„Világítótorony a világ peremén”

Sjón A cethal gyomrában című kötetéről

„Belém száll az ihlet, csaknem szétfeszítenek a történetek, versek, amikre a heves keleti szél-testvér tanított… Úgy érzem, ismerek mindent, amit ismerni érdemes… Testem fiókjai csurig teltek mindenféle tudománnyal mindenről, amit magányos ember tudhat, ha nem segítik könyvek, tanítók, képes történetek, bölcs öreganyók… Olyan vagyok, mint egy királytükör, ami egyetlen vaskos pergamenkötetben hordozza a világ minden bölcsességét, sok-sok sűrűn teleírt, képekkel telerajzolt lapon, lószőr zsinórral körbetekerve, hogy a sok lap ki ne türemkedjen belőle… (…) Mindentudó vagyok…” (2018–219.) Így beszél hozzánk Tudós Jónas Pálmason, száműzetésének végén, amikor már sok-sok tudást magába szívva, rengeteg hányattatáson túl várja a feloldozást. Ez a feloldozás végül az óriási cethal formájában érkezik meg – ennek a cethalnak a gyomrában utazik el fiához és egy segítő püspökhöz, akik mellett végül megírja tudós műveit.

A cethal gyomrában Sjónnak, az izlandi írónak a második magyarul megjelent könyve – Macskaróka című regénye 2011-ben látott napvilágot magyarul, és nagy népszerűségre tett szert az olvasók körében. Sjón stílusa egészen egyedi: számos helyen nyilatkozott róla, milyen „nagy felfedezés” volt számára, hogy a huszadik század második felében a világirodalomban meghonosodott a mágikus realizmus – miközben Izlandon már évszázadok óta létezett.

Tudós Jónas története persze máshogy mágikus realista, mint azt eddig, mondjuk egyes latin-amerikai szerzők esetében megszokhattuk. Itt mindent át- meg átsző a költőiség, ám ugyanakkor mindig közrejátszik valamiféle ironikus csalafintaság is, ami leginkább talán a népmesékből lehet ismerős. Tudós Jónas abból a korból szól hozzánk, amikor természettudomány és költészet még szerves egységet alkottak, amikor egy természettudósnak egyúttal kiváló költőnek is lennie kellett, amikor még a tudóst az ihlet, a természet költőiségéből táplálkozó alkotóerő vitte előre. Tudós Jónas szemében a természettudomány és a költészet egyenértékű, így aztán magától értetődik mese és realizmus egybefolyása. A szerző, Sigurjón Birgir Sigurðsson, azaz Sjón hasonló eljárást alkalmaz, amikor történetét írja, amely történet Jón Guðmundsson, a 16–17. században élt izlandi tudós életének története is lehetne, ha a szerző nem kezelné anyagát „azzal a felelőtlen könnyedséggel, ami az író játékát a kutató munkájától megkülönbözteti” – mint azt a kötet végén elhelyezett szerzői jegyzetben olvashatjuk. A végeredmény egy sziporkázó regény, amelynek szerkezete legalább annyira kusza, mint amennyire Tudós Jónas észjárása vagy épp a fjordokkal tűzdelt izlandi partvidék. Betekintést nyerünk egy „korai felvilágosult” elme működésébe: Tudós Jónas már gyermekkorától fogva a tudományoknak szenteli életét, kisfiúként tudós könyvekből tanult gyógymódokkal kísérletezik a körülötte nyüzsgő asszonynépen, később pedig nagy hírnévre tesz szert, amikor Mágus Láfi barátjával sikeresen nyakon csípnek egy garázda kísértetet. Bár ezek után övéi megsokallják tudós bolondériáit, és számkivetetté válik saját hazájában, ám egyszer még alkalma adódik, hogy a korszak egyik legfontosabb tudományos központjában, Koppenhágában is megvillantsa tudását. Ole Wormnak, a nagy dán tudósnak különleges szolgálatot tesz, amikor „leleplezi” a birtokában tartott unikornisszarvat: kijelentvén, hogy a mondai lény szarva egy narválnak nevezett cettől származik, és Izlandon nem élnek a képes történetekben ábrázolt egyszarvúak. Ezeket a történeteket különféle betétek színesítik még, egyesek bibliai történeteket mondanak újra, például a saját árnyékával közösülő Ádámról, mások pedig idézetek egy lexikonból, feltételezhetően magának Tudós Jónasnak a művéből, melyben olyan lényekkel ismertet meg bennünket, mint a léleklégy, a veres méregtű vagy a holdfű – amelyek kézzelfogható valóságosságukban is csak ennek a könyvnek és más könyveknek a lapjain létezhetnek. Egyed Veronika fordítása ezt a mesés világot leleményes és magával ragadó költőiséggel adja vissza.

Sjón regénye egyszerre szól egy távoli, egzotikus országról, amely azonban mégis Európa része, és egyszerre a jól ismert európai történelemről, vallási villongásokról és a vallásától megfosztott népek keserűségéről, barbár tettekről és a tudományosságnak arról az egyáltalán nem nyílegyenes útjáról, amelyet hosszú évszázadok alatt megtett. Elsősorban pedig egy sziporkázó mese, prózában írt költemény a mesék legyőzhetetlen erejéről, mint minden tudás foglalatáról.

(Sjón: A cethal gyomrában. Egyed Veronika fordítása. Magvető, Budapest, 2015, 264 oldal, 2990 Ft)

Varga Lóránt