Madár János – Virágzó almafa

A csöndet átszakítva
ragyogni kezd az ág.
Veled születik fénye
és lombja,

hogy megcsodáld.
Szemedben gyöngéden mozdul,
mint valami drága ékszer.
Briliánsok áldott vére

a kényszer. Hogy nézd
és újra nézd boldogan,
míg az égnek
Napja és Holdja van.