Markó Béla: Minta; Összesítés (versek)

Minta

Ismét kinyílt a japánbirs-bokor,
és azt reméli, hogy most más lesz végre,

ugyanabban a rózsaszínben égve,
ugyanúgy füstöl, jajgat, fuldokol
saját vérében, mintha jönne egyszer,
csupán egyetlenegyszer, valami
kis változás, amint a hajnali
kertben felrobban újra, s összeperzsel
körös-körül már mindent, a puha
lángok között verebek hamuja
száll szürkén erre-arra, élő pernye,
mert az idén is csak szabvány szerint
születik újjá, s én is már megint
reménykedem, hogy hátha minta lenne.

Összesítés
Már meggyűlt mindenféle vágy a kertben,
s előbb-utóbb majd be is teljesül,
míg a tücsökzenében sorra elmerül
egy-egy tücsök, és ide-oda lebben
a fán a lomb, akár az ablakon
a függöny, hogyha szél fúj, s látszik újra,
hol szétrepedt a héj, a szilva húsa,
vagy tán egy arc, bár nem olyan nagyon,
csupán egy pillanatra, s a darázs
a körte édes bőrén kaparász,
de nem fér hozzá még, hát körbejárja,
mint ami mostantól a birtoka,
s jól tudja, hogy sietni nincs oka,
mert hull a gyilkos fény a körtefára.