Szöllősi Mátyás Állapotok

    (23.)

        suspicio1
        A hűvösség szinte tapintható
        a helyen, ahol, úgy hiszem, vagyok.
        A kartonfal átenged a szemközti
        lakásból egy kivehetetlen mondatot.
        És ismétlődik és nem áll el a beszéd.
        Hallgatva: foszlány. Nem törődve: nesz.
        A fogcsikorgatás sem csillapítja azt, mikor
        egy lecsiszolt üveglap megsebez.

        Valakik motyoghatnak odaát;
        kimért szünetek közt váltott beszéd.
        Csupán az indulat szivárog át
        a kartonon, az érthetetlenségig
        fokozva le két ember szégyenét.
        Hallom, a két tónus egymással disszonáns.

        Pár másodpercnyi csönd. Egy csattanás.

    (24.)

        infirmitas2
        Kinyitják az ajtót és te betódulsz,
        akár egy sereg, megállíthatatlanul.
        Látom a sótlan,
        indulatot, erőt nélkülöző
        terem eddigi hiábavaló,
        kimért és egyenletes lüktetését,
        ahogy feloldódik jöttödre és
        átszellemül, akár az arc, a test
        minden nagy megrázkódtatás után.
        Lehetnél olyan, akár a korábbiak.
        A hallgatás azonban figyelemmé
        lényegül, ahol a várakozás
        kivételesen nem oldódik semmivé.
        A tehetetlenség okozza mindig
        az igazi nyugtalanságot, és
        ami igazán fontos, az csak egyszer jön el.
        A későn ébredés, akár a bűntudat,
        valami éppen akkor
        jóleső lustaság nyomorult törmeléke.
        Kinyitják az ajtót és te kitódulsz.
        A megrázkódtatás után
        a válasz csak a némaság lehet.

1 Gyanú.