Gyüre Lajos versei
A hajad
A hajad, a szemed, a szád,
a bokád, a combod íve –
mondd mi vezet mindig vissza
hozzá?!
Hangod bársonya betakar,
testemre ráborul lágyan,
simogat, becéz, magába
zár a kar.
A nevető arcod gödre,
a telt emlők harangja,
csípőd ringása fogott meg
örökre?!
Hol a rejtély, a zár nyitja,
agyad kamráiba rejtve
őrzöd a kulcsot, mi szívedet
kinyitja?!
Testem forró tűz járja át,
vulkán se tör ki ily erővel,
hogy perzselőn elégesse
önmagát.
Valami sugár, fura láz
hajt feléd szakadatlanul,
egyszer felemel, majd újból
megaláz.
Egymáshoz láncolva, kötve
szeretlek így is, míg végül
kezed eleresztve hullok
a rögre.
Tisza partján 2
(posztmodern tragédia)
vizek paskolnak
kihull a napfény
bogárerdő
temetővirág
valami itt belül
néma gyaloglás
öklendezés
halott őrület
agyonmosott
gondolatfoszlány
a jégszekrény falán
hányás után
lehugyozott
tűzparázs
töppedt bakancs
szájtépés
exhibicionista
ádámok parttalan
magamutogatása
angyalcsinálók
vérfolyója
hordók öble
ciánmező
tátogó halak
aranyköd pikkely
haleledel manna
tiszavirágtánc
a világ púpján
elúszó zsírfolt
nyársonsült
napszelet
visszapillantó tükör
fénynyaláb eső
savanyú bélsár
özönvíz szindróma.
Tavaszi halk ima
Hol a szíved a szád íze
Kegyetlen tél volt fagyos szeles
Bólintunk régi verklire
Súlya nincs szavak szeress szeress
Vétkünk ha volt a vezeklés
Meddig tart még és miért
Szabdalt testünk járja a kés
És az ágytól a kapuig kísért
Ádáz csörte halálig tart
Szavak pengéje szívbe mártva
És mint bomba tépte bazalt
Nincs több újra és nincs több hátha
És mégis van jel rakásnyi
Csak látni hinni kell itt belül
Hol a szív tanyázik s várni
Pünkösd lángját mikor ránk terül.
Mi tart még
Csak a tűz, itt bent, meleget tartó,
csak a szív, és bár hideg a tarkó,
belül a szívben fellobog a láng,
hamuvá éget mindent, oly falánk.
Hamuvá éget, és hull a pernye,
marad a szív tisztán, kiseperve,
tölgy parazsa, nem lobbanó kóró,
hamu alatt is szikrákat szóró.
Égve kimúló, ragyogó sátor,
csak a szív tudja, csak a szív bátor,
égni némán, halálig csak érted.
Kedves, hisz tudod már rég. Még kérded?