Olimpiad Szolomonovics Joffe: Titkosírás a Kutyaszívben (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)

Képzeljük azt, hogy írók vagyunk, 1925 márciusában, Moszkvában élünk, és Sztálin számára kell egy szatirikus családnevet kigondolnunk. Egyikünk a Csugunkin családnevet javasolta, ami a nem nemesacélból, hanem a piszkos, durva vasból készült fazekat jelenti.

Ezzel mindannyian elégedettek voltunk, de a társaságunkban felbukkant egy, még kezdő Bulgakov-kutató és -barát, aki közölte, hogy Mihail Afanasz-jevics mostanság írta meg a Kutyaszív című szatíráját, amelynek Sztálin a főszereplője. És Csugunkinnak nevezi benne.

A társaságunkban nemcsak a kutató ismerte Bulgakov szatíráját, hanem kéziratban már néhány szenvedélyes olvasó is olvasta. Ők egyhangúan úgy nyilatkoztak, hogy Sztálin Bulgakovnál a Kutyaszívben nem is érzékelhető, és hogy Csugunkin nem más, mint egy kocsmai balalajkajátékos művészi ábrázolása, akinek, miután meghalt, Preobrazsenszkij professzor néhány szervét arra használta fel, hogy átültesse Gömböc kutyába.

A Bulgakov-kutató kissé feldühödött, és kijelentette, hogy a Kutyaszív nemcsak Sztálint rejti ilyen nyilvánvaló formában a beszélő Csugunkin családnév segítségével, hanem más neves közéleti személyiségeket is a teljesen egyértelmű kereszt- és családneveik révén. Zina Bunyina, a szobalány nem más, mint Grigorij Jefszejevics Zinovjev, a Politikai Bizottság tagja, a Komintern és a Petroszovjet elnöke: vagyis Zina Zinovjevvel egyenlő. A „Bunyina” családnév úgy kerül a képbe, hogy a „Zinovjev” álnév, Grigorij Jevszejevics igazi családneve ugyanis az Apfelbaum. Az Apfelbaum pedig, mint az közismert, németül almafát jelent, Bunyinnak pedig van egy híres elbeszélése, az Antonovka-alma, és innen jön Zinovjev-Bunyina számára a családnév.
A szenvedélyes olvasók nem is hagyták, hogy a Bulgakov-kutató befejezze a mondandóját: szemére vetették, hogy túl nagy a fantáziája, és figyelmeztették, hogy Zina lány, Zinovjev viszont férfi, ráadásul Zina a híres-neves sebészprofesszor, Preobrazsenszkij szobalánya és ápolónővére, nem pedig a Politikai Bizottság tagja, stb. stb.

A Bulgakov-kutató rossz néven vette ezt a kritikát, és közölte, hogy ő maga hogyan jött rá, Bulgakov pedig hogyan erősítette meg benne, hogy Preobrazsenszkij Leninnel egyenlő, aki Oroszországot a monarchiából isten tudja, mivé változtatta; az asszisztense, Bormental doktor pedig Lev Davidovics Trockij-Bronsteinnel, a Politikai Bizottság tagjával, a Forradalmi Tanács elnökével, az októberi fordulat megszervezőjével azonos. A ravasz, bosszúvágyó, aljas és talpnyaló kutya, Gömböc pedig szintén Sztálin, ugyanúgy, ahogy Csugunkin is ő, csak más megtestesülésében és egy másik korszakában; és hogy Poligraf Poligrafovics Gömbös, Preobrazsenszkij kísérleti műtéte eredménye szintén Sztálin, az ő harmadik megtestesülése, az, akit a KB főtitkárává választottak (a titkárok sokat írnak, a „poligraf” szó pedig görögül azt jelenti, hogy „sokat írni”).

