Antalík József – Eljárt időm

            Tovarohant ifjúságom,
            Nem volt más, csak röpke álom.

            Férfi korom büszke gőgje
            Romban hever, rég ledőlve.

            Minden elmúlt, nem volt igaz,
            Porba hullott s belepte gaz.
            Emlékimből máglyát raktam,
            S rádobáltam egész múltam.

            Röpítse dal, zengje versem,
            Eljárt időm, megvénültem.
            Még egy lépés s vár a semmi,

            Ezért kellett élni, lenni?
            Szomorúfűz sírhalmomon
            Halkan súgja: tudni fogom!