Ondrejcsák Eszter: Anton Straka Halas-fordításai (tanulmány)

Schumicky Andrásnak és  Twickel Györgynek, hálám jeléül

Anton Straka csehszlovák kultúrattasé magyar nyelvű lírafordításai közül a legkiemelkedőbbnek František Halas Anyókák (Staré ženy) című hosszabb költeményét tartjuk.

Más kisebb fordításaitól (Dal – Píseň, Kislány a patakon – Děvčátko na řece, Szeszély – Rozmar stb.) ezt a művet a kidolgozottság foka különbözteti meg. De valóban Strakának tulajdoníthatjuk-e ezt a minőséget, vagy a Cseh és szlovák költők antológiájának darabjaihoz hasonlóan ennek végleges formájú kialakításában is közreműködtek más költők?

Straka nyersfordításait a stilisztikai-formai csiszoltság, a verstani pontosságra törekvés, a szóhitelesség jellemzi. Kivétel nélkül mindig az eredeti mű maximális tartalmi és formai visszaadására törekedett. Ha szükségét érezte, elkérte a költőktől a műfordításra kiszemelt költemény metrikus képletét, vagy ő maga jegyezte le azokat a piszkozatba, a verssorok mellé vagy alá. Sok ilyen alakuló fordítás maradt fenn, leginkább a cseh nyelvű, kiadatlan Új magyar lírai antológia (Nová maďarská poésie) című válogatásból. Az 1936-ban megjelent Cseh és szlovák költők antológiája versein is azért tudtak a magyar költők a nyersfordításai után dolgozni, mert a szlovák nemzetiségű Anton Straka kiválóan ismerte a magyar, a cseh és a szlovák nyelvet, és precíz, igényes ember volt. Az első nyolc osztályt Kassán, a premontrei katolikus főgimnáziumban végezte az Osztrák–Magyar Monarchia idején, az 1903/1904–1910/1911 közötti iskolai évben, majd hitoktatói életpályára lépett.
Halas a Staré ženy című szuggesztív erejű litániát1 1935-ben adta ki önálló kötetként František Borový kiadóvállalatánál. Csakúgy, mint sok más versének, ennek is a halál és az anya a központi motívuma. Soraiból együttérzés csendül ki az elesettek, szegények és idősek iránt. Létrejöttéről a költő árul el érdekes adalékokat, amelyeket magyar nyelven Szántó György idéz fel cikkében: „A Staré ženy… talán a legismertebb kötetem. Stará žena is lehetett volna a címe, mert a tavaly kilencven esztendős korában elhunyt nagyanyám arca van sorai mögött.” Majd néhány sorral alább: „Egyszer egy vasárnap délután előzőleg valami csodálattal teli beszámolót olvastam egy metaforákat sziporkázó költőről; mosolyogva kezdtem bele az egyetlen témára – az öregasszonyra – írt metaforák sorába. Rengeteg lett belőle; egy részüket azután áthúzogattam s öt oszlopba csoportosítottam – kéz, arc, haj, szem, öl –, és két órán belül készen is volt az egész. Nem tulajdonítottam annak a költeménynek nagyobb jelentőséget. Közzétettem a Kvartban,2 s aztán már nem törődtem vele. Később jöttek a Borový Kiadótól, nincs-e valamim; a Staré ženy jutott eszembe s felajánlottam nekik, csinálhatnának belőle valamilyen bibliofiliát. Máig sem értem a sikerét. Féltem, hogy szentimentalizmust látnak benne. Ámde a Staré ženy mégsem ama véletlen indítékból jött létre. Ama hosszú, magányos vasárnap délutánok szomorúsága s azok az öregasszonyok az ablakokban, mindez sokáig motoszkált bennem. Mindig, amikor ilyen idős, nemegyszer kolduló asszonyt látok, arra gondolok: hol vannak a gyerekei? Mindig bizonyos vagyok benne, hogy voltak gyermekei. S aztán egész gyermekkoromban egy idős nőnél nevelkedtem.3 Én tudom, mi az, hogy öregasszony…”4