A Bulgakov-kutatót már nem lehetett leállítani. Kijelentette, hogy Bulgakov minden egyes alkotásában olyan titkosírásos módszerrel ír, amellyel saját kora szatirikus képét hozza létre. A kutató számos filológiai és történelmi részlettel bizonyította, hogy Preobrazsenszkij szakácsnője, Darja a Cseka első híres vezetőjével, Dzerzsinszkijjel egyenlő (azért ezt a nevet választotta neki, mert a Darja névben és a Dzerzsinszkij családnévben is ott a „d” és az „r”, mint az orosz draty, szdiraty, azaz megnyúz, lenyúz szavakban), hogy a lakóbizottság elnöke, Svonder nem más, mint Lev Boriszovics Kamenyev-Rosenfeld, a Politikai Bizottság tagja, a Moszszovjet elnöke, a Népbiztosok Tanácsában Lenin helyettese, hogy a bagoly, akit előszeretettel piszkált a ravasz, aljas, talpnyaló Gömböc, a bagolyképű Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkajával egyenlő, akit Sztálin elvtárs úgy szeretett becsmérelni…

De igyekezzünk elhatárolódni ettől az 1925-ös képzeletbeli játéktól. Idézzük fel, hogy mit tudunk a Kutyaszívről. Bulgakov a Kutyaszívet 1925 januárjában kezdte írni, február 14-én pedig már készen volt egy olyasfajta variáns, amit Ny. Sz. Angarszkijnak, a forradalom előtti idők Lenin-párti emberének olvasott fel, aki annak a Nyedra című almanachnak volt a szerkesztője, amelyben Bulgakov a Végzetes tojásokat publikálta. (A Végzetes tojások szüzséje nagyon hasonlít a Kutyaszív szüzséjére, vannak áthallások is: a Végzetes tojásokban Perszikov feltalálta a vörös sugarat, amit a Kutyaszívben olyan büntetésként fognak emlegetni, ami Preobrazsenszkijt fogja utolérni; Preobrazsenszkij egy perzsaszőnyeges lakásban lakik: az orosz perszikov és a perszidszkij, azaz perzsa szó egy tőről fakad.)

1925 márciusában a Kutyaszív az almanachhoz került. A kísérlet, hogy az almanachot keresztülvigyék a cenzúrán, nem járt sikerrel. Sőt mi több, 1926 nyarán Bulgakovhoz a GPU házkutatást végző ügynökei is megérkeztek: a Kutyaszív kéziratát elkobozták tőle, amit csak néhány év múlva, nagy nehézségek árán, Gorkij közreműködésének köszönhetően tudott visszaszerezni. Magát Bulgakovot pedig a házkutatás után átvitték a Lubjankára, és kihallgatták.

A Kutyaszív egy, Angarszkijnak átadott példányát Angarszkij megőrizte az archívumában, a kellemetlen kérdések felmerülése esetére ezzel az egyértelmű felirattal: „ez a mű sem a koncepciója, sem a művészi megvalósítása tekintetében nem képvisel nagy értéket”.

1926-ban a Moszkvai Művész Színházban (a későbbiekben a színház nevét MHAT-nak rövidítem – a fordító megjegyzése), ahol már próbálták azt a darabot, amely a Turbinék végnapjai címet kapta, Bulgakovnak felajánlották a Kutyaszív színrevitelét, de a cenzúra itt is közbelépett.

Sok év telt el. 1968-ban ezt a művet Nyugaton kétszer is megjelentették oroszul. Ezt követően érkezett Párizsba Bulgakov özvegye, Jelena Szergejevna, hogy meglátogassa Bulgakov rokonait. Az özvegy magával vitte a kézirat szerkesztett változatát, amelyet az YMCA-Press 1969-ben közölt. Ez a kiadás számít kanonikusnak. A Szovjetunióban 1987-ig a Kutyaszívet soha nem adták ki. A mű tartalmát a következőképp lehet összefoglalni: a sebészprofesszor Preobrazsenszkij, aki azzal foglalkozik, hogy majmok petefészkét ülteti át a pácienseibe, hogy azok megfiatalodjanak, elhatározza, hogy egy huszonöt éves fiatalember ivarmirigyeit és hipofízisét egy kétéves kutyába ülteti át, azért, hogy „tisztázza a hipofízis akklimatizálódásának kérdését, és a továbbiakban ennek hatását az emberi szervezet megfiatalítására”. (Itt és a későbbiekben a kisregényből származó idézeteket Hetényi Zsuzsa fordításában közlöm – a fordító megjegyzése.) A fiatalítás nem jön össze, hanem egy olyan új ember jön létre, aki a kutya legrosszabb tulajdonságait őrzi magán, illetve azét az emberét, akinek a szerveit beleültették. Az új lény a professzor lakásában lakik, és pimaszságával, neveletlenségével, alkoholizmusával, tolvajlásával, a huligánokra jellemző agresszivitásával elviselhetetlenné teszi a professzor életét. Egy verekedés során a professzor asszisztense mintha megölné a laboratóriumi egyedet. A professzort is gyilkossággal vádolják, de váratlanul felmutatja a kutyát annak eltűnő félben lévő emberi jellemzőivel.

