Szalay Zoltán / Balesetek, útközben

Mag Arnoldot a rendőrségtől keresték telefonon. Egy hivatalos hang közölte vele, F. B. úrral való kapcsolata miatt be kellene fáradnia a legközelebbi rendőrőrsre. F. B. úr wifi-rendszereket szerelt be háztartásokba, nemrég indította az új vállalkozását, s a hatóság által ellenőrzött dokumentáció alapján Mag Arnold volt az első ügyfele.
A rendőrségen nem nagyon akartak foglalkozni vele, a hátsó ajtónál állt egy férfi, s a portás neki kiabált, még vissza, mondom, még vissza.

Mag Arnold percekig várt, mire a portás ránézett, majd újabb percekig, mire meghallgatta. Mag Arnold alig értette, mit válaszolt neki, csak arra figyelt fel, mikor elindult a folyosón hátrafelé, s a kezével integetett neki. Egy eldugott mellékfolyosón kötöttek ki, a portás intett, hogy az az, majd magára hagyta. Mag Arnold benyitott, s a dohos, sötét irodában egy borostás, vaskos, harminc körüli egyenruhás férfit talált, amint íróasztala mögött körmöl.
Maga volt az, aki ismerte F. B.-t?, kérdezte a rendőr, és hellyel kínálta Mag Arnoldot, de nem nézett a szemébe. Biggyesztgetett, csücsörítgetett, majd azt mondta, F. B.-t halálos baleset érte. És mi közöm nekem ehhez, kérdezte némi barátságtalan éllel a hangjában Mag Arnold. Senki mást nem találtunk, aki ismerte volna őt, az a helyzet, hogy F. B. rendkívül zárkózott személyiség volt, ráadásul nem volt családja sem. Nemrég azonban új vállalkozást indított, wifi-rendszereket szerelt be háztartásokba, s a dokumentációk alapján ön volt az első ügyfele. És akkor mit csináljak, tört ki Mag Arnold, temettessem el?
A rendőr arca elkomorult. Nem ilyen egyszerű a helyzet, mondta. F. B. folyó hó tizennyolcadikán délután tizennyolc óra körül itt, nem messze, a Z. utca végén kelt át épp a gyalogátkelőn, amikor egy szabálytalanul közlekedő autóbusz óvatlanul elsodorta, és nekivágta egy szembejövő, MAN márkájú tehergépkocsinak. Az ütközés következtében F. B. nyaka szétroncsolódott, és a feje beakadt az autóbusz ütközője és karosszériája közé, a teste azonban eltűnt. Hosszú ideig nem tudtuk, merre lehet a test, mígnem kaptunk egy bejelentést K.-ból, hogy egy ismeretlen holttestet találtak, amelynek hiányzik a feje. Nos, még mindig nem lehetünk benne biztosak, hogy F. B. testéről van szó, de minden jel erre utal.
K. innen legalább háromszázötven kilométerre van, mondta Mag Arnold, akinek közben kiszáradt a szája, s mereven markolta a széke karfáját.
Háromszázhetven, javította ki a rendőr. És mivel maga az elhunyt egyetlen ismerőse, folytatta, arra jutottunk, az azonosításhoz szükség lesz az egész test bemutatására, ezért szeretnénk, ha elutazna K.-ba az egyik kollégánkkal.
Mi szükség erre, vegyenek DNS-mintát, vagy bármit, habogta Mag Arnold.
A rendőr krákogva mondott valamit a hatóságok lehetőségeinek korlátairól. Holnap reggel nyolckor indulnak a kollégával, a lakása előtt fogja önt várni, a munkaadóját értesítjük, önnek semmivel sem kell törődnie.
A kamionsofőr állítólag eléggé kibukott, mikor felfedezte a hullát a kocsija orrára kenődve, mondta reggel a rendőr, aki Viktor őrmesterként mutatkozott be, miután Mag Arnold beült a civil külsejű sötétkék Volkswagen Passat combiba. Állítólag egy teljes napra bezárkózott egy szállodai szobába, semmi pénzért sem akart előjönni, mondta Viktor őrmester szipogva és harákolva. Viktor őrmesternek himlőhelyes arca volt, a haja zsíros és hosszú, belelógott a szemébe. Egyenruhát nem viselt, ilyen hosszú útra minek, magyarázta; az inge meglehetősen kuszán állt rajta. A mozdulatai mesterkélten kimértek voltak, szaggatottak. Én nem örülök ennek az útnak, mondta, a szeme sarkából pillantgatva csak Mag Arnold felé, s közben százhúszra gyorsítva hajtott kifelé a városból. Tudod, mondta hátradőlve, mikor megelőzött egy román rendszámú kamiont, nem távolodom szívesen messzire a feleségemtől. Különösen megnyomta a feleségem szót. Neked van feleséged?, kérdezte Mag Arnoldtól. Nincs, csak barátnőm, felelte Mag Arnold. Én nem szívesen hagyom itt őt, gyorsan meg akarom járni ezt az utat, magyarázta Viktor őrmester, csak oda és vissza, megyünk és jövünk, semmi sunnyogás, hogy lehessek mihamarabb a feleségem mellett. Részemről rendben, mondta Mag Arnold, és lehunyta a szemét.
