Napló
Helyreigazítás
Folyóiratunk 2010/4. számának 49–50. oldalán, Jakab Istvánnak „A jelzős szerkezetek összevonásának törvényszerűségei” című cikkében műszaki okokból nem tudtuk a szószerkezettani bontásban bemutatott szavak mondatrészi szerepének szokásos ötféle szemléltető (grafikai) jelölését biztosítani. E mondatok funkcióváltozáson átment szavainak funkcióváltásait mindkét említett oldalon „Konkrét változások” bevezető alatt olvasható szövegrészek szavakban megfogalmazott formában is ismertetik. A szakmailag szokatlan jelölésmódért és az ebből származó értelmezési nehézségekért az olvasók és a szerző elnézését kéri a szerkesztőség.
Esterházy hatvanszor az ÉS-ben
Esterházy Péter hatvanéves. Ez alkalomból az Élet és Irodalom hatvan kortárs író neki szánt köszöntőszövegét közölte.
Vendégszöveg című próza nem létezik – olvasható az ÉS-ben –, és most mégis van. Nem egy egész, mert minden mondatot más írt, és mégis egy darab, mert valamennyinek van tárgya (alanya, állítmánya). Az, hogy Esterházy Péter hatvanéves. Az ÉS felkérésére hatvan kortárs író köszöntötte. Az ÉS hasábjain tehát a következő kortárs írók tollából olvashatnak egymondatos EP-köszöntést:
Darvasi László, Shein Gábor, Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Borbély Szilárd, Kukorelly Endre, Hizsnyai Zoltán, Jónás Tamás, Szijj Ferenc, Nádasdy Ádám, Györe Balázs, Kántor Péter, Pályi András, Cserna-Szabó András, Tolnai Ottó, Kertész Imre, Forgách András, Szabó T. Anna, Péterfy Gergely, Keresztury Tibor, Erdős Virág, Kon-rád György, Garaczi László, Bartis Attila, Láng Zsolt, Balázs Attila, Kőrösi Zoltán, Gergely Ágnes, Grecsó Krisztián, Rácz Péter, Halász Margit, Dragomán György, Grendel Lajos, Bodor Ádám, Fekete Vince, Csokonai Lili, Nádas Péter, Bertók Lász-ló, Marno János, Király Levente, Térey János, Aczél Géza, Visky András, Szilágyi Ákos, Tandori Dezső, Vörös István, Parti Nagy Lajos, Márton László, Podmaniczky Szilárd, Berniczky Éva, Békés Pál, Kovács András Ferenc, Kemény István, Zalán Tibor, Karafiáth Orsolya, Spiró György, Csaplár Vilmos, Sándor Iván, Závada Pál.
Hegemannról szólt a plágiumvita
Hetek óta folyt a plágiumvita Németországban és részben Magyarországon is. Az „Esterházy-botrány” néven emlegetett vita során Esterházy Péter nyilatkozott az MTI-nek, hangsúlyozva: „Németországban nincs semmiféle Esterházy-botrány, Hele-ne Hegemann német írónő Axolotl Roadkill című regényéről szólt az a vita, amelyet több internetes oldal cikke a magyar íróval hozott összefüggésbe.”
A távirati iroda kérdéseire e-mailben válaszoló szerző emlékeztetett: Német-országban nem az ő Harmonia Caelestis című családregényéről folyt diskurzus, ha-nem egy Helene Hegemann nevű 17 éves írónő könyvéről, akit jelöltek a lipcsei könyvdíjra és közben kiderült, hogy egy blogból vett át nagyon hosszú részeket. „Én ebben a vitában nem szerepeltem, illetve annyiban, hogy Gauch írt egy cikket egy re-gionális lapba, amiben megismételte a 9 évvel ezelőtti álláspontját, hogy zokon veszi, hogy a könyvéből idéztem. És erről volt a 3sat Kulturzeitben egy 5 perces össze-állítása. Ez az öt perc, amíg én része voltam a Hegemann-vitának (tudomásom sze-rint)”– utalt a Sigfried Gauch által a Die Rheinpfalz című újságban február 11-én megjelentetett cikkre, illetve a saját televíziós szereplésére.
