Esküdt ellenségek?

Martin C. Putna János nevében című kötetéről

Martin C. Putna könyve témájához illően provokatív címével, azonban a valóságban jóval kevésbé provokatív, ám annál érdekesebb, tulajdonképpen analitikus szemléletű tartalmával valószínűleg sok potenciális olvasót megvezet majd. De ez végeredményben talán nem is baj.

A szerző a kortárs cseh szellemi élet élvonalába tartozik – a prágai egyetem irodalomtörténész professzora, irodalomkritikus és aktív közéleti író. Korábbi publikációiban is foglalkozott már a vallás vagy a homoszexualitás témájával, ezúttal viszont egy művön belül ismerteti az ezek integrációjára irányuló kísérleteket.

Talán a mű születése szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a személyes tényező, ugyanis, ahogyan az a kötet bevezetőjéből is kiderül, a szerző bevallottan meleg és hívő római katolikus. Így bizonyos szempontból ő maga is azok közé a „kettős identitású” személyek közé tartozik, akiktől „a frontáttörés és a közeledés impulzusa ered” (24.).

Kereszténység és homoszexualitás: első látásra egymást kölcsönösen kizáró, de legalábbis nehezen összeegyeztethető identitásoknak látszanak. A kötet bevezetőjében olvashatunk arról, hogy ennek a tradicionálisnak tartott és ma is élő problémának számító szembenállásnak milyen okai lehetnek, mi jellemzi a retorikáját, és milyen történeti analógiái vannak. A sokszor „kulturális háborúként” aposztrofált viszony Putna szerint mély történelmi gyökerekkel bír, és legtöbbször meghatározott ó- és újszövetségi szöveghelyekre, valamint bizonyos egyházi auktorokra – például Aquinói Szent Tamásra és a „természet elleni vétek” általa leírt értelmezésére –, való hivatkozással indokolják, bár modern kori változatát nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a melegmozgalom kezdetei tulajdonképpen egybeesnek az egyház II. vatikáni zsinat után bekövetkezett válságával.

Ez a feloldhatatlannak tűnő ellentmondás az egyén és a kisközösségek szintjén viszont korántsem ennyire egyértelmű. Putna könyve pontosan azoknak a jelenségeknek a bemutatására vállalkozik, amelyek arról tanúskodnak, hogy a gyakorlatban igenis létező igény és törekvés a keresztény és a homoszexuális identitások összeegyeztetése. Hogy mindez, a szerzőt idézve, „egy újabb kopernikuszi fordulatot” hoz majd, vagy megmarad „bukásra ítélt kísérletnek”, a mű nem kívánja sem eldönteni sem pedig megjósolni (23.).

Putna elismerésre méltóan alapos kutatómunkával egy sor különféle integrációs modellt von vizsgálat alá, ami a kötet szerkezetét tekintve úgy csapódik le, hogy minden fejezet egy-egy, a címében foglalt „integrációs kísérletet” jár körül, két egymással szembenálló – „az integrációs” és a „szeparatista” – áramlat mentén. Az egyik oldalt azok képviselik, akik meleg identitásukat tartják elsődlegesnek és ebbe szeretnék bevonni a keresztény hitet, a másikat pedig azok, akik elsősorban kereszténynek tartják magukat és ezt kapcsolnák össze a meleg identitással.

A szerző alapvetően leíró, elemző módon közelít témájához, irodalmár voltát nem hazudtolja meg – elsősorban szövegekre támaszkodik. Felhasznált forrásai azonban meglehetősen széles skálán helyezkednek el, mind formájukat – találunk köztük könyveket, internetes forrásokat és beszélgetéseket –, mind műfajukat tekintve, de ez csak a kötet javára válik. Mindenképpen figyelemre méltó a mű végén található gazdag irodalomjegyzék.

Az alkalmazott módszertan szempontjából azt érdemes kiemelni, hogy elsősorban a teológia és a vallástörténet szempontjaira szorítkozik, nem tekinti tárgyának tehát sem a gender, sem a gay (esetleg queer) studies problémafelvetéseit.

