Egy futballfüggő napja

Egy futballfüggő napja

Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című kötetének bemutatója

22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Budapest, Millenáris, 2015. április 24.

Igazán kiérdemeltem, hogy részt vegyek Gazdag József könyvbemutatóján, mert még egy másik eseményhez is kiálltam a sort (ezúton is köszönöm a biztonsági őrnek a téves útmutatást). Szívesen kiálltam volna még háromhoz is akár, de nem volt rá szükség, mert másodszorra sikerült megtalálnom a Kner Imre termet – vagyis a szűk, kartonfalakkal szegélyezett szobácskát. A fülledt meleg ellenére hangulatos volt a teltház, ahogy azt Szombathy Bálint találóan felfesti: kezdődhet az Esterházy–Gazdag mérkőzés a teltházas Kner Imre Arénában. Mérkőzésről persze a szó szoros értelmében nincs szó, az egy órás bemutatót a résztvevők részéről leginkább az egymás és a foci iránti tisztelet jellemzi. Bal szélen Esterházy Péter röviden bemutatja az Egy futballfüggő naplójábólt, elmondása szerint a könyv fantasztikus, Gazdag József pedig egyszerre valóságos író és valóságos újságíró. Napestig tudna rajongani, ő, aki az Ö. F. (öregedő futballista) szemszögéből néz a témára, Gazdag József kötetéért, aki az F. F. (futballfüggő) szemszögéből. Elárulja a könyv utolsó mondatát, amely azt a bizonyosságot tárja elénk, hogy a lélek él, ez pedig egy biztos utat jelöl ki számunkra, ahová a focipályáról jutunk majd el.

Ekkor kéri meg Szombathy Gazdag Józsefet, hogy olvasson fel egy részletet a könyvből. A szerző ekkor szólal meg először, ezen pillanatnak pedig érdemes szentelni néhány szót. A hangjában ugyanis (és erre előre felkészültem, nem először hallom) van valami (jobb szó híján) mágikus, ahogy türelmes, szuggesztív tempóval, mély hangon olvassa fel a Bevezetés az irodalomba című részletet. Minden idők magyar irodalmi futballválogatottját szervezi meg Gazdag a szövegben, ahol Sajó a kapus, Szabó Lőrinc a védő, Mészöly a söprögető, Ottlik a középhátvéd, bal oldalon játszik József Attila, középen jobbra Kosztolányi, a 10-es mezt Mándy Az Író Iván viseli, Grendel található a középpályán, azután Karinthy (aki a drogteszten elbukott Csáth és az ugrifutit unalmasnak tartó Weöres helyett lett beválogatva), Talamon Alfonz, és végül a centerben: Esterházy Péter. Igaz, hogy semmit nem értek a focihoz, a világ, amelyet körbejárnak (a beszélgetés és a felolvasott részlet egyaránt) mégis magával ragad, és arra leszek figyelmes, hogy olyasvalamiben látom meg a fantáziát, aminek ezidáig sosem sikerült igazán megragadnia. Persze ez inkább a kötet elolvasására hozza meg a kedvemet, mintsem arra, hogy én is focidrukkerré váljak, de ha mégis betévedek egy focimeccsre, talán egészen más szemmel fogom nézni, mint eddig.

Szombathy Esterházyhoz fordul, azt firtatva, szerinte mennyiben problematikus (jobban mondva mik a veszélyei annak), ha az irodalom a futballhoz nyúl. Esterházy szerint a legnagyobb veszély az okoskodás lenne, az értelmiségi duma (mert annak sem a focihoz, sem az irodalomhoz nincs köze). Gazdag József azonban nem okoskodik, a maga egyszerű komplexitásában ragadja meg a jelenséget. Szerinte a futballszurkoló örök gyerek és örök kamasz, ő ma is ugyanolyan lelkesedéssel nézi a meccseket, mint 7 évesen (csak már nem nyírja szét az újságokat, és nem dobálja magasra a fecniket egy-egy gól alkalmával). Az addikció viszont tulajdonképpen valós, még ha önironikus is, ezért tartja szerencsésnek, hogy felesége terapeuta volt. Esterházy szerint Gazdag ugyanolyan lelkesedéssel megy el egy Barcelona–Real Madrid meccsre, mint egy Nemeskosút–Sopornyára, amiről később kiderül, hogy sőt, mert a bundamaffia miatt nem szívesen néz élvonalbeli meccseket – ezeken alapból megkérdőjeleződik minden mozdulat, és elveszik a dologból a gyermeki öröm.

A beszélgetés ezen pontján beható elemzést hallunk Gazdag Józseftől a magyar fociról. Elmeséli különös amszterdami élményeit a magyar válogatottról. Megnézte az edzést, majd a sajtótájékoztatón meghallgatta, ahogy az edző felvázolja: az lesz a mi esélyünk, hogy a futball kiszámíthatatlan játék, így volt a csapat stratégiája a vak véletlen. Másnap 8:1-re kikaptak, később pedig nem értették a negatív visszhangot, hisz ha nem lett volna ez a meccs, mindenki még mindig ünnepelné a válogatottat (igen, hiszen „minden le nem játszott meccset megnyerünk” – szúrja közbe Esterházy). Magyarország azonban, de valójában nem csak mi, hanem egész Közép-Kelet-Európa, a perifériára szorult, és a világbajnokságok sok-sok éve ugyanazon 8 csapat között osztódnak szét. Ezért lehet az, hogy Gazdag ugyanolyan, ha nem nagyobb lelkesedéssel nézi a kisebb meccseket, bár fél tőle, hogy a bundamaffia egyre lejjebb ás.

Egy számomra teljesen új világ tárult fel abban az egy órában, amit a fülledt kis teremben töltöttem, a futball világa, az irodalom teleszkópján keresztül. És volt nézni- és hallgatnivaló.

Nagy Hajnal Csilla