Szászi Zoltán – Aznap lett volna száz
aznap lett volna százéves egy flaska tokaji a Gyula a Blankyt pincérjének pincéjében
december 13-án, Santa Lucia napján, amikor a Ferkó, a Luci ellopta a fényt a naptól
hogy vége legyen már a télnek
ekkor kezdtem el emlékezni valami régi versre
a 130. zsoltárra írt parafrázis amit még bizonyos Somos Péternek ajánlottam
de mire kész lett én sem lettem valós és a vers is átalakult
maradt egy álomtalannak indult téli éjszakán monitorra karmolt vers
tele zangós és félbarbár kényszerképzetekkel
például hogy Hunčík Péter lélekgyógyász, Josef Švejk K. und K. közlegény, egy, az Új Szó főszerkesztőjére, Molnár Norbira kísértetiesen hasonlító csukaszürke egyenruhás főhadnagy, egy mai modern magyar drámából kilépő Jézus-formájú alak, egy XXI. századi musicalre hangolt eléggé lestrapált Mária Magdolna meg én egyszerre csak ott vagyunk Ságon
annak a Blankyt nevű vendéglátóipari üzemegységnek a bárjában, amely minimum 20 éve bezárt és ott nagymértékben fehér rumot iszunk
alig esik szó, csak folyik az ital, nyikordul a western stílusú bejárati ajtó
és azon betér repülős Arnošt szelleme
semmi mellébeszélés
ő már csak tudja, hogy így karácsony előtt egy bizonyos Forgács nevű újságíró mindig ebbe a városba jár és a kézmelengetőbe is betéved
ahol hajléktalanokkal parolázik
Arnošt pedig mindenáron vele akar találkozni, hogy meghálálja neki azt a sok és őszinte tisztelettel és együttérzéssel írt textust, amit az ő tragikus halála miatt írt az a bizonyos újságíró
egy láda sózott heringgel szeretné háláját kifejezni
amit az Atlanti-óceánból hozott
mi se természetesebb
Jézus megáldja az egy láda halat
ami megszaporodik és lesz belőle 300 konyhakész adag
Mária Magdolna kötényt vesz fel
Josef Švejk pipára gyújt és énekelve asztalokat kezd el összetologatni, hogy legyen mire szétrakni az ételt
az Új Szó főszerkesztőjére, Molnár Norbira nagyon, de legalábbis kísértetiesen hasonlító csukaszürke egyenruhás főhadnagy pedig leül a gépzongorához és elkezdi játszani Liszt Szerelmi álmok című darabját, nem rosszul, de kissé érzelgősen
Hunčík Péter lélekgyógyász kissé meglepődne, ha nem így lenne ez természetes ilyenkor
így nem is tud mást tenni, mint felújítatni minden elhanyagolt sági műemléket
miközben engem meggyógyítani igyekszik téveszméimből
engem pedig már csak a Gyula, a Blankyt pincérjének pincéjében éppen 100 évessé érett tokaji bora fog életre hívni
a fehér rum pedig belekerül majd a kávémba másnap reggel
ha lesz még olyan
és akkor a nagy fejfájásban összemosódik abban a fejben
amely az enyém
pár évtized fiatalság emléke pár néhai államforma és azóta kigumizott országhatár
az is tény lesz, reggelre magam maradok az asztalnál
nem baj majd kiszólok az utcára a 300 konyhakész halat elfogyasztott hajléktalan vezérének
kedélyesen mondjuk így
gyere pajtás igyuk meg ezt a pofás flaskájú jó kis italt
2012-ben már úgyis csak a Fényes Szabolcs-féle Maya jóslatokban bízhatunk
igyunk fiúk!
te meg, doktor úr, megint elkezdheted ismételni a 130. zsoltár textusát nekünk, mely szerint is
a mélységből kiáltok hozzád Uram…
my sweet Lord