Veres István: Irodalom és konzum 3. / Tudatmódosítás (a kínaiak)

A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert, mondta egyszer az egyik görög filozófus (Diogenész), vagy olasz futballista (Vialli), amerikai gitáros (Clapton), vagy talán csak a hülyegyerek a szomszédból (Hülyegyerek). A lényeg, hogy amióta az emberek tudják, hogy léteznek tudatmódosító szerek, használják is őket. A hiperlényeg viszont, Józsikám, nem is ez, hanem az instrukciók, amelyeket nemrég kaptunk, méghozzá egy digitális jegyzetfüzet-lapra firkantva, három sorban. 1. Kitakarítani a Downloads mappát. 2. Szétosztályozni a dolgokat a Maradjon meg mappából. 3. Defragmentálni a C és D meghajtókat. Talán mondanom sem kell, Józsikám, hogy az én jelenlegi helyzetemben meglehetősen váratlanul értek ezek a felszólítások, vagy ahogy felénk mondják: kiütötték belőlem a levegőt. Nem kell egyébként semmilyen negatív jelentéstöltetet belegondolni a történetbe: abszolút minden rendben van nálunk, eljöhetsz Józsikám, meggyőződhetsz róla saját szemeiddel, megtapogathatod nem létező sebeinket az ujjaiddal, és természetesen átérezheted a jó hangulatot, ami nálunk uralkodik. Megtapasztalhatod, hogy a fenti három rövid távú cél nem rontja el a kedvünket úgy általában, csupán próbálom a tudatom módosításával valahogy elérni, hogy a kellemetlen dolgok is kellemesen teljenek, ha már van rá lehetőség. Nem érted, persze, tudom én, össze van az egész zagyválva, de ha átjössz, mondom, minden világos lesz. Miért, hát azért, mert minden a tudatállapoton múlik. Hiába jönnek neked azzal, hogy a tudatmódosító szerek használatát és terjesztését törvény tiltja, mivel az emberi szervezetre káros hatóanyagokat tartalmaznak, az igazság az, Józsikám, hogy a tudatunk naponta többször is módosul, anélkül, hogy észrevennénk. Másként tekintünk a dolgokra reggel, másként a délutáni kávé után, és másként este, miután bevacsorázunk. Ha átjössz körülnézni, akkor is. Nem, Józsikám, nem keverem össze a tudatmódosítást a hangulatváltozással. Van persze ennek is több fokozata, és nyilván egy éhes másfél óra nem hasonlítható össze azzal, amikor az erkélyen állva nem vagy képes felfogni, mi vezérli a környéken lakó emberek százait arra, hogy reggel buszra szálljanak, és elvándoroljanak egy helyre, ahol egy székre ülve kivárják a délután négy órát, hogy ismét buszra üljenek, haza utazzanak, ráüljenek egy másik székre, elkezdjenek bámulni egy másik monitort, hogy aztán másnap reggel ugyanezt kezdjék elölről. Abban is biztos vagyok, hogy Kosztolányi Dezső a Hajnali részegség című verse megírásakor nem egy hétköznapi tudatállapotban volt, és most nem a kábítószerek okoz(hat)ta tudatmósosulásra gondolok, még akkor sem, ha mondjuk az alkohol vagy a nikotin általi befolyásoltságot nem igazán kezeljük tudatállapot-módosulásként. És azt sem állítom, hogy Kosztolányi részeg lett volna, mert nem olyan információkat közöl, amelyek alkoholos befolyásoltságra utalnának, meg hát Józsikám, azt te is beláthatod, hogy egy ilyen letisztult művön dolgozni kell, nem lehet holmi részeg ihlet gyereke. Dezsőnk annak idején megértette, hogy egy ismeretlen úr jóvoltából konzumálgatta végig az életet, ez pedig kikívánkozott belőle, ennyi. Szóval vannak dolgok, amelyeket csak bizonyos tudatállapotokban lehet megérteni. Ott vannak például a kínaiak. A világ egyik legrégebbi kultúrája az övéké, és talán a legrégebbi, amelyik folytonossággal maradt fenn. Évezredekkel ezelőtt már verseket írtak, olyanokat, amelyeket ha visszaolvasunk, az az érzésünk, hogy kétezer évvel ezelőtt többet tudtak a világról mint mi ma, vagy legalábbis ugyanannyit. Eltelt két évezred, a kínaiak pedig éttermeket nyitnak a világ összes városában, illetve olcsó ruhákkal árasztják el a földgolyót. Soha senki nem fogja megérteni a kínaiakat Józsikám, mindaddig, amíg nem megy el Kínába, és nem él köztük, mint egy kínai. Aztán ha ott lesz, más tudatállapotba kerül, minek köszönhetően megért egy csomó mindent, olyan egyszerű dolgokat, amelyek itthon csak elsuhantak a fül emellett, és nem tudott belőlük semmi különösebb jelentést kihámozni. De egy csomó mindent még így sem fog megérteni, mivel hogy mi sem értünk egy rakás dolgot, azokat sem, amelyekkel naponta találkozunk, ennyi a kurva nagy mondanivalóm neked mára. Erre te azt mondod: hülyeség az egész elmélet, mert ugyanez lehet, mondjuk a choctaw indiánokkal is, vagy a portugálokkal, nem csak a kínaiakkal. Mire én azt mondom: igen.