Jól ismerted a csávót?, verte fel a rendőr Mag Arnoldot nyugtalan álmából. Messzire távolodtak már a várostól, de még a táv felénél sem lehettek. Egyáltalán nem ismertem, motyogta Mag Arnold, a szemét dörzsölgetve, egyszer járt nálam, egy számítógépes vacakot szerelt be, és emiatt néhányszor beszéltünk telefonon. Most már teljesen mindegy, vágta rá Viktor őrmester, csak azért kérdem, hogy sajnálod-e, amiért így szétszakították. Szétszakították, mint most engem meg a feleségem. Ő ott, én meg itt. Biztos nagyon kedves nő a feleséged, csúszott ki Mag Arnold száján, mire Viktor őrmester dühös pillantást vetett rá, és ráförmedt, mit vartyogsz, mi a gondod, mondtál valamit? Semmi rosszat, semmi rosszat, védekezett Mag Arnold, s még a kezét is maga elé kapta. Viktor őrmesternek kellett pár perc, hogy lenyugodjon, csendesen morgolódott, hogy a felesége ott, ő meg itt. A mobilját nyomogatta, s közben nem nézett előre, a kocsi be-besodródott az út közepe felé, illetve le, a padkára. Egyre lassabban haladhattak a romló útviszonyok miatt, errefelé nem volt autópálya, az első osztályú utak pedig meglehetősen göröngyösek voltak, kátyúkkal tarkítottak. Mondd, fordult Mag Arnold hirtelen a rendőrhöz, most akkor tényleg itt van a csomagtartóban az a koponya? Hátul, becsomagolva? Egy formalinnal töltött edényben, mondta közömbös hangon Viktor őrmester. Mag Arnold megrázkódott egy pillanatra, majd újra az ülésébe süppedt.
Tizenegy körül Viktor őrmester kijelentette, hogy ebédszünetet tartanak, s befordult az egyik út menti pihenőhelyhez. Valami kisváros peremén voltak, a hely meglehetősen lepukkant, a bejárat mellett nyitott kukák, odébb koszos öltözetű férfiak és nők kivehetetlen szavakat kiabáltak egymásnak. Mag Arnoldot a bejáratnál majdnem elsodorta egy tizenöt éves forma, kapucnis felsőbe bújt fiú, majd visszafordult feléje, s rászólt, azért pozorozzál magad elé. Mag Arnold csak összeráncolta a homlokát, majd a hevesen előretörő rendőr után indult. Viktor őrmester a pultnál telepedett le, Mag Arnold csatlakozott hozzá, s felkapott egy étlapot. A pult túl-oldaláról egy érdes hang szólt rá, azt már zrusíztuk, abból már nem lehet válogatni. Itt mindenki ilyen hülyén beszél?, kérdezte Mag Arnold, és levágta a pultra az étlapot, mire a pultos, egy vaskos, kefebajszú, szúrós tekintetű nő ott termett előttük. Mit dávázhatok, kérdezte. Mijük van, horkant fel Viktor őrmester, a hasát simogatva körkörös mozdulatokkal. Kebabunk. Parasztos, sok hússal és sok majonézzel, meg vegetariánus kevesebb hússal és sok majonézzel. Nekem egy parasztosat, sok hússal, vágta rá azonnal Viktor őrmester, és gyermekdeden mosolygott a nőre. Proszízik bele kapusztát is, kérdezte hidegen a nő, mire Viktor őrmester csak gyorsan bólogatott. Nekem hozzon egy kávét, mondta Mag Arnold fáradtan, mire a nő büfögött egy nagyot, és odébbállt. Ma még egyetlen SMS sem jött, mondta idegesen Viktor őrmester, és a mobilját nyomogatta, meg a zsíros, maszatos homlokát simogatta és a himlőhelyes arca barázdáit. Nem szeretek tőle távol lenni.
