Hajós Eszter: A holtegnapnak.

Zoë Keating: Lost

Kedves Isten,

 kezdte a levelet, aztán nem kezdte mégsem. Meglátott egy madarat az ablakban, és nem tudott figyelni Istenre. Kedves Madár, kezdte gondolni, de ezt mégsem írhatta le. Vagy mégis.

Kedves Madár, kezdte leírni, de aztán ezt sem akarta, mégsem. Akkor megmoccant egy ág, a madár félreröppent, és egy felhő foszladozott az égre. Kedves Felhő, kedves. De mit lehetne írni egy felhőnek? Főleg, hogy már szét is foszlott, már nyoma sincs, talán nem is volt, illúzió az egész, nincsenek felhők, nincsen ég, nincs madár. Ablak van, vagy az sincs. Talán. Kedves Ablak, tért vissza a szobába, minek az égig. Kedves Ablak, tehát. De akkor megint madár lett és felhő. Kedves Ég, hiszen ez még kimaradt. A szél azonban felhőfüggönybe vonta a kéket. Akkor maradjunk az elsőnél, kedves Isten,

de hát nem írt semmit mégsem. Talán Isten sincsen? Talán Isten is elrepül, szertefoszlik, illúzió? Nem, az képtelenség. Kedves Isten, mondd,

de hát mit mondhatna az Isten? Annyi kérdés lenne, de hát válaszolhat-e ő? Egy egész élet elfogy, mire levél lesz ebből. És ha Isten nem is olvas? Vagy csak írni nem? Akkor aztán hiába itten levél meg kedves. A postás csak nézi majd a címzést, vagy talán címzés se lesz, hát lehet-e lokalizálni az Istent? Van-e helye annak, aki végtelen, aki minden egész és minden rész? Aki egy és akiből minden egy teremtetett? Kedves Isten, kérlek,

de hát mit lehetne kérni az Istentől? Adj egy másik szívet, egy másik lábat, egy másik testet, egy másik életet? Ugyan már. Nem jobb, csak rosszabb lesz. Hát ki tudja, mi tenné igazán boldoggá? Mindenki tudja. Mindenki téved. Kérsz és kapsz. Isten előtted terem, kitépi a szíved, levágja a lábad, szétmarja a tested, elveszi ezt az életed. És? Kapsz egy másik szívet, egy másik lábat, egy másik testet, egy másik életet. Másik lesz, ahogy kérted. De ha az sem tetszik? Ha megint másikat akarsz? Meddig lehet kérni? Hány szívet, lábat, testet, életet kérhetsz, mire Isten azt mondja, most már elég? És amit ad, azt nem mástól veszi el? És a más másságát meddig fogod érezni? Mikor fogadod el? Egy elcserélt szív vagy láb nem hagy maga után sebet? Kedves Isten,

maradjunk inkább annyiban, minden ott jó, ahol van, s úgy, ahogy van.

Közben madár lesz és felhő, ég és ág, ablak. Kedves.

Kikászálódik a hínár közül, körbenéz. Madarakat lát, szürkét és feketét. Virágokat, kéket és lilát. A madarak nem szólnak. Készülnek, el. Virágok csak itt nőnek már, a víz mentén, alig. Lerúgja lábáról a nedves béklyókat, porba lép. A közelben egy hordót talál, arra ül. Nézi, mint fújja a csendet a szél. Itt semmi sincs. Néhány percig mereng, aztán továbbindul. Döglött halra lép, nem botlik el. Errefelé sok a dög, gondolja. Élőt még nem látott. Megy, tovább. Kétszáz lépésre innen várost sejt. Számolja lépteit. Város nincs. Kutyákat szagol ki. Kutya nincs. Lenyúzott bőrre lép, nem botlik el. Megy, tovább. Csontok, nem kutyáknak, talán kutyáké. Embereké. Sok erre a dög. Sok a hulla. Megy, tovább. Várost talál. Nem város. Még nedves a lábnyoma. Hordóra ül. Sok a hordó. Nincs madár. Ezek elmentek. Mereng, nézi a falakat. Nincs lakó. Belelát a házakba, a falak itt nem zárnak ki. Nézi a kannákban a vízre tapadt port. Tovább, megy. Széttaposott csigára lép. Vágja a talpát, még nedves. Már nedves. Emberszagot érez. Nem embert. Megy, tovább. A szomszéd városban. A szomszéd nemvárosban, inkább. Szimatol, semmi. Vastagra száradt tej. Kiontott belek. Kutyaszarba lép. Ez jó jel. Valahol kutya van, kell legyen. Sok erre a szar. Varjat lát némán elröpülni. Szívja a levegőt, erre élők vannak. Emberek? Kutyák? A következő városban egy hordóra ül, nézi a vizet, a hínárt. Mintha innen jött volna, pedig itt sem járt még. Megy, tovább. Lábra lép. Nem saját. Elbotlik. Arccal a sár felé. Mély lélegzet. Életszag. Magok, itt magok vannak. Ez bizonyos. Mégsem sikerült a Nagy Terv. Mégis vannak, még. Érzi. Feláll, kikászálódik a sárból. Lerúgja lábáról a sarat. Nem rúgja le. Nem lehet lerúgni. Nincs kutya. Megy, tovább. Keres. Nincs, nem talál. Bemászik egy hordóba, épp üres. Nem keres. Keres. Nem keres.

Hiába ugatok.

2014. 06. 30. 19: 28: 18

1990-ben születtem Budapesten, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen járok Irodalom- és kultúratudomány mesterképzésre. (Vegán vagyok. Ez nagyjából annyira fontos nekem, mint hogy író és énekes. Már ha tényleg).