A cikkben Szántó kérésére Věra Straková elmondja, hogy ő figyelt fel 1934-ben vagy 1935-ben (már nem emlékezett pontosan) erre a versre a Lidové noviny című cseh lapban, s annyira megtetszett neki, hogy szerette volna, ha a „péntek estiek”5 is megismerik, ezért készült el a férje fordítása.6 Nem sokkal azután pedig, hogy az megjelent, egy kiváló ismertetés jelent meg a Korunkban Gaál Gábortól, a folyóirat akkori főszerkesztőjétől. Ebben dicséri Halas költészetét és Straka fordítását: „Hogy úgy mondjam, a Fr. Halas-vers »tartalma« a verset verssé tevő megfoghatatlanság, s ez is olyan intenzitással, hogy ez a fluiditás már tárgyiasodik és sorsábrázolássá lesz. Az Anyókák eleinte csak hangulati kép a szomorú vasárnap délutánok szomorú anyókáiról, amint azok az asztal és az ágy közén az ablakhoz tipegnek és nézik a vasárnap délutáni utca vigasztalanságát. Csak halvány kép eleinte; pár sor; de azután jönnek az egyre mélyítettebb vonatkozásokba süllyesztett képek ugyanazokról a mozdulatlan vigasztalatlanságban tipegő anyókákról, egyre sodróbb, egyre fájdalmasabb hangsúlyokkal, egyre magasabbra emelve visszafordíthatatlan sorsuk hangulati valőrjeit, végig ugyanazokban a szaggatott, rövid strófákban, interpunkció nélkül szakadatlanul. A hangulat, ami az első sorokban rálehelt az olvasóra, mind áthatóbb és mélyebb, már hínárosan vonz, fokozása mesteri, a végén már nem is hangulat, mert tárgyiasult, hanem kitéríthetetlenül belénk zsongott élmény minden valahai hasonló eszméletünk szomszédságával együtt, szinte lírai-szociális rajz, aminek a vigasztalanságából ugyanúgy kimutathatók a társadalmi-történeti vonatkozások, mint a lírai »örök« jegyek. Hogy a vers így átelevenedik, az a költőn kívül a fordító bravúrja, s ez a bravúr annál szebb, mert Anton Straka, a fordító anyanyelvéről hozta át magyarra.”7

Szántó György Halas, Straka és a magyarok (1976) című cikkében elmondja, hogy Halas művének ez idő szerint több cseh kiadása és idegen nyelvű fordítása ismeretes, és a Strakáé 1936-ban a német (Die alten Frauen, ford. Paul Eisner, 1936) és a francia (Les Vieilles femmes, ford. Hanuš Jelínek, Jean Pasquier, 1936) után következett.8 Szántó itt pontatlanul emlékszik a megjelenés évére.
Straka magyar nyelvű „Anyókáját” időben megelőzte egy másik, Vozári Dezsőé, aki 1936 májusában már publikálta saját fordítását a Magyar Újságban, Öreg asszonyok címmel. Tudjuk, hogy Straka figyelmét ez a közlés nem kerülte el, hiszen május 16-i Szabó Lőrinchez címzett levelében ekképpen vall: „megismerkedtem Vozáryval, aki szintén sokat fordított szlovák költőkből. […] Vozáry nem régen jelentette meg Halas: Anyókák c. versének fordítását, összehasonlítottam az eredetivel s felületesnek találtam.”9 Ebből azt hihetnénk, a rövid időn belüli újabb magyar kiadás másik oka az volt, hogy Straka Vozári átültetését nem tartotta megfelelőnek, azonban ő már 1935-ben hozzálátott a munkához. Ezt Palotai levele és a „Zilahy dedikáció” bizonyítja.
A Straka családdal baráti viszonyban álló Palotai Boris 1936. január 13-án kelt kassai levelében foglalkozik a verssel: „Az Anyókákat lefordítottam, Erzsi10 épp most mondja, hogy már nem aktuális. Nem baj, azért elküldöm, a vele való foglalkozás mindenképpen örömet okozott nekem s igazan szép perceket töltöttem az Anyókákkal. Az ön fordítása valóban oly szép és költői, hogy egészen elbűvölt engem is, és voltak hosszú szakaszok, ahol egyáltalán nem változtattam rajta. Néhány kifejezést azonban nem talált el pontosan, ugye nem haragszik, ha csekély képességemmel segítségére sietek. Így az első részben: szédülések pitvarait írtam előszobácska helyett, mert előszobácska nem költői kifejezés, és pitvar az a szívvel összefüggő előszobácskát is jelenti, tehát a szédüléssel rokon, azonfelül az előszoba fogalmát is fedi. Továbbá erek ágyásai = értelmetlenség mint fogalom és mint szó. Erek melegágyát írtam helyette Megrongált jogarok helyett árbocokat írtam, mert žezla a Rank szótár szerint jogart, árbocot jelent, és az előző sorok vitorláról szólnak, tehát a kép törvényszerűen csak árbocban és nem jogarban folytatódhat. Az se nagyon állhat meg, hogy »senki nem nedvesíti olvadásukban ajakát«. Itt az olvadás csak átvitt értelemben elfogadható, és valami szétbomlást vagy fényt jelenthet, esetleg szétomlást… Én az egész könyvet lefordítottam, s hacsak saját szórakoztatásomra csináltam, akkor is megérte az időt és fáradtságot.”11
A levélhez csatolt fordításból két lapra gépelve a költemény egy-egy részlete maradt fenn:

1.

