Szászi Zoltán: Ülünk a lócán, mindjárt kezdik… (próza)

– Jól van, Öcsi, te mész el piát venni, kuss, ne is próbálj meg ellenkezni, mert nem engedünk a pályára, ha sokat pofázol, és akkor nem kukkolhatod a csajokat az öltözőben. Értve vagyok?
– Ja, értve vagy, Hosszú. Mit hozzak és hová menjek piáért, hogy ne legyen feltűnő?

– Tényleg, skacok, mennyi koronánk van? Nyomás ideszórni mindenki! Laca, Sunyi, Bibas, te is, Öcsi, ide a sapkámba a lóvét!

– Anyám lever, ha megint csórok tőle.

– Ne rinyálj, Sunyi, ne kérj, lopj, és lesz.

– Nem kéne ilyet mondanod, tudod, hogy a Sunyi anyja milyen szentfazék.

– Te se ugass, Laca, mert lecsaplak, inkább szórd ide az aprót is, ne dugd vissza a zsebedbe. Aszongya, hogy összevissza van harmincegy korona hatvan fillérünk. Ami nem rossz, ebből már lehet valamit kezdeni. Na, Öcsi, akkor te elmész az öreg partizánhoz, mert máshol nem lehet még ilyenkor, tíz előtt piát kapni a városban.

– De az kurva messze van, ki kell mennem egészen a városi parkig, a kis csárdába. Táskám sincs. És ha megint be lesz baszva az öreg partizán, és dafke nem ad piát, mi a szart csinálok?
– Akkor kimész a Siratóba, a temető felé, a ruhagyárnál, ott a Csipás Bözsi a csapos, ha szerencséd van, már részeg, és nem kéri el az obcsánszkidat, nem pofázik és önt.
– Jó, elmegyek, de mondjátok, hogy mit hozzak!
– Hogy ne legyen feltűnő, Öcsi, itt a nagy sportrendezvényen a szeszelés, a piát vineás üvegben hozod, már van literes is, és ne nyávogj előre! Ha lehet, félig nyomd fel Becherovkával, és szerezz vagy kérj egy másik palackot is, abba meg borovicskás Vineát kavarj. Elbírsz két literes flaskót hozni, nem? Dugót kérhetsz rá, ki ne folyjék, mert akkor ütök.
– Jól van, ne basztass, vigyázok. Cigit, milyet?
– Okos gyerek vagy, Öcsi, még a végén pártelnök leszel. Laca, Sunyi, Bibas, milyen cigi legyen? Na, szóljatok már!
– Mivel én Spartát szívok, vegyél azt, de piros dobozosat, Öcsi. Erős, tudom, de Sunyi is, meg Bibas is bírják, te meg, Hosszú, múltkor ilyet csórtál a nagyboltban, és azt mondtad, ízlik. Szerintetek?

