Szűcs Balázs Péter: A távolból

Arnold van Gennep (1873–1957) és Ruth Benedict (1887–1948) munkája egyaránt antropológiai klasszikus. De vajon érdemes-e elolvasni a könyveket csupán azért, mert klasszikusok? Aligha. Ám úgy gondolom, mindkét munka megérdemli az olvasók figyelmét: egyrészt segíthetnek megérteni és elfogadni az idegen kultúrákat, s ezáltal a világ sokféleségét, másrészt megkönnyíthetik, hogy saját kultúránkat elfogulatlanabbul szemlélhessük.

Az Átmeneti rítusok (Les rites de passage, 1909) egy kulturális jelenségcsoport megvilágítására, a Krizantém és kard: A japán kultúra mintái (The Chrysanthemum and the Sword: Patterns of Japanese Culture, 1946) pedig egy konkrét kultúra értelmezésére vállalkozik.

I.

Az Átmeneti rítusok klasszikus tudományos mű, de ez nem jelenti azt, hogy csak a társadalomtudományi könyvek gyakorló olvasóinak szól. Van Gennep vezette be az „átmeneti rítus” fogalmát, s elsőként mutatott rá annak az ember életében játszott alapvető szerepére. Az emberi élet nagy fordulói (melyek lehetnek biológiaiak, mint a születés vagy a halál, de lehetnek kulturálisak is, ahol a társadalmi státus változik, mint például a házasság esetében) van Gennep meglátása szerint rituálisan szervezettek, s munkájában ezt a szervezettséget világítja meg.

Az átmeneti rítusok három fázisát különbözteti meg: elválasztó, határhelyzeti és befogadó rítusokról beszél. Az első fázis, az elválasztó rítus elkülönbözteti a személyt korábbi státusától, a második szakasz egyfajta lebegés a senkiföldjén, a harmadik fázis pedig megváltozott feltételeket, s új társadalmi pozíciót jelent. Érdemesnek látszik megemlíteni, hogy a második, azaz a határhelyzeti (liminális, küszöbjellegű) szakasz vizsgálata kitüntetett szerepet kapott az 1960-as évektől meginduló szimbolikus antropológiában, elsősorban Victor Turner (a „liminalitás” fogalmát középpontba állító) munkásságában.

Van Gennep részletesen ír a rítusokról, a materiális átmenetről, az egyén és csoport kérdéséről, a terhesség és a szülés/ születés időszakáról, a beavatási rítusokról, az eljegyzésről és a házasságról, a gyászról és a temetésről, s végezetül, az utolsó fejezetben tárgyal néhány további, sajátos átmeneti rítuscsoportot. Van Gennep hatalmas szakirodalomra támaszkodik, s számtalan példát vonultat fel, méghozzá a legkülönfélébb kultúrákat és népcsoportokat egymás mellé állítva, ennyiben erősen emlékeztetheti a magyar olvasót James G. Frazer Az Aranyág című klasszikusának módszerére, vagy a vallástörténész Mircea Eliade műveinek eljárásmódjára.

II.

Ruth Benedict könyve olvasmányosabb. Japán egyszerre vonzó és távoli, érdekes és kiismerhetetlen kultúráját világítja meg, az erkölcsiség, a világkép, az életfelfogás szempontjából. Olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a rend, a hierarchia, a kötelezettségek formái, az önbecsülés. Benedict a szégyennek kiemelt fontosságot tulajdonít a japán kultúrában. „Eltérő kultúrák antropológiai tanulmányozásában az egyik fontos dolog megkülönböztetni azokat a közösségeket, amelyek erősen hisznek a szégyenben, azoktól, amelyek a bűnben hisznek.” (171.)

A könyv közvetlenül a második világháború után jelent meg, tehát a korabeli amerikai olvasó a legyőzött ellenfelet érthette meg az elemzés alapján. „Japán volt a legidegenebb ellenség, akivel az Egyesült Államok valaha is totális harcot vívott.” (25.) Benedict ezt az idegenséget hidalta át, mégpedig sikeresen. A mai olvasó már nyilvánvalóan más szempontok szerint olvas, ám akit érdekel a japán kultúra, az nem hagyhatja ki ezt a nem csupán teoretikus szempontból kitűnő művet. A Krizantém és kard legfőbb vonzereje a szerző mindvégig követhető okfejtésén kívül történeti példáinak érdekességéből, s megállapításainak eredetiségéből fakad.

A magyar kiadásban olvasható továbbá a japán Mori Szadahiko munkája, A Krizantém és kard újrafelfedezése, mely egyfajta továbbgondolásként, olvasatként (Benedict olvasatának olvasataként) szolgál, s segít megérteni a kiváló antropológus, Ruth Benedict művének jelentőségét.

Végezetül még egy megjegyzés: jóllehet a modern antropológiában alapvető szerepe van a terepmunkának, Ruth Benedict sosem járt Japánban – könyve, a Krizantém és kard mégis hiteles és érvényes antropológiai mű. Antropológia a távolból.

(Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok. Fordította Vargyas Zoltán, L’Harmattan, Budapest, 2007, 184 oldal, 2090 Ft; Ruth Benedict, Mori Szadahiko: Krizantém és kard – A japán kultúra újrafelfedezése. Fordította Koronczai Barbara, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2006, 350 oldal, 3490 Ft)