Ebben az ismertetésben két furcsa dolog van. Az első: az ember megfiatalítása kérdéskörének tisztázásához miért egy fiatal, kétéves kutyát kellett elővenni, és miért őbelé kellett átültetni egy fiatal, huszonöt éves ember szerveit? A második: tisztázatlan marad, hogy megölik-e a kutya-embert. Egyébként nem csak ez a két furcsaság van a Kutyaszívben. A fent említett Bulgakov-kutató is úgy nyilatkozott, hogy a beszélő nevek viselőinek kölcsönös kapcsolata – az allúziók síkján – Lenin és Sztálin 1917-től, sőt, lehet, hogy korábbról datálható viszonyára utal.
Lenin-Preobrazsenszkij kezdetben közeledett Sztálin-Gömböchöz, abban a reményben, hogy megfiatalíthatja, megújíthatja azon emberek körét, akikre támaszkodott. A régi harcostársak vagy aktívan ellene voltak (Kamenyev-Svonder), vagy az ingadozókhoz húztak, vagy nem voltak elég jelentős személyiségek (Zinovjev-Zina, Dzerzsinszkij-Darja). Azonban ügyesen manőverezve Sztálin-GömböcCsugunkin-Gömbös kezdett Kamenyev-Svonderhez, Zinovjev-Zinához, Dzer-zsinszkij-Darjához közeledni, aminek eredményeképp Lenin segítségül kellett hogy hívja az egykori vetélytársát, Trockij-Bormentalt. Együttesen sikerült ideiglenes győzelmet aratniuk Sztálinon-Gömbösön. Feltételezhető, hogy a Kutyaszív végén, amely 1925 januárja és márciusa között keletkezett, Preobrazsenszkij-Lenin utolsó, aktív hónapjairól van szó, egészen 1923. március 10-éig, amikorra Gömböc-Sztálin már elég biztosan megvetette a lábát Preobrazsenszkij-Lenin Precsisztyenkán található, kremlbéli lakosztályában.

De a Kutyaszív szövegében más furcsaságok is vannak annak a korszaknak a politikai eseményeivel való egyezések mellett, amikor az értelmiségi Bulgakov sokkal inkább az egyetemi képzésben részesült emberek oldalán állhatott, azaz Preobrazsenszkij-Lenin és Bormental-Trockij oldalán, mintsem a bűnöző Göm-böc-Csugunkin-Gömbös-Sztálin oldalán.
Így például furcsa, hogy Gömböc kutya, mielőtt megismerkedik Preob-razsenszkij professzorral, az Aidáért rajongott, és már találkozott egy bizonyos vén banyával, aki a mezőn, a holdfénynél, a „kedves Aidát” énekli. Úgy látszik, hogy ez a vén banya és Preobrazsenszkij egy és ugyanazon ember, Lenin. Az ária lehetséges, hogy Lenin és Inessa Armand románcára utal (Inessa Armand kereszt- és családnevének első és utolsó betűje az Aida szót teszi ki.) Így Gömböc Preobrazsenszkijjel való korábbi ismeretsége tökéletesen beleillik Sztálin Leninnel kötött, régről eredeztethető ismeretségébe, amely jóval korábbi annál, hogy Lenin úgy döntött: 1921-ben közel engedi magához Sztálint.

A másik furcsaságot a kis gépírólány, Vasznyecova jelenti, aki először Gömböc előtt jelenik meg, miközben a kutya a legapróbb részletekig mindent tud Vasznyecova pártelnök-szeretőjéről. Emellett a gépírónő megpróbálja magához édesgetni Gömböcöt. Később viszont, azután, hogy Gömböc Gömbössé változik, ugyanezzel a szeretővel, ugyanezzel a gépírónővel jelenik meg. Ebből az következik, hogy Gömböc-Sztálin ugyanaz, mint Gömbös-Sztálin, aki a gépírólányt régről ismeri, és hogy a szerető-pártelnök szintén Sztálin.

