Mágia a színfalak vonzásában / Boráros Szilárd alkotásai kapcsán

Boráros Szilárd, dunaszerdahelyi szár-mazású báb-, díszlet- és kosztümtervező bábjaival, díszleteivel, képzőművészeti alkotásaival találkozni – élmény! E sommás mondathoz azonban az is hozzá-tartozik: sajnos, keveset látni szlovákiai színpadon, bábszínpadon azokból a mívesen elkészített, páratlan teremtői fantázia szülte bábokból, díszletekből és kosztümökből, amelyek ihlető és ihletett eszközei a mesterségét művészi szinten művelő alkotónak, s ezen a tényen talán módosítani illik azoknak, akik színházi irányítói helyzetben vannak. Jó lenne!

Forma és bravúr
Ha egy színpadot álmodó művész vala-mely konkrétan meghatározott keretek, szerepek, illetve valamely darab, bábjá-ték, színmű adta feladat megoldásába kezd – miként azt Boráros Szilárdnak tennie kell, amikor egy-egy mű báb-figuráit, kulisszáit, kosztümjeit elkészíti –, alapvetően meghatározza munkáját a tény: milyen teret kell formákkal betöltenie, milyen rendezői koncepciót, milyen színészi, bábszínészi játékot segítő feladatokat kell megoldania, s éppen ebben a feladatmegoldásban kell megvalósítania saját álmait, egyedi for-máit, hogy szolgálatba állítva egy komp-lex alkotási folyamat részeként, a legké-nyesebb mércén is átmenve, a néző el- s befogadja őt, és munkájával sikert aras-son. Különös világ a színház, és még különösebb a bábszínház! Ebben jelen lenni hangsúlyosan s egyben alázatosan, komoly szakmai kihívást jelent minden- nap. Forma és bravúr egymásra találása pedig csak igazi tehetség, megalapozott szakmai és mesterségbeli tudás találko-zásakor lehetséges.

Groteszk és rájátszás
Ez a mai cyber világ, amelynek villódzó fényeit, számítógépes animációit már kicsi gyerekkortól telibe kapja mindenki, félelmetesen eltorzulttá vált! Az emberi agyat ellustította, a gyermeki befoga-dókészséget elkényelmesítette, a gondol-kodást sekélyessé tette, s bár eszköztára a vizualitást, a látványt teszi közpon-tivá, nem kedvez a felismerőnek, nem kedvez a másképpen is látni, láttatni s gondolkodni kívánóknak. Ebben a kö-zegben megnyilvánulni sem könnyű; nem véletlen tehát, hogy gondolatainak, elképzeléseinek igen jól használt megjelenítő eszköze éppen a groteszk formavilág Boráros Szilárd alkotá-saiban. Az a fajta groteszk, amely éppen az emberi gyarlóságot, a hamiskásságot pécézi ki, az a fajta groteszk, amely az álságos érzelmek, a manipulált érzé-kelések, a megcsonkított érzékelési lehetőségek ellen hat. Boráros Szilárd groteszk világát megismerni kell, s alkotói folyamataiba is bele kell tekin-teni. Az értést, az érzést kell elcsípni nála, ezt nyújtja mindegyik színpad-képe, mindegyik bábja, ruhaköltemé-nye, amelyek azonban befogadót köve-telnek maguknak, s nem egyszerűen nézőt!

A rajztól a megvalósulásig
Magával az ihlettel, a születő gondolat és a megvalósításra váró mű találkozásával is foglalkozni kellene esetében, meglátni, figyelni, miként kezdi el a művész a rajzát, mikor válik a kezdetben még kusza jelzésekből jól felismerhető, egye-di vonásokat hordozó, biztos jelrendszer, mikor kezd formálódni a vonalakból a karakter, s kire íródik át a szerep, amelyet már tökéletesen ismer a báb vagy a kosztüm tervezője, sőt már azt is tudni véli, hol s milyen mozdulatokkal kopik, nemesedik a báb. Ezt a folyamatot ugyan személyesen nem tudtam megtapasztal-ni, de megpróbáltam megérteni Boráros Szilárd egyik munkáján, a Hoppmarsa-lon. A megalapozott szakmai tudás alappillére a pontos anatómiai ismeret, a megalkotásra váró báb arányossága, vagy annak direkt módon történő aránytalanítása, amikor már a papírra vetett vázlatban is látszik: élő figurává fog formálódni, ami ott születni kezd. A biztos kéz a rajzot máris élőnek mutatja, s az bár még csak előkészület a későbbi megformáláshoz, máris karaktert, egyéni színt és egyedi vonásokat ad a későbbiekben térbeli, háromdimenziós formává alakuló bábnak. Boráros Szilárd anyagismerete, színpadtechnikai tudása, pontossága lenyűgöző, mindehhez kiváló képzőművész is, s ebben a sokré-tűségben, s a művészetnek és a szakma-iságnak ebben az  igen pontos arányában rejlik az igazi alkotói nagyság!

Holle anyó
(műhelyfotó: Boráros Szilárd)

Sokrétűség és rugalmasság
Festő, grafikus, szobrász, látványtervező, színész, mozgásművész, táncos, színpad-technikában jártas szakember – mindez egy személyben kell, hogy legyen az, aki bábszínházi, színházi jelmezt, kosztü-möt, bábot, teret, díszletet tervez és alkot. Boráros Szilárd eddigi, lassan második évtizedébe érő pályája alatt már bizo-nyított. Közel negyven színpadi, báb-színpadi alkotás fémjelzi pályáját, s ezen belül a görög héroszmondáktól kezdve A holdbéli csónakoson át a János vitézig, a Süsü, a sárkányig igen sokféle feladat. Életnagyságú vagy annál is na-gyobb bábok, misztikus terek, mágikus élethelyzetek, sorsok bemutatását szol-gáló ruhák, formák, színek megálmo-dója, aki tudja, nem elég nézni – látni kellene, nem elég játszani – élni kellene, nem elég leírni – megénekelni, el-táncolni, pantomimban elmutogatni kellene mindazt, ami emberi. Borárosnak sikerült nézni, látni, formálni! Honi színpadon is szívesen látnám a munkáit!
 
 SZÁSZI ZOLTÁN