Sokáig vártak, és nem történt semmi, a kaja késett. A falra kifüggesztett óra Mag Arnold karórájához képest két órát és negyvenhárom percet sietett. Ellenőrizte az időt a mobilján.  Másodpercre pontosan megegyezett a karórája által mutatottal. Még egyszer ellenőrizte, majd még egyszer, egyre nyugtalanabbul.
Hallottad, vakkantotta el magát egyszer csak Viktor őrmester, és az egyik koszos, szakállas férfi felé bökött, aki egy másik illető társaságában a pult túlsó végében ült. Az a csöves mondott valamit a feleségemre, szürcsögte Viktor őrmester a foga között. Mi a franc, dehogy mondott, mondta Mag Arnold, de Viktor őrmester már nem hallhatta, felpattant, és a férfi elé ugrott. Kiabálni kezdtek, mindenki, s egyszerre tele lett a büfé belseje sok büdös ruhájú emberrel, és mindenki hadoná-szott és nyerítezett. Viktor őrmestert lefogták, és olyasmiket kiabáltak, hogy pozorozzál, meg hogy proszízol egyet a pofádba?!, és Mag Arnold kelletlenül vonszolta ki Viktor őrmestert a helyiségből, miközben ő egyre csak bömbölt, csapkodta a fegy-verét a tokjában. Ebből kértek, rohadékok, kiabálta, a feleségem kellene mi, a feleségemre pályáztok?!
Leálltak egy parkolóban, hogy kifújják magukat, Mag Arnold sóhajtozott, ez így nem lesz túl gyors, mondta, nem leszünk egyhamar otthon, de Viktor őrmester nem figyelt rá, bámult csak maga elé, s még mindig fújtatott. Sok-sok idő telt el, mire Viktor őrmester lenyugodott annyira, hogy elindulhattak.
Milyen a barátnőd?, kérdezte Viktor őrmester, pár kilométerrel odébb. Hogyhogy milyen?, kérdezett vissza Mag Arnold. A haja, milyen a haja? Barna, vállig érő, mondta Mag Arnold, na és a feleségedé? A feleségemé, kiáltott fel Viktor őrmester, szőke, szőke, hosszú szőke haja van. Barnásszőke, barnás. Szőkésbarna, inkább szőkésbarna, és rövid. És még nem írt ma egyetlen sms-t sem.
Mag Arnold úgy látta, sötétedni kezd: dús, szürke esőfelhők nyomultak az égboltra minden irányból, szinte érezni lehetett a súlyukat, nyomták a mellkast, nyomták a koponyát. Viktor őrmester hirtelen befordult egy elhagyatott mellékútra, amely különösen egyenetlen volt, alig maradt már valami az aszfaltrétegből, inkább csak a gödrök között bújtak meg némi kis úttestdarabkák. Tudok egy rövidítést erre, mondta Viktor őrmester. Egy erdőféleségbe értek, jobbra tőlük szűk kanális, gémek és darvak riadtak fel a kocsi hangjára, és szálltak el előttük, olykor majdnem súrolva szárnyukkal a szélvédőt. Micsoda egy hely, mondta fennhangon Mag Arnold. Odébb néhány őzsuta kezdett eszeveszett rohanásba, a kocsival párhuzamosan szaladtak, míg be nem szökelltek a fák közé. Viktor őrmester nyomta a gázt, nem érdekelték a gödrök, néha oldalra nézett, s felhorkant, kurva madarak, kurva őzek. Végül kiértek egy hatalmas töltés mellé, az út felvezetett a tetejére, végig aszfaltozott volt a teteje, tőlük jobbra a kanális, alaposan felduzzasztva, akár egy tengeröböl. Kis drótköteles komphoz értek, senki más nem várt a kikötőben, a személyzethez tartozó két nyurga férfi – lehettek vagy hatvanévesek, és szemlátomást részegek –, egy táplit szereltek éppen, aminek összegubancolódott a hálója. Viktor őrmester leállt mellettük, és vártak.
Sosem érünk oda, jegyezte meg Mag Arnold, mikor elérték a másik partot. Viktor őrmester ásított, megnézte a telefonját, és azt mondta, meg kellene inni már valamit. Mag Arnold nem nézett a telefonjára, a rendőr mobilját próbálta meglesni, hány órát mutat, de mire kivette volna, Viktor őrmester megint megmarkolta, és nyomogatni kezdte.