A gépírónő Vasznyecova nem más, mint a MHAT gépírónője, Olga Szergejeva Boksanszkaja (született Nüren-berg), Nyemirovics-Dancsenko titkára, Jelena Szergejevna Nürenberg-Silovszkaja-Bulgakovának, azaz Bulgakov harmadik feleségének a nővére. Ő az a Toropeckaja is a Színházi regényből (akinek az orosz toropityszja, siet szóból ered a neve, vagyis olyan ember, aki mindent gyorsan csinál), akitől annyira tartott Ivan Vasziljevics (Sztanyiszlavszkij). Rigában született 1891-ben, egy adófelügyelő, színházkedvelő ember családjában. 1909-ben a család Pétervárra költözött, 1916-ban O. Sz. áttette a székhelyét Moszkvába. 1919 augusztusában kezdett el a MHAT-ban gépírónőként dolgozni. 1921-ben ment férjhez a cári hadsereg egykori tisztjéhez, aki a Vörös Hadseregben szolgált. A házasság hamar tönkrement, és Boksanszkij, úgy látszik, ismerte Lenint és Sztálint.

Maga O. Sz. Boksanszkaja nyilván a MHAT-ban találkozott Sztálinnal, akkor, amikor annak már Nagyezsda Allilujeva volt a felesége, így a szeretője lett.

Amikor Bulgakov 1921 szeptemberében Moszkvába érkezett, sok hasznos ismeretségre tett szert – köztük Boksanszkajával is megismerkedett, akinek a Sztálinnal való románca kihunyóban volt, vagy már véget is ért. Sztálin, miután szakított Boksanszkajával, a baráti kapcsolatuknak nem vetett véget, mert Boksanszkaja okos és gyönyörű nő volt. A húgával, Jelena Szergejevna Nürenberggel lakott együtt. Bulgakov maga is a szeretője lett Boksanszkajának (akkorra már Tatjana Lappa volt a felesége), és rajta keresztül ismerkedett meg Sztálinnal. Boksanszkajánál ismerte meg a jövendőbeli, harmadik, egyben utolsó feleségét is, Je. Sz. Nürenberget, aki a Bulgakovval kötött házassága előtt Silovszkaja volt.

Boksanszkaja egyengette Bulgakov írói karrierjét. Feltételezhető, hogy ő segítette Bulgakovot hozzá a Fehér gárda folyóiratbéli publikálásához is, és ő tanácsolta neki: kezdje el átdolgozni a Fehér gárdát a Turbinék végnapjai című színdarabbá, egészen addig, amíg Bulgakov hivatalos ajánlatot nem kapott a MHAT-tól a regény színpadi adaptációjára.
Később a lánytestvérek között komoly konfliktus támadt Bulgakov miatt, aminek az lett a vége, hogy Boksanszkaja Bulgakov barátja maradt. Mindent elolvasott, amit Bulgakov írt – volt tehetsége a kritikához és a szerkesztéshez. Az összes művét ő gépelte le. De a lényeg az, hogy észben és jellemben is hamisítatlanul Jelena Szergejevna nővére volt. És Jelena Szergejevna nélkül, lehet, hogy Bulgakovról most csak annyit tudnánk, mint amennyit az ötvenes években tudtunk, azaz szinte semmit.
A ’30-as években Boksanszkaja férjhez ment a MHAT színészéhez, Kaluzs-szkijhoz. Kaluzsszkij a háború előtt a Sztálin-díjakat odaítélő bizottság tagja volt, amelynek az első elnöke az a Nyemirovics-Dancsenko volt, akinek Boksanszkaja volt a titkárnője.

Boksanszkaja nagy hatással volt a MHAT-ra. A Sztálinnal való kapcsolata számos olyan moszkvai ember számára, aki így vagy úgy, de közel állt a Kremlhez, nyilván soha nem volt titok. Moszkvában halt meg 1948. május 3-án. A MHAT évkönyve egy hosszú nekrológot szentelt neki. A moszkvai lapok is publikáltak róla nekrológokat.

A Bulgakov Kutyaszívéről szóló szakirodalom a műben meglévő allegorikus allúziórendszer jelenlétét nem zárja ki, bár az elemzésekben a beszélő családnevekkel és általában az allegorikus nyelvi jelekkel senki sem foglalkozik. Így Ellendea Proffer professzor, az egyik legjelentősebb Bulgakov-specialista, rengeteg róla szóló cikk és egy nagy könyv szerzője, Bulgakov tízkötetes, összes, orosz nyelven, az USA-ban megjelent művének szerkesztője és kiadója, a 3., a Kutyaszívet is tartalmazó kötethez írott előszavában erre a következtetésre jut: „Az allegória, amelyhez Bulgakovnak köze van, nagyon kényes dolog. A kiváló sebész alakjában, aki egy veszélyes operációra vállalkozik, könnyen felismerhetjük Lenint, mint az értelmiség képviselőjét a maga jellegzetes tudós kinézetével. És nemigen kételkedhetünk abban, hogy Gömböc, ez az elbűvölő és eredeti kutya az orosz munkás vagy paraszt meghatározott típusát képviseli, azt, amelyiket a bolsevik forradalom undok Gömbössé változtatott. Olyanná, amilyen, Gömböst az öröklődés teszi, semmilyen közegnek – lett légyen az kommunista vagy bármely más – nincs ereje őt megváltoztatni.”