– Hosszú, nekünk jó a Sparta, sőt, feltöri a szánkat. Nézd meg, Sunyi Bystricát szív, nekem meg Marsom van, ettől csak jobbat tud venni. Csak Zorát ne vegyél, Öcsi, mert az büdös, mint az égő lóköröm.
– Okos a Laca, jár neki a feles. Sunyinak meg most majd legfeljebb feltöri az állát a jó cigi. A pia az kábé olyan huszonnyolc korona lesz, na, várjál csak, még itt van a hátizsákomban két literes üveg, az még két kroncsi, kijön az anyag, Öcsikém! Húzzál bele, mert tízkor már a mladšie žiačkyk tornáznak, azokat már érdemes lestírölni, azokból lesznek a jövő nyári csirkék, az ideiek meg a dorastenkyk közül buknak ki. Ott van a Kati, az Anikó, a Livi meg a Saci. Azokat figyeljétek majd. Azokat már érdemes. Lesz még nyár is. Csak lejárnak a strandra, nem?
– És ha igen, mi van akkor?
– Kis hülye. Akkor az van, hogy bevizsgáljuk, mint Tata, a mester, a dugattyút, újrafúratás után. Mi meg fúratás előtt vizsgáljuk be. Ha hiszed, ha nem, Öcsi, ezeknél a dorastenkyknél már olyan pampuskák pislognak rád a tornacucc bevágása alól, mint egy tepsi. Még a prémjét is látni, ha jól megnézed.
– Honnan tudod, láttad, Hosszú?
– Ne röhögjetek! Mit pirultok, faszfejek? Igen, láttam a suncikat, mert én ésszel élek, nem mint ti, hogy ki se láttok a fejetekből. Én tegnap itt voltam az utolsó főpróbán, segítettem az öreg Zsidónak felszerelni a hangosítást, meg betakarni kertészeti fóliával a Tesla hangszórókat, hogy el ne ázzon az egész miskulancia. Takargatni talán nem kell, bár mintha borulás jönne lentről.
– Ne má, Hosszú, te dolgoztál? Zsidóval? Hát mi lelt, Hosszú? Megjavultál?
– Na hagyjál szépen, Laca, ne szívass! Képzeld el, hogy igen, dolgoztam, és ti is fogtok ma még, mert az egésznek a végén segíteni kell Zsidónak elpakolni a cuccot.
– Mi az, hogy segíteni kell? Te beteg vagy?
– Te vagy beteg, Sunyi. Azt gondolod, ide másképpen neked be lehetne jutni, ha nem így, általam? Szerinted mi a fasznak szereztem fehér karszalagot, mi? Rendező vagy, bazd meg, majd a végén elcuccolod a hangos bigyókat. Vagy nem akarod látni a csajokat? Tőlem mehetsz is, csak add ide a fehér karszalagot.
– Jól van, mit szorítasz, bazd meg, meg ne egyél már, vagy mi a faszom. Mekkora öntudatos káder lett a csávóból, nézitek? Még a végén a SZM-be1 is felveteted magad, Hosszú? De máskor szólj, mi az ábra, mert így honnan szopjam ki, minek ez a fehér szar itt a dzsekimen.
– Barom! Vakuljak meg, ha nem így lesz, de megéri a bulit, skacok, el fogtok durranni, olyan látvány lesz itt! Szerintem a vén szatírok, fent a párton, fülig benne vannak ebben az egész szpartakiád buliban, ők akarnak hivatalosan friss húst bámulni, teljes felhozatallal, az ország legjobb csajaiból, és ezért nem sajnálnak se lóvét, se fáradozást. A rohadékok! Impotens vén fószerok!
– Te ezt honnan veszed, Hosszú? Mit láttál te tegnap, nocsak, énekelj, Hosszú!
– Persze, most énekeljek mi? Dobjatok meg egy cigivel. Csak ez a szar Mars van?
– Én mondtam, hogy csak ez, esetleg mezítlábas Bystrica?

– Na, hagyjál, Laca! Olyat csak te szívsz. Addig nem alacsonyodom le. Szóval érdekes a felhozatal. Sok a csajok közt az olyan, amelyiken alig van nézni való. Tudjátok, milyenek még ezek. Sok kéz, sok láb, se mell, se segg, se pampuska. Aztán vannak ezek az átlagos bulák, hogy van már rajtuk nagyjából minden, de vagy zsíros a csaj, vagy piszkavas, vagy pattanásos meg izzadós, vagy a szája büdös, vagy mit tudom én. Na, éppen az ilyenek közt nagyon ki tudnak ugrani az igazi nőcikék, a kis babatestükkel! Ott már minden a helyén. Minden fincsi, forma, illat, szín, ajajaj, nagyon bulis, mint egy Simca motor, olyanok azok a csajok. Bűbáj meg észvesztés. Ilyenekből is van néhány tucatnyi, és amilyen dörzsöltek ezek a kockafarkú tornatanárok, mind ez első sorban vannak általában.
– Ne mááá! De miért?
– Mert azt szeretnék, hogy innen menjen egy csapat lány Prágába, a Strahovra. És akkor esetleg ők is utazhatnak. Tíz nap paradicsom. Pia, kaja nyakhajlásig, csajok tíz-
ezrével. Ha az országos izé van, ott Prágában, azt mesélik, még banánt is kapni, meg magyar téliszalámit, meg narancsot, mandarint. És Prágában sörözni, csajokkal, na igen, azt nevezem. Ezért tették a legszebbjét az első sorba. Majd meglátjátok, de amit mondok, arra mérget vehettek. Te meg mit állsz itt, Öcsi, húzzál már! Egyik lábad itt, a másik meg a partizánnál! Spurizz, faszikám!

II.