A könyv első fejezete a meleg identitás egyházszervezeti integrálásáért küzdő közösségekkel foglalkozik – különös tekintettel a Metropolitan Community Church és a Dignity munkásságára – összefoglalva azok történetét a ʼ60-as évek környékén történt indulásuktól kezdve napjainkig. Bemutatja továbbá az adott szervezetekhez kötődő meghatározó szerzőket, azok főbb nézeteit és legfontosabb műveiket, kitérve a köztük lévő lényeges eltérésekre, például teológiai vagy az istentiszteletek formáját illető kérdésekben. A mai állapot rendkívüli összetettsége és pluralizmusa mellett a szerző két fő irányvonalat lát kibontakozni. Az egyiket a már létező egyházközösségekbe integrálódó hívek, a másikat az ezektől elszakadó és saját közösségeket alapító, nézeteikben és megnyilvánulásaikban egyaránt jóval radikálisabb csoportok képviselik. Ez a két, a szeparációra és az integrációra törekvő irányvonal a könyv további fejezeteiben is visszaköszön, bár a szembeállítások nem pontosan vagy nem feltétlenül fedik egymást.

A vallás szigorúan vett témájától némileg elkanyarodó második fejezetben ezt az ellentétet az ún. homocon és queer szerzők leírása reprezentálja. Ez pedig azért lehet fontos, mivel, ahogy az elemzésből kiderül, a társadalmi-politikai integráció közvetve az egyházak és a meleg identitású hívek viszonyára is hatással van. A harmadik fejezet a homoszexualitás témájával kapcsolatos bibliai szöveghelyeket tekinti át. Köztük a homoszexualitás ellen felhozott részeket, valamint azokat, amelyek konkrét vagy elvont értelemben pozitív identifikációs mintaként szolgálhatnak a meleg hívek számára, de érinti azt a szentírás-tudományi érveken nyugvó vitát is, hogy vajon meleg volt-e Jézus. A következő fejezet az egyháztörténeti hagyományt elemzi az azonos neműek közötti kapcsolathoz való viszony szempontjából és a pozitív modellt reprezentálandó ikonikus férfibarátságokat sorol fel a kereszténység történetéből.

Az ötödik fejezet középpontjában a lelkiség problémaköre áll. Kétségkívül itt találhatók a kötet legprovokatívabb szövegei is, azonban a szerző szerint a helyükön kezelve ezeknek is megvan a létjogosultságuk. Mégis termékenyebbnek tartja azt az irányt, amelyik a homoszocialitásból és nem a (homo)szexualitásból indul ki. Ide tartoznak például a melegek számára készült imádságos könyvek, melyeket a keresztény hagyomány szövegeiből szerkesztenek, oly módon, hogy azok reflektáljanak a melegeket érő tipikus élethelyzetekre.

Az utolsó fejezetnek az azonos neműek házasságának kérdése képezi tárgyát, ami valószínűleg teológiailag a legproblematikusabb az összes korábban említett téma közül, az integráció lehetségességét és mikéntjét tekintve. Ugyanakkor a problémát nem csupán vallási, hanem szélesebb értelemben vett társadalmi viták is övezik, amit a meleg párok növekvő gyermekvállalási igénye csak még tovább árnyal. Kétségkívül figyelemre méltó lehet tehát ebben a fejezetben az ún. „barátságkötés” szertartásának leírása, mely a keleti kereszténység egy valóban létező történelmi dokumentuma, így egyszerre jelenti egy letűntnek látszó hagyomány újjáélesztését és mintául is szolgálhat egy olyan modern kori rituáléhoz, ami ugyan nem keresztényi értelemben vett házasság, de mégis valamiféle elismerése az azonos neműek közötti párkapcsolatnak.

Némi hiányérzete maradhat azonban a közép-európai olvasónak, mivel a szerző kizárólag az angolszász szakirodalomra és forrásokra hagyatkozik, ehhez híven pedig meg is marad kizárólag az amerikai viszonyok ismertetésénél. Nyilván ennek egyrészt megvan a maga koncepcionális oka, hiszen a keresztény és homoszexuális identitás integrációjára tett első lépések az Egyesült Államokban történtek, és ez a folyamat máig itt gyakorol a leginkább élő és valóban érdemi hatást a közéletre, így bizonyos szempontból modellértékűnek is tekinthető. Másrészt az előbbiekből fakadóan angolszász területen dokumentálták a legrészletesebben a jelenséget. Ezt a hiányt igyekszik némiképp pótolni a Befejezés címet viselő függelék, mely a cseh kontextust vázolja fel röviden, illetve a magyar olvasóhoz szóló utóirat.

Putna könyve kétségkívül fontos és hiánypótló mű. Ugyanakkor olyan munka, amely fájóan mutat rá, hogy mennyire hiányzik ez a téma a magyar közbeszédből – vegyük ezt akár egy felhívásnak.

(Martin C. Putna: János nevében. Kereszténység és homoszexualitás: integrációs kísérletek. Fordította: Csehy Zoltán. Kalligram, Pozsony, 2015. 205 oldal, 10 €/3000 Ft)

Vas Viktória