Balázs F. Attila versei

Minimál
        11
        jelentéstől megfosztott ízetlen falat
        a szó elcsuklik lapít
        riadt csirke a cowboy kalapja alatt

        12
        senki ül asztalunknál
        rám vár rád vár
        egymásra nem várunk már

        13
        télen talán -telen -talan
        aszalt maszlag
        arra ballag
        részeg hajléktalan

        14
        kóbormacska oson
        riadtan
        az ébrenlét álmából
        felriadtam

        15
        patkányok zabálják  
        a nap elvetélt álmát
        ki fogja kifizetni a
        benyújtott számlát?

        16
        duruzsol fagyban az agy,
        kiürült vágy, üres ágy,
        hagyj, egyedül vagy,
        ááá, lágy, lááágy,
        hagyj, hagyj, hagyj!
        17
        meghalnak bennem
        mielőtt meghalok?
        tátogni fognak mint
        partra vetett halak?

 

Égési sebek

III

üresen jár a malom
durván faragott
kövei közül
betűk hullnak
a fehér lapra
kezem testemtől
függetlenül mozog
szavakat rakosgatok
beleégnek a papírba
égési sebek
föllobban és
vörösen ég
az égalja

IV

a világ vihart kavar
saját vitorláját dagasztva,
hogy ne rostokoljon
a történelem kába
kikötőiben nemzedékeket visz
új nemzedékek felé
az értelmetlen értelem
irányába

V

a halál érkezte
nevetséges pózba állít
görcs fordítja ki a testet

a szem elhomályosodik:
légyszaros égő

néma kiáltásra
nyílik a száj:
mint fekete folt
nyeli el a kegyeletet
sértő legyeket

VI

ült a langyos
sör mellett

lámpafényben
megrészegült lepke

VII

vakító
papírsivatag
betűbuckák
szavak árnyékában
kicserepesedett
ajakkal