Antalík József – Eljárt időm
Tovarohant ifjúságom,
Nem volt más, csak röpke álom.
Férfi korom büszke gőgje
Romban hever, rég ledőlve.
Minden elmúlt, nem volt igaz,
Porba hullott s belepte gaz.
Emlékimből máglyát raktam,
S rádobáltam egész múltam.
Röpítse dal, zengje versem,
Eljárt időm, megvénültem.
Még egy lépés s vár a semmi,
Ezért kellett élni, lenni?
Szomorúfűz sírhalmomon
Halkan súgja: tudni fogom!