Anyókák.
—————-

Anyókák szemei     Styx vitorlái
kisírtak s riadtak     imádság hasonmása,
szorongók s gyöngédek     megrongált árbocok *
enyészet felé fordult szemek    göbök fészke
mogyorók mag nélkül    elhagyatottság rezgőfüve
tálak áldozat nélkűl,     erek melegágya,
szédülések pitvarai    elnémult szószólok
régmúlt zene foszlánya    elbocsájtott szárnysegédek
betömött források    tönkrement tékozlók
beborult égboltok    álmotfogó sulyok
virradatlan éjszakák,              
beomlott ajtók    Anyókák kezei
elapadt keresztelő medencék    pár zizegő levél
vizek tükör nélkűl    megtértek a hiábavaló
virradatvárásban megtértek
a szenvedésben,
Anyókák szemei    megtértek a fohászban
nektek a világ semmi,    anyókák kezei
nektek a szépség semmi,    úgy elfelejtettétek
nektek a rútság semmi    a férfiak nyakát
anyókák szemei    gyermekek haját
az órát nem követik    anyókák kezei
napok múlására nem
fordulnak vissza    csak annyira erősek
anyókák szemei.    hogy elbírják a keszkenőt mely a könnyet issza
Anyókák kezei    hogy elbírják a szentképet a
sárgábbak a koporsó alatti agyagnál    koporsóban
nyitottak s üresek,    hogy elbírják a feszületet majd
kérges és elhasznált kezek    ha szemhéjukat lezárják anyókák kezei.

žezla = nemcsak jogart jelent, hanem árbocot is
a Rank szótár szerint, s miután itt az előző képben vitorla
van, csak árboc lehet a kép folytatása

2.

Anyókák haja
szégyenlős kis fonatok
szürkén illatozók
anyókák haja
kihunyó fejek ritka füstje
áttört sisakok
ünnepségek megmaradt hamúja
zászlók rojtja
olvaszthatatlan ezüst
fejrehúzott szemfedők
halál hozománya
fésűk gyásza
foszlott csipkék
múlandoság fehér szemérme

Anyókák haja
már nem pattogzik a simogatásnál
senki nem rejti beléjük arcát
senki nem mártja fényükbe ajakát
senki meztelenségét nem födi
senki vágyát nem ébresztgeti
anyókák haja
szél fel nem borzolja
szerelem szét nem zilálja
csak vékony vonó lenne belőlük
a temetési melódiához
anyókák haja.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában található, JA. 626 jelzésű fennmaradt forráson12 látjuk, hogy Straka Palotai javítási javaslataiból kettőt fogadott el. Zöld tintával vannak áthúzva a korábbi szavak: előszobácskái, ágyasai, melléjük írva Straka kézírásával: pitvarai, melegágya. A jogarok szó változtatás nélkül áll a papíron, a „senki nem nedvesíti olvadásukban ajakát” pedig a következőképpen íródik: senki nem nedvesíti olvadásukban az ajkát. Ezek a szavak 1937-ben, a Szép Szó folyóirat októberi számában, és az ezt követően könyv alakban megjelent közös Prager–Szép Szó kiadásban úgy szerepelnek, ahogy itt jeleztem. Az idézett verssort viszont megváltoztatta József Attila a következőre: olvadásukban senki sem nedvesíti meg ajkát, és a szerkesztőség így közölte le.
A Budapesten kelt 1936-os keltezésű gépiraton Anton Straka zöld színnel, József Attila arany színnel és ceruzával, illetve feltehetően egy sor esetében (melyet a mult nehéz függönye takar) fekete színnel13 jegyezte le javításait. Ha összevetjük ezt Palotai gépiratával és a megjelent forrásokkal, melyek szintén több helyen mutatnak egymástól eltérést, látni fogjuk, amint a szemünk előtt alakul át a jól sikerült fordítás egy csodálatos lüktetésű költeménnyé. Végső soron így azt mondhatjuk, József Attilának14 a műfordítás kialakításában majdnem olyan szerep jutott, mint Strakának, mert míg Straka a szóhűség elvét vallva adta vissza az eredeti kifejezést akkor is, ha az nem mindig volt költőinek nevezhető, addig József Attila stilizálást hajtott végre, s e két folyamat nyomán a műfordítás a legsikerültebbé, leghatásosabbá vált Straka összes lírai átköltései közül.
Nézzünk meg pár részletet az első, a javított, illetve a két megjelent változat közül:

1.
szomoru vasárnap délután
szomoru anyókákkal
kik tipegnek az ablakhoz
szőnyegbe taposott régi ösvényen
régi ösvényen
az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között

2.
majd az ablakrámára támaszkodva
néznek le az uccára
innen a vasárnapdélutánok
vigasztalansága

(Szabó Lőrinc könyvtára)

szomorú vasárnap délutánok        szomorú vasárnapdélutánok
szomorú anyókákkal            szomorú anyókákkal
kik szőnyegbe taposott régi        kik szőnyegbe taposott régi ösvényen
ösvényen    
régi ösvényen                régi ösvényen
az asztal és az ágy között        az asztal és az ágy között
a tükör és a fényképek között        a tükör és a fényképek között
a szék s a műpálma között        a szék s a műpálma között
odatipegnek az ablakhoz        odatipegnek az ablakhoz
odatámaszkodnak a párkányra        odatámaszkodnak a párkányra
nézik az uccát                nézik az uccát
szomorú vásárnapdélutánok        szomorú vásárnap délutánok
vígasztalansága                vígasztalansága

(Szép Szó, 236. old.)             (Prager–Szép Szó, 5–6. old.)

