Mária Ferenčuhová: Vissza; Veszélyeztetett faj (versek, Merva Attila fordításai)

Vissza

Látszólag minden rendben.
A lublini jesivában újra rabbik tanulnak,

bár a zsidó negyedet
a földdel tették egyenlővé.
A vonatok többé-kevésbé időben indulnak.
A hangosbemondó és a taxik érkezései megbízhatóak,
és a földalatti folyosók
csak százévente egyszer omlanak be.

Szinte már nem is zavar a fülkék bűze,
és az ősrégi, hatalmas
lefüggönyzött hálókocsik látványa
örömmel tölt el.
Egy cserkészlánnyal szemben foglalok helyet,
aki műszálas szoknyát visel. Az oldalán
egy vasaló pecsétje, látható az él
és az élesen kirajzolódó pontok.

Félálomban már megkülönbözhetetlen,
hogy valahol a hátam mögött
épp egy óriási hátsó ül le a padra,
vagy a vonat indul el már végre.
Már csak az lep meg,
hogy a gólyák valóban a kéményeken fészkelnek
vagy a magas oszlopokon,
pont úgy, mint a mesékben.

Veszélyeztetett faj
(részletek)

Halványzöld földrész éles kiszögelléssel,
tenger, smaragdfényű felbontás:
a felülnézet nem istennek tulajdonítható,
hanem a műholdnak.
Nem messze a parttól
a tejút színében és alakjában
csendesen terül szét
az olajfolt.

Abban az új kabátban,
barnában és szélbiztosban
akár egy esőköpeny,
elrejted csőrödet,
sikeresen titkolva madár voltodat,
utolsót lélegzel
nem mint sirály,
hanem mint tapír.
2
A nedves homlokzathoz támaszkodva
keresztbevetett lábakkal
és olcsó cigarettával a kézben,
a buja zöldben, majd
a fehér-barna sötétben,
azt a látszatod kelted,
hogy az emlősökkel, madarakkal
és gőtékkel barátkozol.

Innét nem látszik, hogy az állatportrék
egy naptárból valók.
Kalap alatt a lenyalt haj sem látszik.
A máj sűrűsödő szövete a bőr alá rejtőzik,
az éj elfedi a nappalt,
a nevetés pedig a félelmet,
és a zavaros tekintetet
színtiszta gondolatokba fojthatod.
3
Birtoklod. A tiéd. Maradt neked.
Az evilági értékeket
a tenyeredbe rejted.
Összezárod, újra kinyitod,
üres, kinyitod az újságot,
szintén üres, a rádió
alacsony légnyomást jelent,
az utakon balesetek,
támadások távoli országokban,
az ablakból már nem látod
az erdőt, csupán
a szemközti ház tompaságát.

4
Sosem kellett volna megszületned.
Már odabenn sem voltál jó helyen.
Nem a megfelelő hasat választottad,
nem a megfelelő apát,
szegény országot.
Idő előtt tolakodtál kifelé,
a szövetekbe hasítva, egy olyan bonyodalomba,
melyben nem is számoltak veled.
Majd megtorpantál. Ki sem jöttél volna.
Fogóval húztak, halántékodat oly erővel
nyomva, hogy azóta odabent csak
sötét álmok laknak.
Anyád hátára kötöttek.
Megmutatták, hogyan kell tolakodni,
harácsolni,
a bőr alá hatolni.
Megmutatták az irányt,
azután,
szó nélkül,
elgáncsoltak.

Merva Attila fordításai