Csillag Lajos: Irodalom és téboly 2. / Ébredés
– Recept házi paprikaspray előállításához – motyogja maga elé Chuck az ágyon, törökülésben, közvetlenül lámpaoltás előtt. – Végy két gerezd fokhagymát, hat darab szépen megért chilipaprikát, két evőkanál étolajat, két evőkanál folyékony szappant vagy mosogatószert, és mindezt turmixold össze egy nagy pohár csapvízzel együtt. Kiválóan alkalmas háztáji rovarirtásra a veteményesetekben.
Chuck rám néz és elvigyorodik.
A neoncsövek sötétedéstől takarodóig valamilyen mantrát mormognak. A hangjuk megtölti a termeket, a zuhanyzókat és a vécéket. Ott vannak az éjjeli ügyeletes szobájában, lent a portás trágyadombján… és a hálótermeinkben. Az egész épület mintha valami túlvilági fényben úszna, amit betelít a gázkisülések moraja. Ez a moraj pedig ugyanúgy bekúszik az ember hallójárataiba, be egészen az apró csontocskákig, amik végigpüfölik a Csigát… eljut az agyig… valahogy eljut, mit tudom én, hogyan… eljut Will agyáig, ő meg sötétedéstől takarodóig a vánkosa alá nyomja a fejét, és csak bömböl. Mindaddig, amíg az éjjeli ügyeletes jön, és el nem oltja a lámpákat.
Chuck rám néz és elvigyorodik.
Az arca egyenletesen tűnik el a sötétben, ahogy a folyosóról beszűrődő fény még megvilágítja. Aztán ránk zárják az ajtót. Én meg érzem, hogy Chuck még mindig engem szuggerál a szoba túloldaláról.
– Erre meg mér’ nem szólnak rá?! – ordítom a zárt ajtó mögül. – Ennek nincs takarodó?!
– Fütyülnek ezek rád, pajtás. Majd megszokod, ez ilyen… ez csak néz ilyenkor… majd megunja ő is egyszer.
– De az ilyet mér’ nem rakják máshová, azt mondd meg… azt ilyet mit kell kerülgetni?!
Chuck a sötét mélyén röhög.
Hallom az ágya rugóinak nyikorgását.
Ahogy még egyszer, teljes erőből megpofozza a vánkosát. Aztán a test elterül a matracon. Valamit sutyorog a dunyhával.
Aztán már csak egy szék recsegését odakintről, ahogy az ügyeletes fészkelődik rajta.
„Használat előtt felrázandó!”
Ez van görbe betűkkel arra a flakonra írva, amit egy kéz tart az orrom alá nyomva. Mutatóujj a ravaszon. Chuck megvárja tehát, amíg kinyitom a szemem, csak akkor spricceli, úgy öt centiről, a képembe a flakon tartalmát. A szemeim lángba borulnak, mintha egyenesen egy csikket nyomnának el bennük. Érzem, ahogy a könnyem végigfolyik a halántékomon, egészen a fültövekig… beissza a vánkos. Ordítok, ahogy csak a számon kifér. Az arcom elé kapom a tenyerem. Chuck lefeszíti az egyiket, és még egyet fúj a képembe. A taknyom végigfolyik a csuklómon, igyekszem visszaszívni. Próbálom kinyitni a szemem, csak sziluettet látok, feléje kapok, de egy nálam sokkal erősebb kar lefog. Csak a lábaim maradnak szabadok, azokkal rúgkapálok.
– Megvakulok, te barom… te…
– Őrült?
– Hát, nem is vagy normális, az biztos! – Válaszul még egy adagot kapok a képembe.
Valahogy sikerül lerúgnom magamról Chuckot. A másodperc tört részéig sikerül a szemem is kinyitni. A könnyemtől olyan, mint ha az egész világot fóliával vonták volna be. Rávetem magam Chuck sziluettjére. Bal kezemmel sikerül kitapogatnom az arcát, a jobbal pedig próbálok behúzni neki egyet, de az ütés elcsúszik az ajkain és az orrán. Chuck nyála a csuklómra fröccsen. Aztán még egyet a ballal, de a halántékát találom el. Még csak nem is védekezik, meg sem próbál visszaütni. Csupán fekszik kiterítve, mint egy friss, partra vetett hulla. A pizsamám ujjával kitörlöm a könnyet… a kép tisztulni kezd. Mintha tisztábban is látnék, mint eddig valaha! Még két ütést viszek be… várok, nézünk egymásra… semmi. Aztán kifulladásig püfölöm a fejét, a kézfejem csupa vér.
– Mit fújtál… a pofámba… te barom? – lihegem.
– Borsoldat… csak víz és bors. A konyháról lopkodtam össze… a flakont is… azzal permetezik be olajjal a sütőpléheket… szóval nyomokban olajat is tartalmaz…
Feltápászkodom, őt meg felhúzom a földről. Will az ágyán törökülésben előre-hátra hintázik és nyöszörög. Bret a körmeit reszeli, és a fejét csóválja. Kenről meg fogalmam sincs, hogy hol lehet… Chuckkal az ágyamra ülünk, mindketten az orrunkat törölgetjük és szipogunk.
– Mégis mi a franc volt ez? – kérdezem. Ő meg csak fátyolos tekintettel mered maga elé, és valamit motyogni kezd, pont úgy, mint az előző este.
– Élt egyszer egy Olvasó. Szegényt ide-oda vezették…
– És ennek mi köze van ahhoz, hogy paprikasprayt fújsz a képembe?! – Már megint csak ordibálok.
– Ez elmondható rólad is… rólad fogom mintázni… vagyis róla mintáztalak… meg… már amúgy is meg akartalak kérni egyszer, hogy üss meg. Csak úgy… tiszta erőből.