8.                            
anyókák kezei
pár zizegő levél
megtértek a hiábavaló virradat – várásban
megtértek a szenvedésben
megtértek az imában

anyókák kezei
úgy elfelejtettétek
a férfiak nyakát
a gyermekek haját

9.
anyókák kezei
csak annyi erővel
hogy tartsátok a keszkenőt a könny letörléséhez
hogy tartsátok a szentképet a koporsóban
hogy tartsátok a feszületet majd ha lefogják a szemhéjakat
anyókák kezei

10.
anyókák a kuckójukban
görnyedve s a világtól elfelejtve
anyókák kiknek gyermekei elmentek elhaltak
anyókák kik nem várnak az ajtócsikorgásra
sírásuk csak a szem gyengesége

(Szabó Lőrinc könyvtára)                                                    
anyókák keze    anyókák keze
egy pár zizegő levél    egy pár zizegő levél
megtörtek a hiábavaló virradatvárásban    megtörtek a hiábavaló virradatvárásban
megtörtek a szenvedésben    megtörtek a szenvedésben                                    
megtörtek az imádságban    megtörtek az imádságban

anyókák keze    anyókák keze
elfelejtettétek    elfelejtettétek
a férfiak nyakát    a férfiak nyakát
a gyermekek haját    a gyermekek haját
anyókák keze    anyókák keze
csak olyan erős vagytok    csak olyan erősek vagytok
hogy csak zsebkendőt tartotok    hogy csak zsebkendőt tartotok                     
letörülni a könnyet    letörülni a könnyet                                                     
hogy csak szentképet fogtok a    hogy csak szentképet fogtok a
koporsóban    koporsóban                       
hogy csak a feszületet tartjátok ha    hogy csak a feszületet tartjátok ha                        majd lefogták a szem héját    majd lefogták a szem héját
anyókák keze    anyókák keze                                                                                      

anyókák a kuckójukban    anyókák a kuckójukban
görnyedten és a világtól elfeledetten    görnyedten és a világtól elfeledetten                            anyókák kiket elhagytak     anyókák kiket elhagytak
kiktől elhaltak gyermekeik    kiktől elhaltak gyermekeik                            
anyókák kik nem várnak az ajtó    anyókák kik nem várnak az ajtó                           
nyikorgására    nyikorgására
sírásuk is csak gyengesége a szemnek    sírásuk is csak gyengesége a szemnek

(Szép Szó, 236–237. old.)    (Prager–Szép Szó, 12–14. old.)

25.    
anyókák szemei
anyókák kezei
anyókák haja
anyókák öle
anyókák arca

szomorú vasárnap délután
anyókák keresztjén

(Szabó Lőrinc könyvtára)                                                                

anyókák szeme    anyókák szeme
anyókák keze    anyókák keze
anyókák haja    anyókák haja
anyókák öle    anyókák öle
anyókák arca    anyókák arca

szomorú vasárnapdélutánok     óh ti szomorú vasárnapdélutánok
anyókák keresztjén    anyókák keresztjén

(Szép Szó, 236–237. old.)    (Prager–Szép Szó, 29. old.)

A PIM-ből származó forráson, az első lapon, a papír felső szélén Ignotus Pál ceruzafeljegyzései láthatók a sorkihagyásokról a nyomda részére. Alatta Straka által gépelve a szerző neve és a mű címe foglal helyet: františek halas és anyókák. Ezt ceruzával áthúzták, és a cím első betűjét nagy A betűre módosították, valamint az utolsó oldalon tüntették fel ezeket a nyomda számára ceruzával: František Halas – verz. kurz. és Fordította: Sztraka verz. kurz. A folyóiratban a mű végén ez így szerepel: FRANTIŠEK HALAS és Fordította: STRAKA., a könyvecske esetében pedig: františek halas és anyókák, illetve: magyarra fordította anton straka. Megtalálható még a PIM-kéziraton Straka zölddel írott aláírása is az utolsó oldalon, a vers alatt.
Úgy, mint a Szabó Lőrinc könyvtárában levő első változat, ez a forrás is 25 darab külön papírra íródott. A Szép Szó októberi számában a 236–238. oldalon olvasható mű azonban más szerkezeti felosztású, mint az Eugen Prager-féle kiadásnál. Az egyes sorok szerkezete a tördelés miatt változott meg. Néhol azonban hiányoznak a sorok közti szünetek, ami már a figyelmetlenségből ered. Például:

anyókák arca
régi érintések elfakult árnya
elveszett csókok árnya
megadás tája mely szétmállott
a könnyek savától
anyókák arca
anyókák szeme
anyókák keze
anyókák haja
anyókák öle
anyókák arca

