Augusztustól szeptemberig – Beszámoló a negyedik véneki írótáborról

Vének, a tünemény kis falu, Győrtől néhány kilométerre, negyedszerre adott otthont a lelkes irodalombarátoknak augusztus 30-tól szeptemberig 2-ig.

Vének, a tünemény kis falu, Győrtől néhány kilométerre, negyedszerre adott otthont a lelkes irodalombarátoknak augusztus 30-tól szeptemberig 2-ig.
A Hermaion Irodalmi Társaság és a Fiatal Írók Szövetsége már-már hagyományosnak mondható írótábora a klasszikus formát követve, próza és líra munkacsoporttal állt elő, előbbit Vincze Ferenc, utóbbit Király Farkas szakmai tudására bízva.

Az idei tábor bónusza a drámacsoport volt, ahol Horváth Veronika és Kiss Viktória főként irodalmi művek feloldogozásával és drámapedagógiával foglalatoskodott, náluk nem volt tehát feltétel, hogy a jelentkezők írjanak.

Szabó Tibor Benjámin előadása Véneken – Boldog Betti Beatrix felvételei

Körülbelül húszfős társaság jött össze, majd az első közös ebéd elfogyasztása után a csoportok munkába álltak. A prózaműhelyhez az elején még csatlakoztak a csonka csoportú lírások is, s a prózások népszerűsége azután sem csökkent, hogy a lírikusok leváltak tőlünk, kiegészültünk ugyanis egy kritikussal.Az első műhelymunkán a tárcanovelláé volt a főszerep, Vincze Ferenc két szöveget hozott, a írók nevét nem árulta el. Az első novellánál főként a befejezés osztotta meg a társaságot, utólag megtudtuk, a szerző Bodor Ádám volt. A másik, Gion Sándor-szövegnek főként stílusa és szerkezete foglalkoztatott bennünket.
Délutánra kiveséztük a két tárcanovellát és a tárcanovella jelenlegi helyzetét, mennyire pontosnak kell lennie a szövegnek tartalmilag és formailag, össze kell rakni, hogy megállja a helyét. Mielőtt végeztünk volna, Vincze Ferenc még feladatot is kiosztott, nem meglepő módon tárcanovellát kellett írnunk a három téma valamelyikére: kászoni műgólya; kis úszásigényű, apró testű hegyi hódok és véneki baltahajítás. Nemsoká előmerészkedett a dráma csoport a szomszédos épületből, azonnal felkeltve mindenki kíváncsiságát titokzatoskodásukkal.

A korrábiakhoz hasonlóan az idei tábornak is volt egy központi témája: a kortárs próza, amiről neves előadókat felszólalásait hallgathattuk meg. Elsőként Szabó Tibor Benjámin könyvpiaci szemszögből elemezte a kortárs prózát, súlyos számokat közölt a megjelenő példányszámokat illetően, ami ha nem több ezer, akár tízezer, semmihez sem elég, emelett az eladáshoz hozzátartozik és szükséges a szerző önmenedzselése. Összehasonlította a magyar, angol és német könyvpiaci helyzetet, megtudtuk, hogy az angolszáz irodalomban két szempont működik, az eladható és a nem eladható, de egy magyar szerzőnél sem biztos, hogy lefordított műve nagy példányszámban jelenik meg vagy az eladható kategóriába kerül, nemhogy sikeres lesz.

Sajnos nem jutott idő beszélgetésre, vitára, maradtak a tények és a vacsora.  Utána open reading következett, a résztvevők többsége felolvasott az este folyamán.

A második napon a próza csoportban saját szövegeinket vettük át, hosszabb-rövidebb novellák kerültek terítékre. Volt, aki egy kötethez gyűjtött még ötleteket, de a sima szövegelemzésen kívül akadt olyan is, aki készülő regényéből hozott egy fejezetet.

A drámacsoport előadása

A délután folyamán megérkezett Bengi László, aki az utóbbi két évtized magyar prózaterméséről adott elő. Irányok merültek fel, alapok és hagyományok, majd példaként két novellát hozott és elemzett ki, Vathy Zsuzsától a Bolgár kalauzom és Tar Sándortól a Nóra jön című műveket. Azt már előadása elején felvette, hogy ne értsünk vele feltétlenül egyet, mivel örül a vitának, s noha éles vita nem is alakult ki, érdekes vélemények és nézőpontok merültek fel. Tar Sándor életműve került újból szóba és a tárcanovella, ami már-már a tábor sztárstílusa is lehetett volna ezek után.Az este szintén felolvasásokkal zárult, a tábor második fele lépett színre. Ízelítőt kaptunk Király Farkas ,,gúlaperformanszából” , valamint felolvastak a tábor szervezői is.
A harmadik napra elkészültünk a műgólyás és hódos feladatokkal, sőt, volt olyan, aki két novellával rukkolt elő. A szövegek egyes szeminaristák kezdeti szájhúzogatása és fintorgása ellenére egyedire sikerültek, mindenki másképp, egy különleges világba, hangulatba belehelyezve hívta életre a két állatfajt.

Hátravolt még az utolsó előadás, mellyel Sütő Csaba András készült. A kortárs idegen nyelvű prózairodalom vizsgálatánál komoly kérdések merültek fel: kultúrák, vallások, társadalmi együttélés. Csupán néhány szerző: Coetzee, Rushdie, Pamuk, le Clézio. Sütő Csaba András Európán túl járt, fontos, megkerülhetetlen problémákról és szerzőkről beszélt, néhány kivonatot is hozott, melyekből felolvasott.
A záró esten végre színre lépett a drámacsoport, amelynek tagjai néhány nap leforgása alatt színre vitték Szalai Zsolt idetett valaki című versét és bemutatójukkal mindannyiunkat elvarázsoltak.

A frenetikus előadást további felolvasások követték, életre keltek a műgólyák és a hódok, végül a prózacsoport vezetője is felolvasta saját hódos történetét.
Sziporkázó éjszaka következett, hajnalig tartó zene, majd reggel elbúcsúztunk. Nos, az idei tábor minden kétséget kizáróan üdítően telt, úgy is mondhatnánk, szabadságra ment a jövő nyárig.

Takács Zsuzsi