Tandori Dezső – Prímszámok oszthatatlansága

Egy készülő aforiz(más) könyvből

A könyv készülő címe:  AFORIZ DIÓ

AFORIZ MÁK

És hogy honnét ez? Ady – Babits – Kosztolányi –Tóth Árpád?
Természetesen Kosztolányitól.
Még nálam is elért megint oda Kosztolányi, hogy…
Igen, majd Szép Ernőről is lesz egyszer szó itt, de Kosztolányi elért oda, hogy egyszerre mondom őt, fura és elemi rajongással, őt és Szép Ernőt. Csak Kosztolányi többször tökéletes. Ettől még, persze, az Ernő úr nem kevésbé abszolút (és) egzisztencialista.
Rövidre hát: a Boldog, szomorú dal elején valahol van ez:
„Van kertem, a kertre rogyó fák
suttogva hajolnak utamra,
és benn a dió, mogyoró, mák
terhétől öregbül a kamra.”
Kiemelés tőlem, a cél érdekében, TD. Ha már e két szót kiemeltem. E kettőt? „Ja”, ahogy mindenki mondja. Nem is azt, hogy „trerogyó fák” (tagolás tőlem). Pedig ez is szép. És Kosztolányinak ez a verse is prímszám. Oszthatatlan.
Használat okán mégis osztjuk.
Osztozunk rajta.
Osztozik rajtunk.
A prímszám, ha rajtunk osztozik, ki az osztó? És mi az eredmény?

* * *

A világban csak a világon kívül lehet részt venni.
Továbbá:
Még sok mindent szeretek csinálni, csak csinálni nem szeretek már semmit.
Hogy átlépjem (szerintem először történő) ittlétem (Tóth Laciék lapja stb.) küszöbét, ajánlom az aforizmás és kontrasztfogalmazásos részt
Mészáros Lászlónak. Nos. Íme.

Valamint: kis jelenet. Valaki kérdi:
– Min gondolkodsz?
– Semmin.
Címe lehet: Majdnem abszolút azonosság. Mert hogy? A kérdező ugyanúgy nem tud valamit, mint a válaszoló. Mert ha a semmin gondolkodunk, ugyan mit tudunk? Hohó. Legnagy-kedvencebb (illendőbben: -kedvesebb) Kosztolányi-versem erre is mond:
„Hisz a semmit tudod, gazdag, végzett, hatalmas
ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
annak, ki él.”
(Fura, kicsit Szép Ernő ezer ily bizarrériáját idéző központozás, azaz hiány: a „hatalmas” után 20-ból 21-en vesszőt tennének. De erre visszatérek.)
Ergo a semmit tudja Csáth. Az én gondolkodóm is (Rodin-figura?) tudhat valamit így.
A szeretőktől (kik bronzban vannak már) nem illik megkérdezni: Milyen?? Hm? Aaa… h…
Mert milyen a Rodin-szeretőkben az érzés?

* * *

S ha érzés, már:
potyog folyton egy ollóm, Tóth Laci küldött nekem (Mészáros-féle öreg embernek) pár szépséges lapszámot. Vágom fel a csomagolás zsinegét, pottyanna az ollóm agyongépelt kezembő1. Ahogy annyiszor potyog. Borítékot ragasztok cellux szalaggal, potyog. Más ajándékot vágok fel (nem épp lapszámot: mást), hull lábam mellé. Kezem-lábam, írom fel. Mert ha a lábamba esne, heggyel?
Anyámnak – esett. S egy vasgerenda is gurult (még szerencsés szelídséggel) háború (Pesten: az ostrom) után a sípcsontjának. Hely különbség: Weöres: Egy gerenda legurul…
A különbségre mindig szükség van. Prímszám-e a különbség két fele együtt? Ahogy Rilke írta az ellentét két feléről, Rónay György fordította elemien, nem szó szerint idézem (lazítás fér rám, bocsánat!): az ellentét alapja készül itt (,) a perc rajzához fáradságosan.
Ha pedig már beprímszámoztam: legközelebb visszatérek rá, most csak ennyit: „73” – az prímszám. Annyi vagyok. Talán 2011 is az, talán. Ha oszthatatlan, az. De nagyon gyanús. A 2000 az lefelé 2-vel és 5-tel osztódik, és a 11 marad. Nem hinném, hogy épp ebben az esetben van valami 7-es végű szám, ami jó lenne (elrontásra). Nézzük csak.
Oly pihentető, Elalváshoz ajánlom. Keressünk prímeket. Prím-őr, mondanám régies viccelőséggel (viccelősséggel); legyen: viccelődéssel, csak félreütöttem. Hagyom tehát ennyiben: menj. Olvasóm, 17-től 27-en át… mit tudom én, 127-ig. Gyanús nekem, prímszám marad ez.