Ennek oka az lehetett, hogy az eredeti legépelt versszakok két lapra íródtak, és a szerkesztők nem minden esetben vették észre, hogy az egyes sorok közt szünet áll; úgy tűnik, nem rendelkeztek az eredeti cseh verssel, s nem volt összehasonlítási alapjuk. Ennél nagyobb hibát ejtettek a szerkesztés alatt akkor, amikor a 17. oldalon álló egész versszakot a 10. utánra helyezték be, a 11. helyett, és így a 16.-at a 18. követi. Egy vessző is található a nincs emlék nincsen álom szóösszetételek között. A PIM-beli forráson ezek még megfelelő rendben állnak.
Ezeket a hibákat a könyv számára kijavították, valószínűleg Straka kérésére. A fordító viszont egy-két helyen rosszul gépelt le szavakat. Jó példa erre a vers első sorában elhelyezkedő vasárnapdélutánok szó, amit Halas helyesen írt le (odpoledne nedělní). A Szép Szóban a szerkesztők ezt vasárnap délutánokra módosították (a PIM-beli forrásnál ez a javítás nincs jelölve), de a könyvben mégis vasárnapdélutánok szerepel. A mű végén az utolsó szó is ez, a PIM-kéziraton vasárnap délután-ok-nak írva, de a két megjelenési helyen: vasárnapdélutánok. Említést érdemel továbbá az is, hogy gépelésnél néhol az ékezetek sincsenek helyesen írva az írógép billentyűzete miatt, viszont ezekben az esetekben a szerkesztők számoltak a problémával, és jól közölték le a betűket (például vigasztalansága helyett vígasztalansága).
A PIM-féle forráson egyébként is látszik, hogy a javítások nem egy időben készültek. Először Straka javításai kerülhettek fel a gépiratra (Palotai megjegyzésein kívül az alábbi szavak: szószólók, tönkrement, szét nem zilálja),16 majd József Attila aranyszínű javításai, később ceruzajegyzései. Ez a folyamat leginkább a mű utolsó előtti során vehető észre, az óh ti szavakon, ahol az ó betű arannyal, a többi pedig ceruzával van jelölve. A Szép Szóban a verssornál hiányzik az óh ti. Mindebből arra lehet következtetni, először a lap számára készültek a bejegyzések, majd pedig kicsivel később a könyv számára.
A könyvforma felelős kiadója Nádass József volt. Címlapján egy öreganyóka látható, amit Székely Kovács Olga rajzolt. Kiadási év nem szerepel a kötetben. Szalatnai Rezső a megjelenés évét 1937-re datálja A cseh irodalom történetében, Gaál Gábor pedig korábban említett recenziójában 1938-ra. Szántó György cikkében ugyancsak egy első kiadású példányról ad hírt, amelyet Halason kívül a Szép Szó szerkesztőségének tagjai17 dedikáltak csehszlovákiai útjuk során, 1937. október 20-án, s amely a cikk írásakor Straka hagyatékában volt található. A könyv megjelenését így – a cikk és a Straka-hagyatékban fennmaradt „Szép Szó-levelek” alapján – októberre tehetjük.
Nádass az Anyókákkal kapcsolatban Szántó Györgynek pár hónappal elhunyta előtt adott választ arra a kérdésére, miért nem fordította ezt is Szabó Lőrinc, mint a többi 1936-os antológiába beválogatott Halas-verset. Nádass József szerint: „A költemény szerkezete, kifejezési eszközei nagy gondot okozhattak Strakának. Megszoktuk tőle, hogy nyersfordításai is igényesek, színvonalasak. Így volt ez az Anyókákkal is. Szabó Lőrinc látta a fordítást, de nem vállalkozott az átköltésére, mondván, hogy ettől jobbat úgy sem csinál belőle. Strakáék költő barátai csak a kis könyv megjelenése után tettek maguknak szemrehányást, hogy a költemény egynéhány sora azért mégis csak csiszolásra szorult volna…”18
Szabó Lőrinc könyvtárában, a Tvář című kötetben megtalálható az Anyókák gépelt iratának első változata a 14–15. oldal közé helyezve, melyen Straka még nem hajtott végre javításokat, utolsó oldalán ajánlással: „fordította és Zilahy Lajosnak igaz tisztelete és nagyrabecsülése jeléül felajánlja Straka Budapest, 1936. jan. 2. –”. Ebből úgy tűnik, Straka elsőként a Magyarország című lapba szánta a fordítást, melyet ekkor Zilahy vezetett. Mellette segédszerkesztői feladatokat Szabó Lőrinc látott el. Itt azonban nem jelent meg a mű. A könyvből Straka mégis küldött barátjának egy példányt. Ez ma is ott áll a „szláv irodalmi polcon”, Otokar Březina, Emil B. Lukáč, Vilém Závada stb. kötetei társaságában. Benne kis kártya hever az alábbi gépelt felirattal: „Szíves megemlékezéssel és igaz barátsággal ajánlja Anton Straka Praha XIX., Velflíkova 4.”
Strakának a Szép Szó szerkesztőségével folytatott levelezése adhat támpontot ahhoz, hogyan is alakulhatott ki végleges formájában a mű. 1936. május 24-én írja Straka Prágából József Attilának, hogy „Dr. Totis19 azt mondta, hogy Ti (a Szép Szó) esetleg kiadnátok Halas: Anyókáit. Mutattam Neked Pesten. A végleges szöveg Márkus Aladárnál20 van Pesten. Írok neki, hogy keressen veled érintkezést ebben a dologban.”21
December 28-án Nádass azt adja hírül Strakának, hogy „A Halas-vers most már a Szép szó részére József A.-nál van. Már tudom is véleményét: közölni szándékszik, csak a vers hosszúsága miatt meg kell várni az alkalmas időpontot.”22 1937. augusztus 18-án ugyanő írja, hogy „Attila idegileg nagyon rossz állapotban most szanatóriumban fekszik. Ennek az a következménye, hogy a nála levő Halas-fordításodat nem tudjuk elővenni. Egyelőre még bizonytalan, tíz napig vagy két hétig tart-e, amíg vele ezekről a dolgokról tárgyalni lehet és megkérdezni, hol a kézirat stb. Így tehát az októberi számban csak abban az esetben jelenhetne meg, az Anyókák, ha egy másolatot sürgősen elküldenél. Mi itt pár szükséges javítást elvégeznénk, a javított kéziratot én elhoznám Prágába, megmutatnám neked és aztán Pestre visszaküldve kiszednék. Akkor beszélhetnénk a különlenyomatról is. – Egyébként remélem, hogy Attila szept. közepére rendbe jön és az októberi utazásban minden bizonnyal részt vehet.”23
József Attila azonban betegsége miatt, mint tudjuk, nem vehetett részt a csehszlovákiai irodalmi előadó körúton, december 3-án pedig elhunyt Balatonszárszón. Fejtő Ferenc 22-én24 ír Strakának, megköszönve a Szép Szó szerkesztőségéhez küldött részvétlevelét, Nádass25 pedig 25-én, ígérve, hogy néhány Anyókákat a napokban fog küldeni a számára.

