Roberto Bolaño: Liza; Romantikus kutyák

Liza
Amikor Liza közölte velem, lefeküdt
valaki mással, itt, ebben az öreg
tepeyaci raktárépület telefonfülkéjében
azt hittem, véget ér az életem.

Ez a magas, sovány fickó, hosszú hajjal,
nagy fasszal, nem várt tovább,
hogy mélyen beléhatoljon. Semmi komoly,
mondta, de ez volt a legegyszerűbb
módja, hogy kirakjalak az életemből.
Parménides García Saldañának hosszú
haja volt, ő lehetett Liza szeretője,
de pár évvel később megtudtam, meghalt
egy pszichiátrián vagy öngyilkos lett.
Liza nem akart együtt aludni vesztesekkel.
Néha róla álmodom, boldognak látom,
s rideg, mint Lovecraft a Mexikó ledöntésében.
Majd zenét hallgatunk (Canned Heatet,
Parménides García Saldaña kedvencét),
és aztán lefeküdtünk még háromszor.
Elsőre bennem élvezett el, aztán a számba,
végül mellem közé, alig több, mint egy
vízcsepp folyt szét, akár egy horgászdamil.
Mindez két órán át tartott, mondta Liza.
Ez életem legrosszabb két órája,
mondtam a vonal másik oldalán.

Romantikus kutyák

Akkoriban lehettem vagy húszéves
és hibbant.
Elhagytam egy országot,
de nyertem egy álmot.
Semmi más nem számított,
amíg megvolt az álmom.
Se munka, se hit,
se tanulás a reggeli napsütésben,
a romantikus kutyák mellett.
Silány életemben élt csupán az álmom.
Merev hálószoba,
félhomályba burkolózva,
mélyen a beszívni a trópusi levegőt.
Majd időnként visszavonulok magányomba
és az álmomba merülök, ahol szoborrá lesz
a folyékony ábránd,
szerelemben ír.

Nagypál István fordításai