És én spuriztam. Tizennégy éves voltam, 1980-at írtunk, gimibe készültem, és nem voltam tök hülye gyerek. Csak olyan kis vézna és szemüveges, de merész srác. Mentem, mert ha látni akartam valamit az egész szpartakiádból, aminek aznap volt a járási bemutatója, akkor menni kellett. Be kell, hogy valljam, engem is a mladšie žiačkyk meg a dorastenkyk érdekeltek akkoriban a legjobban. Mert mindkét fellépő csoportban voltak olyan lányok, akik tetszettek nekem. Párhuzamosan hat vagy tán nyolc is. A mladšie žiačky csoport olyan egybeszabott cuccban tornázott, olyan erős piros tornadresszben, oldalt fehér csíkokkal, és nagyon feszes volt a textil minden lányon, de nagyon ám. Mindent kihozó cucc a tornadressz, elől és hátul, alul és felül. Mutatja az árut, ahogy Hosszú mondaná. Jó, ezek még csak olyan kiscsibék, vagyis korombeliek, ezek még nem csajok, de igen, tényleg köztük vannak a jövő nyári csibék, akiket majd lehet fűzni a strandon, ha megjelennek ott, már akár idén is. Most befixálom a fejembe a formájukat, és akkor idén meg a jövő nyáron megismerem majd őket. Úgyis divat az egyrészes fürdőruha. Hacsak nem nőnek meg nőnek. Mert akkor hiába a fixáló bigyó a szememben. Az idősebbek, a dorastenkyk, hát igen, ott már komoly, nagyon komoly esetek vannak, ott van például, na, hagyjuk, nem árulom el, ki van ott, vagyis majd meglátjuk, ki lesz ott. Azok a csajok, ahogy így láttam múltkor az osztályablakból, mikor lent próbálták a szpartakiádot, olyan lila egybe-cuccban vannak, fehér csíkokkal díszítve, és ez a dressz is mindent megmutat. De nagyon ám! Hiába! A lányok, azok szépek. Már amelyik szép, de ha az, akkor ám nagyon az. Micsoda pampuskája van! – ezt mondta múltkor Hosszú, pont a Sacira. A pampuska az jó dolog, én porcukorral szeretem, és nem egészen értettem, mit gondolt Hosszú, de csak elmagyarázza már ma végre. Én még nem láttam lányt, már úgy. Mármint ruha nélkül. Egyszer belestünk a tornatermi öltözőbe, de nem lehetett sokat látni. Ez a Hosszú, ez nagy vagány! Különben autószerelő tanonc, télen már tizennyolc lesz, és állítólag falja a csajokat. Sorba. Ezt mondta róla Sunyi, de ő olyan, mint a neve, tényleg sunyi, és azt nem hiszem, hogy a Hosszú lányt bántana. Múltkor láttam a moziban, ahogy ott ül egy csajjal, rágták a szotyit, és bambultak, igaz, a Hosszú keze ott pihent a lány combján, ahogy mondani szokták, a térdkalácsán, és hazafelé azzal dicsekedett, hogy ő nem csak kalácsot simogatott, hanem pampuskát is. Cukorbeteg lenne a csávó? Mindig ezekkel az édes tésztákkal jön randi után! A fene se érti ezt! Bár én vagyok a legkisebb, vagyis a legfiatalabb a bandában, de én vagyok az ész, az informátor és újságolvasó, meg minden ilyen. Ha én vagyok a legkisebb, akkor általában, mint most is, nekem kellett elmenni piát meg cigi szervezni. A verés nem hiányzik soha, és én tudom, hogy mindenképpen teljesíteni kell, amit a főnök mond, így meg legalább bevágódok, és ha ügyes vagyok, még akármi lehet. Hosszú igen hülye tud lenni, ha begurul, olyankor hátratöri a kiszemelt delikvens kezét, valami fura fogással, aztán meg térddel hirtelen gyomron rúgja, s amikor már az ellenfél padlót fogott, szolidan rugdossa, általában rüszttel, főleg gyomorszájon, ott nem látszik meg nagyon a nyoma, de totál harcképtelen még a legerősebb ellenfél is, ha alig kap szuszt! De miért pont a partizánhoz küld piáért? Mindegy, a parancs az parancs. Az obcsánszkim nálam van, tizennégy éveseknek már kiadják, én márciusban kaptam, és ha nagyon vakerálna az öreg, megmutatom, úgyse látja a születési dátumot. Hiszen félvak, annyi maximálisan elég, hogy van igazolványom, és kiadja