Függelék (1):
Anton Straka kisebb
Halas-nyersfordításai26

Dal (Píseň)

Úgy amint elaludnak a kezeid
hűl ki a csillag a pirkadatban
úgy amint lezárod vonzó szemeid
madár lehajtja a szárnyait

Úgy mint a korán elválasztott gyermek
lassan haldoklik rejtélyes szomorúsággal
úgy a te szorongástól fáradt homlokod
fogy a halántékon kékes árnnyal

Úgy mint az azur fájdalom nélkül
meggyűlik az első csillaggal
úgy a te megkapó gyengéd boldogságod
veszíti vérét az én hallgatásomon

Kislány a patakon (Děvčátko na řece)

Minden figyelmességgel nézzétek azt a legkisebbet
zavartan leveti ingecskéjét
piciny mellének harmatcseppje fölött pírban
elgondolkodik

Ne riasszátok fel eme kis csupasz szemérmét
hallanátok a vér szorongó lüktetését
a gyermek vére mindentől megijed

Belép a mélyedésbe befödve az ártatlanság
szárnyaival
a víz zavarban fodrozódik s nyeli az ő képét
s ő kezecskéjének piciny ütésével szivárványt csinál

Gyenge hangja énekel állandóan széttörik
az öröm nefelejtsei kuporognak a parton
s a mocsárvirág aranyat dobál neki

Szeszély (Rozmar)

Hosszu derekad dalol a földig
a föld eme dalt könnyedén visszaveri
madár dalolja a faágak között

Kíváncsi kezeid fölfelé nyujtóznak
Éva remegésével mielőtt megismert
s a megismerés fájának ágai beárnyékolnak téged

Játékos tested hallom a kacaját
mikor egyszer kivirultak rajtad az ibolyák
érintésem nyomán

