Pollágh Péter – Fecske

Te csináltad a nyarat, fecske.
Büszke vagyok rád,
ha utaznom kell, téged hívlak.
Ősz konty, blézerekkel teli koffer,   
meg kistáska brossokkal,
gombostűkkel: erről megismersz.

Mennyi jel: a cigarettán is te voltál.
Emlékszel?  Nevess, fecske,  
rólad füstöt neveztek el.
Látod, én már nevetek is:
visszaadod a hangomat.

Sok kalcium kell, különben
eltörök, mint egy gyógyszer.
De nem ógok, csak megyek,
ügetek a magas lóval, a nyeretlen
kétévessel, a drága pejjel:
te adod alám, te repteted, fecske.

Mindenki lesajnált, rá se ránts:
visszaadom a rangodat.
Hogy még egyszer zsoké lehetek:
köszönöm most neked.