Viktor őrmester valamiféle ünnepélyes vigyorba torzult arccal jegyezte meg, na itt lennénk, mikor beértek a kisvárosba, amelynek már közel kellett lennie K.-hoz. Miféle hely ez, kérdezte Mag Arnold, mikor leparkoltak egy düledezőfélben lévő kocsma előtt. Viktor őrmester szúrós tekintettel nézett rá, mintha különösen durva dolgot mondott volna. Odabent főleg öregemberek üldögéltek, szótlanul, egy-egy fröccs mellett. Leültek az utolsó szabad asztalhoz, mellettük néhány ficsúr pálinkázott. Viktor őrmester hangosan sóhajtgatott. Mikor kijött a pincérnő, egy szemüveges, sovány asszony, Mag Arnold lemondóan legyintett, és kért egy sört; Viktor őrmester hosszú tétovázás után vodkát rendelt, tisztán. Nem megyünk tovább, vagy mi, kérdezte Mag Arnold, most iszol, vagy mi? Viktor őrmester nem szólt semmit, nézelődött, s mikor megérkezett a vodkája, gyorsan bekapta, és újat kért. Mit bizse-regsz, mi?, kérdezte Mag Arnold, miközben Viktor őrmester egyre csak a mobilját nézegette, s forgatta a kezében. A harmadik vagy a negyedik vodkája után lassan felállt, megigazította az ingét, és megszólalt, úgy, hogy mindenki hallja, elnyom-va a halkan duruzsoló rádió hangját. Ki mondta?, kérdezte, s a szomszéd asztalnál ülő ficsúrok felé fordult. Mag Arnold felállt, Viktor őrmester vállára tette a kezét, és kérlelni kezdte, hogy ne csinálja, üljön le, vagy menjenek inkább. A gyerekek összenéztek, felröhögtek, majd kioldalogtak a kocsmából, de Viktor őrmester utánuk veretett, a nyomában Mag Arnolddal. Várjatok, faszkalapok, kérdeztem valamit, süvítette Viktor őrmester, mire Mag Arnold visszarántotta. Hagyjál, most aztán hagyjál, morogta Viktor őrmester, ezek mondtak valamit a feleségemre, és tudd meg, ez a feleségem szülővárosa, az apja ebbe a kocsmába járt, az Egérlyukba, ez az a hely, rengeteget mesélt róla, míg együtt voltunk, és azzal Viktor őrmester a gyerekek után iramodott. Mag Arnold csak messziről nézte, ahogy megfogja az egyik srác gallérját hátulról, magához rántja, majd egy jókora pofont vág le neki, mire a srácnak valami kirepült a szájából, két darabban, egyenesen Mag Arnold lába elé. Viktor őrmester megmerevedett, megmerevedtek a gyerekek is, és Mag Arnold is, nézte a valamit a lábánál, azt a sötétben is ki tudta venni, hogy fogsorok, egy teljes alsó és felső fogsor, a gyereknek úgy, ahogy volt, kirepült a szájából az alsó és a felső fogsora. Míg Viktor őrmester elbámészkodott, a gyerekek hirtelen körülvették, két fiú meg egy kis szőke lány, felsegítették azt, amelyik a pofont kapta, s rárontottak Viktor őrmesterre. Viktor őrmester védekezett egy darabig, de a két fiú lefogta és hátracsavarták mindkét karját, a kis szőke lány pedig eléállt, és püfölni kezdte, hatalmas ütésekkel, telibe a gyomorszáját. A gyerek, akinek Viktor őrmester kiverte mindkét fogsorát, kiabálni kezdett, már amennyire tudott, hagyjátok a fenébe, Zita, ne üsd, Zita, s összegörnyedt, mintha a gyomra fájna, de az arcát fogta közben, és egyre csak ordított rájuk, a két srácra, akik fogták, meg a lányra, aki verte, hogy hagyják abba, ne bántsák már.
Mag Arnold megkövülve nézte, ahogy Viktor őrmestert verik, majd egy pillanatra lehajolt, megnézni a fogsorokat. Protézisek voltak, szép új protézisek hevertek a lábánál. Felpillantott, megfordult, a kocsi mellett két gyereket látott, az ajtók kitárva, s a két gyerek épp felnyitotta a csomagtartót. A faszotokat, kiáltotta Mag Arnold, és rohanni kezdett az autó felé, de aztán megtorpant, nem ment közelebb, inkább félrehúzódott, majd a város felé vette az irányt. Csak egyszer pillantott vissza, épp mikor a két gyerek kiemelte a csomagtartóból a formalinos edényt.