Függelék (2):
Levelek František Halas
és Szabó Lőrinc kapcsolatához27

I. Pallier levele a prágai Külügyminisztérium
részére28
Budapest, 1933. január 15.
A prágai Külügyminisztériumnak.
František Halas verseinek fordítója, az ifjú magyar nemzedék legjelentősebb költője és műfordítója, Szabó Lőrinc, megkérte Straka sajtóreferenst, hogy tolmácsolja Halasnak szívélyes üdvözletét. Szabó ebben a levelében többek között azt írja, hogy nagyon tiszteli Halast, nagy örömmel fordította verseit, mivel nagyon megnyerték tetszését. Főleg az Anya című vers tetszett neki.
A nagykövetség azt kéri, hogy mindezt közöljék František Halasszal, és adják át neki azokkal a versekkel egyetemben, amelyeket Szabó fordított Halastól. Ugyancsak mellékeltek egy szlovák versfordítást Szabó műveiből, a Homlokodtól fölfelé című verset Emil B. Lukáč fordításában, hogy Halas is megismerhesse magyar fordítójának legalább egy versét.
A nagykövetség azt javasolja, hogy František Halas költő küldjön Szabónak egy levelet, melyben megköszöni neki a fordítást és az üdvözletét, illetve az is nagyon jó lenne, ha az antológiában szereplő további cseh költőknek nevében is kifejezné azon óhaját, hogy a prágai látogatás alkalmával nagyon szívesen megismernék a kiutazó fiatal magyar költők nemzedékét. Szabó Lőrinc költő címe: Szabó Lőrinc, Budapest I. Németvölgyi út 6.
Az antológiába kiválogatott cseh versek fordítóinak címei az alábbiak: Illyés Gyula, Budapest I. Eszéke u. 18. – Komlós Aladár, professzor, Budapest VII. Abonyi utca 9. Leánygimnázium. – József Attila, Budapest VI. Székely Bertalan utca 27. – Horváth Béla, Budapest VI. Gyöngyösi utca 26/148.
Szabó Lőrinc főállásban AZ EST folyóirat szerkesztője. Ő csak Halas verseit fordította, de amúgy a fordítók sűrűn cserélgették egymás között a verseket, úgyhogy csupán most kapunk végérvényesen képet arról, ki mit fordított. Az is kívánatos lenne tehát, hogy cseh költőink – ha majd eljön az ideje és megjelenik az antológia –, üdvözöljék magyar fordítóikat és köszönjék meg nekik munkájukat.
A többi magyar fordító közül Illyés a Főnix biztosító hivatalnoka, jelenleg a legjobb fiatal magyar költők egyike. Nagy elismeréssel nyilatkozott Čarekről, akinek a verseit fordította.
Horváth a klerikális Nemzeti Újság szerkesztője, Claudel fordítója, és stílusában is Claudel mintáját követi. A Fáklya irodalmi revue egyik vezető szerkesztője, Březina, Durych és Závada verseit ültette át, és újfent hangot adott annak a kívánságának, hogy nagyon boldog lenne, ha ellátogathatna Prágába, és kapcsolatot létesíthetne a fiatal cseh katolikus nemzedékkel. Esetleg szívesen előadna Prágában a magyar katolicizmusról, az itteni katolikus fiatalságról, irodalomról stb.
József Attila a magyar proletárköltészet kiváló képviselője. Wolker és Bezruč verseit fordítja. Jelentős részt vállalt a Bakule-gyerekek29 budapesti utaztatásának előkészítésében, ő állította össze a programot, és fordította le azoknak a daloknak a szövegeit magyar nyelvre, amit a Bakule-gyerekek előadtak. Őszinte híve a csehszlovák–magyar irodalmi együttműködésnek. Ugyancsak örömmel készül a prágai útra. Itt venné fel a proletár irodalmunk képviselőivel a kapcsolatot.
Komlós Aladár gimnáziumi tanár. Nemrégiben még csehszlovák állampolgár volt, Losonchoz kötődik, gyakran tölti ott a szabadságát. Kitűnő kritikus, esztéta, jobb novellista, mint költő. Őszinte pacifista, a megbékélés híve. A Nyugat folyóiratba ír.
Nagyon jó lenne, ha az említett fiatal magyar irodalmárok eljuthatnának tavasszal Prágába és felvehetnék a kapcsolatot a mi csehszlovák irodalmi köreinkkel ˃…?˂, melyek helyet kapnak a magyar antológiában, és felvehetnék velük a közvetlen kapcsolatot.
Az antológia, illetve az irodalmi-művészi együttműködés körüli további fejleményekről, a követség továbbra is folyamatosan be fog számolni.
Pallier nagykövet

II. Pallier levélrészlete
a prágai Külügyminisztérium részére30

1933. márc. 10.
A prágai Külügyminisztériumnak. [….] Szabó Lőrinc megkapta Halas levelét, illetve az Arc című kötetének dedikált példányát. Nagyon kellemes meglepetés volt számára. A pozsonyi E. B. Lukáč március 24-én érkezik Budapestre. Egy előadást tart a kolónia számára, és meglátogatja Straka sajtóattasé pénteki irodalmi körét. […]Pallier

III. Kuška levele František Halasnak31
František Halas Úrnak
Prága
Orbis Kiadó és Könyvesbolt.

A ˃z e hónap?˂ 24-én, ˃minimum két alkalommal?˂ folytatott telefonbeszélgetésünkhöz kapcsolódva mellékelten küldöm az Ön három versét, melyeket Szabó Lőrinc fordított magyarra, illetve Szabónak a Homlokodtól fölfelé című versének a szlovák fordítását, hogy legalább egy versét megismerhesse magyar fordítójának.
Szabó megkérte a budapesti cseh nagykövetség sajtóattaséját, hogy tolmácsolja Önnek szívélyes üdvözletét, illetve üzenetét, hogy nagyon tiszteli Önt és nagy örömmel fordította az Ön verseit, melyek közül különösen az Anya nyerte el tetszését.
Nagykövetségünk azt javasolja, hogy írásban köszönje meg Szabónak az üdvözletét, illetve üzenetét, s talán, ha teheti, küldje el neki saját verseskötetei egyikének dedikált példányát is. Ebben kifejezhetné azon óhaját, hogy a többi cseh költőkkel egyetemben, Ön is nagyon szívesen megismerkedne azzal a fiatal magyar költőnemzedékkel, amelynek képviselői a tervezett prágai úton részt vesznek. Szabó Lőrinc költő címe: Szabó Lőrinc, Budapest I. Németvölgyi út. 6.
1933. I. 24.˃…?˂
Kuška
Gál Jenő fordításai