Nekem a következő prímszámom a „79”. Jaj, hat év. Nekem 2–3 év (év!!) a minimális időtartam, mely alatt (jó ez magyarul? melyben?) nem lenne szabad az életemnek semmi rossz-által-verése lennie. Jól megmondtam. Olvasóm, mindazáltal (sic): egy-egy ilyen év,  ha prímszám, oszthatatlan? A prímszám csak belül osztódik. De mi ez a „belül”? Kedd, szerda stb., öröm,  bánat stb. A Kezem-lábam törném érte (Arm and a Leg) nevű lóra nagy megmenekülésül fogadtam (hat az egyhez, és szép pénzzel, mikor még játszottam, bécsi irodán angol pályára, és azóta nem játszom többé, nyertem, ez is volt abban az évben, de a következő év elején összetörtem magam (vállam), fél évig nem tornásztam, nem is sétáltam (mert lett egy törött lábú kicsi verebem, és neki adtam az életem idejét, csaknem minden egész napomat, mellette, közelében ücsörögve, vele törődve, és így…) – igen, és hiába fogytam le akadályzsoké-súlyra 2006 elején már, 2006. február 18-a óta hízok, hízni kezdtem akkor, és 2011 elején már ismét 89 kilónál tartok. De, el ne kiabáljam, verébkém él. (Berda, Kassák is verébkét mond, ha jól emlékszem.)
Akkor tehát hogyan prímszám-oszthatatlan egy-egy év? A prímszám nem jól alkalmazható kész fogalmakra? mint év, emberélet? Mindegy, másutt folytatom majd legközelebb – aforizmák és jegyzetek feldolgozásával. Mák és dió. A mák, írtam könyvembe, erős szóródású. A dió (kemény, s lehet nehéz is, pl. ha vizes még a zöldje) kerekded, egyetlenként gurul, így kezelhető. Csáth melyiket tudta inkább? A diót, a mákot? Jaj, jaj, ajaj.
Kedves Irodalmi Szemle, Laci, aki 2000-ben vagy 2001-ben megsegítettél, mert az Isterrel kiadtad másutt kihajított könyvemet, valami Sohamár… volt a neve, hollóval, bocs, zavarban vagyok, a címe… de miért ne lehetne neve is egy könyvnek,  is (szóismétlés), odaadom prímszámrajzaimat. Laza   átillusztrálásául (mely szó!) az egyik lapszámnak. Legyenek lapszámosak. (Magyar nyelv, csuda! Lapszámosok, ott nem jó, ahogy napszámosok is –   vannak, de napszámosak: kicsit kacifánt az már.) Gondolkodtam a minap, mely különbség: pucéran – és pucéron. Mindkettő kifejez valamit, de mennyire mást!! Ellenben itt majd az Albert Marquet művész nagyúr után gyarló igyekezettel készült jambikus akt rajzocskáimat adnám, lapszámba, egyszer. Vagy sem. Ah, szájzáram, prímszámzáram, ki sértetsz lublón.