a piát csont nélkül. Hogy én még csak tizennégy vagyok? Hát igen. Ugyan. Kit zavar? Ha dolgozni jó voltam már tavaly nyáron a štátny majetokban, akkor piát is vehetek, nem? Pedig szar melóm volt a tavalyi. Kint a szőlőhegyen. Kacsolni, kötözni, permetezni. De legalább ittam néha jó bort is. Maga a vincellér adta, hogy ne igyunk a trágyaleves gémeskút vizéből, mert tiszta nitrát. Marháknak, juhoknak jó, ember ne igyon vizet! – ezt mondta a vincúr! Így kellett szólítani: vincúr! Amúgy egy részeges fazon, aki reggel nekikezd és estig nyomja, éjszaka meg tovább, aztán tízig alszik, fent a présházban, de a bora, az szuper, amit készít. Messze földről járnak ide, mert az igazgató elvtársnak a štátny majetokon sok ismerőse van, a vadászok pláne, és mind vedel, mint a gödény. Le vannak ejtve, lényeg, hogy nekem is jutott néha egy kis jó bor. Diófa alatt, kenyér, paprika, hagyma, szalonna, ahhoz pincehideg rizling! Apám rendesen irigykedett, mikor meséltem erről. Anyám meg visítozott, hogy mit piálok én tizennégy évesen, mikor más még Pedrót rág meg Vineát iszik, én mit képzelek magamról. Attól fél, hogy olyan részeges leszek, mint Fázós Béla bátya, aki azt mondta apámnak, mikor legutóbb nála járt, hogy az utolsó cserepet is elissza a házról, és mi meg le vagyunk sajnálva, ne várjunk semmilyen örökségre. Pláne ne utána. Apám meg erre azt kívánta neki, hogy mihamarabb forduljon fel. Béla az egyetlen rokonunk. Mármint élő rokon itt ebben a városkában. Kedves családom van, nem? Csak ne lenne olyan rohadt messze a partizánnak a csárdája! Kint van a város túlsó végén, a kastély kertjében, jó két kilométer az iskolai focipályától, ahol ez az egész szpartakiád lesz. Jaj, a csajok! Ha nem lennék kíváncsi, hogy néznek ki azokban az egybe-cuccokban, le se sajnálnám az egész szpartakiádozást! De hát kíváncsi vagyok. Amúgy én is mehettem volna szpartakiádozni, csak én lusta vagyok. Tornából fel is voltam mentve. Meg úgy gondolom, néző is kell! Mi lesz, ha nem lesz piros Spartája az öreg faszinak? Veszek kéket, legfeljebb, ha az se lesz, veszek albán cigit, az olcsó és erős. A DS, a Durres Speciál meg a Vicomte, az nem is olyan rossz márka. Ha meg ezek se lesznek, marad a Mars, munkáscigi, jó cigi, azt szívni nem ciki. Csak a Hosszú fog visítozni, de megérti, ha nincs, akkor nincs, most zárva a trafik, szombat van, és amúgy is, örüljenek, hogy viszek valamit. Vineába Becherovka, hát, nem tudom, én ezt megkóstolom-e. Még a borovicskásat hamarább, de ha az felmelegszik, az hosszú köpésre viszi az embert, és rettenetesen fejfájós ital. Van még egy sutyi ötkoronásom, azon veszek magamnak Horalkyt, meg esetleg egy Marina kekszet, amit, ha jól tudom, szeret a Saci. A Marina keksz jobb, mint a pampuska, már ha az van neki, ahogy ez a Hosszú mondja. Kár, hogy pont ebben a vadkék sustyákimban indultam el reggel, mert mostanra már melegem van benne. Ez marha egy anyag, szerintem rosszabb, mint az apám húsz évvel ezelőtti nejloninge, amiben tánciskoláztam. Még a seggem is vizes volt a csárdás után, mert az nem szellőzik. Leizzadok, mint a kacsa! Anyám szokta ezt mondani, ha sokat kapál. De hogy tud izzadni egy madár? Mindegy, ne foglalkozzunk ezzel, sietni kell, már fél tíz lesz mindjárt. A kopott botaszkim sáros, meg kéne mosni, de majd a partizán kocsmájánál, ott a kis patak, ami megy le a folyóra, az ásványvíz, a csevicekút mellett, majd iszom is, meg letisztítom a cipőm. Biztos vagyok abban, hogy lesz cigi is, meg pia is, és megnézhetem a csajokat a szpartakiádon. Csak összejön valami egyszer, nekem is! Hát nem?

1 Socialistický zväz mládeže – Szocialista Ifjúsági Szövetség.