1 František Halas, 539. Ústav pro českou literaturu AV ČR, v. v. i. http://www.ucl.cas.cz/edicee/data/dejiny/hcl/dcl4/33.pdf  (2015. 04. 10.)
2 1934-ben jelent meg a lapban, Staré ženy címmel. Brabec, Jiří: A co básník: Poznámky k dílu Františka Halase. 505. http://www.ucl.cas.cz/edicee/data/antologie/zdejin/2/brabec.pdf
3 F. Halas korán elvesztette az édesanyját, nagyanyja nevelte.
4 Szántó György: Halas, Straka és a magyarok. In Irodalmi Szemle, 1976/9. 847.
5 A „péntek estiek”: József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Szántó György, Nádass József, Sárközi György stb., akik Straka Amerikai úti szalonjában, majd különféle kávéházakban találkozgattak többnyire péntek esténként.
6 Szántó: i. m. 847–848.
7 Gaál Gábor: Frantisek Halas: Anyókák. Fordította Anton Straka. Korunk, 1938/6. 564.
8 Szántó: i. m. 845.
9 Anton Straka levele Szabó Lőrinchez, 1936. máj. 16. Straka–hagyaték (a továbbiakban: SH), MTA KIK.
10 Palotai Boris felvidéki írónő testvére.
11 Palotai Boris levele Anton Strakához, 1936. jan. 13. SH.
12 József Attila és Anton Straka javításai Frantisek Halas Anyókák c. verséről készült műfordításán, 1936, PIM Kézirattár, 1968. évi kézirattári szórvány.
13 A tanulmány első részének készülésekor a verssor további vizsgálatot igényel.
14 Sándor László a Három ország polgára voltam című emlékező kötetében beszámol a Szép Szó 1936-os indulásáról, első rendezett értekezletéről budapesti tartóz-
kodása alatt (december végén – január elején), amelyen József Attila hozzá lépve a gyűlés után kérdezte őt Halasról, s említette neki, hogy szeretné lefordítani egyik költeményét, az Anyókákat. Ekkor József Attila már lefordította Bezručot, Wolkert és Horát is a Cseh és szlovák költők antológiájába, és Halasszal is meg szeretett volna próbálkozni, de ez a szándék nem valósult meg.  
15 Köszönet Varga Katalin főosztályvezetőnek, amiért a kéziratot a rendelkezésemre bocsátotta.
16 Ezeket Palotaitól vette át.
17 Remenyik Zsigmond, Nádass József, Fejtő Ferenc, Ignotus Pál.
18 Id.: Szántó: i. m. 848.
19 Dr. Totis Béla nőorvos. (Patyi Sándor jegyzete.)
20 Márkus Aladár lapszerkesztő. (P. S. jegyz.)
21 Kiad. Patyi Sándor: József Attila leveleiből, ItK, 1955/2. 225–226.
22 Nádass József levele Anton Strakához, 1936. dec. 28. SH.
23 Nádass József levele Anton Strakához, 1937. aug. 18. SH.
24 Fejtő Ferenc levele Anton Strakához, 1937. dec. 22. SH.
25 Nádass József levele Anton Strakához, 1937. dec. 25. SH.
26 Anton Straka Szabó Lőrinchez címzett 1933. február 24-i gépelt levélmelléklete. Az eredeti forrás Szabó Lőrinc könyvtárában található meg (Budapest, Volkmann u. 8.). A versek František Halas 1931-ben kiadott Tvář című kötetéből származnak. A gépelt irat felső jobb szélén az alábbi szöveg olvasható: „/Versek az „Arc” című államdíjnyertes gyűjteményből./” A levél szövegét a Prágai Tükör 2014/6 számában tettem közzé a 18. oldalon. – Ondrejcsák Eszter megj.
27 Az alábbi két levélnek és levélrészletnek csupán átiratát kaptam kézhez Ondrejcsák Esztertől, az eredetieket nem állt módomban ellenőrizni és abból egyértelműen azonosítani az átiratban található pontatlanságokat. Ahol az eredeti szöveg rekonstrukciója bizonytalan, a ˃…?˂ jelekkel jelzem azt. A három levél közötti tartalmi átfedés azonban jelzi, hogy a tévedés valószínűsége elenyésző, illetve a három levél (tartalmi) lényegét nem érinti. A cseh, illetve szlovák nyelvű eredeti kéziratok egyszerű, bürokratikus nyelvezetét, pongyolaságát, nem állt szándékomban stilárisan „javítani”. A szövegben található magyar szavak helyesírását a mai normához igazítottam – a ford. megjegyzése. Az eredeti levelek a prágai Külügyminisztériumi Levéltárban (Ministerstvo zahraničních věcí České republiky, Praha) Osvěta knihy Antologie z českosl. poesie maďarská néven, 441. szám alatt találhatóak.
28 Gépelt irat autográf aláírással – a ford. megj.
29 František Bakule (1877–1957) cseh gyógypedagógus, főleg a mozgáskorlátolt gyermekek nevelésében szerzett kimagasló érdemeket; itt elsősorban a gyermekek művészeti nevelése kiemelendő: többek között egy gyermekkórust is működtetett intézetében.  – A ford. megj.
30 Gépelt irat autográf aláírással  – a ford. megj.
31 Kézirat.