Írásában a német szerző azt kifogásolta, hogy Esterházy Péter vendégszöve-geket szerepeltet, többek között az ő Vaterspuren (Apa-nyomok) című regényéből is, és arról tájékoztatott, hogy efféle szerkesztésmódja miatt a magyar író ellen az Egyesült Államokban perek folynak.Válaszában Esterházy Péter cáfolta Gauch értesülését: „nincsenek és nem is voltak amerikai pörök, ezt Gauch rosszul tudja (a Donald Barthelme társaság kérte a megjelenés előtt az amerikai kiadót, hogy legyen ben-ne a kötetben köszönetnyilvánítás, ez lett is, meg egy nem teljes névsor a »vendég-szövegekről«)”– fogalmazott az író. Megjegyezve azt is, hogy a Harmonia Caelestis már 7 éve megjelent az Egyesült Államokban.
Esterházy Péter megjegyezte, a családregény német kiadásához is hasonló listát csatoltak, és az utolsó magyar utánnyomás is tartalmaz ilyet. Gauch egyébként más téves állításokat is megfogalmazott cikkében: a Harmonia Caelestis például nem 23, hanem fél oldalon idéz Ernst Jüngertől – fűzte hozzá. A német író cikke elmarasztalta az Esterházy-regény német fordítóját is, nehezményezve, hogy Mora Terézia még azt a fáradságot sem vette, hogy visszafordítsa németre az Esterházy Péter által magya-rított fejezetet, ehelyett szó szerint átemelte az adott szövegrészt. Mora Terézia koráb-ban az MTI-nek elmondta, a Vaterspurenből átvett részek fordítását is elkészítette, de azután Esterházy hívta fel a figyelmét arra, hogy az eredeti szöveg átvételére van szükség. „Számára nagyon fontos az, hogy ne tegyünk úgy, mintha nem merítettünk volna másoktól, hanem jelezzük, hogy a merítés felismerhetően benn van a szöveg-ben” – emelte ki az írónő. Hasonlóan fogalmazott Esterházy Péter is: „a cél nem az, hogy ne látszódjék, hanem ellenkezőleg, hogy látszódjék a szöveg”. Megjegyezte azt is, írásaiban Esterházy más vendégszövegeket is felhasznált. Irodalmi felfogása szerint ugyanis egy vendégszöveg egy más műben új stílusértéket kap.
A Harmonia Caelestis mintegy tíz éve jelent meg Németországban. Sigfrid Gauch akkor állt elő a könyvvel kapcsolatos váddal, amikor a lipcsei könyvvásár előestéjén plágiummal vádoltak egy 17 éves fiatal szerzőt, Helena Hegemannt, aki nagy sikerű első könyvet írt. A lipcsei könyvvásáron a Német Írószövetség tiltakozott a Hegemann-plágium miatt, és elsősorban a fiatal szerző kiadójának eljárását bírálta. A tiltakozás Esterházyt, illetve a Harmonia Caelestist egyetlen szóval sem említette. (MTI)
Irodalmi karaván indult
Szlovákiai magyar költők irodalmi karavánja indult április 7-én székelyföldi felolvasóturnéra. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával határon túli magyar költők mutatkoztak be, ezúttal nem az anyaországnak, hanem egymásnak: erdélyi költők a Vajdaságba, szlovéniai és horvátországi irodalmárok a Felvidékre és a felvidékiek Erdélybe látogattak író-olvasó találkozókra. Április 7. és 10. között a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának képviseletében négy író, költő, műfordító, Balázs F. Attila, Hudák Katalin, Pénzes Tímea és Szalay Zoltán mutatkozott be Hargita és Háromszék megyék irodalomkedvelő közönségének.