Ahogy az olvasó azt már sejtheti, nem áll szándékomban vitatkozni azzal, hogy Filipp Filippovics Preobrazsenszkij Leninnel egyenlő. Sőt mi több, úgy vélem, hogy a professzornak nemcsak a családneve, hanem az apai neve is beszélő név. A „Filipp” görögül „lókedvelőt” jelent, vagyis azt, aki szeret lovagolni, vezetni a lovakat, innen jön, hogy ő – vezető. A „Filipp Filippovics” viszont duplán vezető, akinek a politikai hatalom iránti szenvedély a vérében van. Ilyen volt a politikai szempontból becsvágyó Lenin is. Vagyis F. F. Preobrazsenszkij a duplán vezető és átalakító Lenin egy személyben. Preobrazsenszkij ellenforradalmi megjegyzései, a munkásosztály iránti ellenszenve stb. tartalmilag épp Leninnek az utolsó éveiben megjelent alkotásai kijelentéseivel azonosak, ahol kimondja, hogy a proletariátus nem váltotta be a párt reményeit, és a párt önállóan fogja vezetni az országot. Október után öt évvel a forradalmár Lenin az ellenforradalmi evolúció hívévé vált, a képzés és a kultúra pártfogójává.

Szólnunk kell E. Proffer analízisének egy fontos sajátosságáról. Tökéletesen igaza van, amikor figyelmet fordít arra, hogy Bulgakov jártas a beszélő nevek művészetében: a Preobrazsenszkij szó a „preobrazsaty”, azaz átváltoztat igéből jön. Kár, hogy a Kutyaszív-elemzésében Proffer a beszélő nyelvi jelek kapcsán Preobrazsenszkijt hozza fel egyetlen példaként.
De hogyha Bulgakov úgy gondolta, hogy a Gömböcök-Csugunkinok-Gömbösök, vagyis Oroszország új vezető rétege egy korcs kutya és egy ügyes bűnöző keveréke, akkor vajon reménykedhetett-e benne, hogy ezt a művét keresztülviszi a cenzúrán? Felléphetett-e ilyen nyíltan és meggondolatlanul a proletárdiktatúra szent fogalma ellen? Még Preobrazsenszkijnek is megengedte, hogy ellenzékieskedjék, amit az meg is tett, de maga Bulgakov a szovjethatalom és a Cseka hetedik évében aligha lehetett ilyen meggondolatlan.

És ha ez volt az értelme a Kutyaszívnek, akkor Angarszkij, ez a forradalom előtti, Lenin-párti ember hogyan próbálhatta meg publikálni ezt a művet? Nem azt akarom állítani, hogy Lenin, Angarszkij és sok más bolsevik értelmiségi nem gondolkodhatott így a munkás- és parasztrétegből kiemelt szovjet emberekről. Ők ezekről a pugacsovistákról még rosszabbat feltételeztek, nem véletlen, hogy Preobrazsenszkij a Gömbössel folytatott beszélgetésben a „bűntény” szót ismételgeti. De aligha fejezhették volna ki ennyire nyíltan a véleményüket.
És ez azt jelenti, hogy Bulgakov is, Angarszkij is máshogy értelmezte a Kutyaszívet. Épp ezen értelmezés miatt reménykedtek benne, hogy a cenzoroknál megértésre és együttérzésre lelnek, ahogy az a Végzetes tojások esetében történt.

Próbáljuk megfogalmazni ezt az értelmezést! Szovjet-Oroszországban az 1920–22 közötti esztendőkben hárman harcoltak a hatalomért: Lenin, Trockij és Sztálin, két értelmiségi és egy alkoholista csizmadia fia, aki nem fejezte be a papi szemináriumot, nagyon szerény képesítéssel és bűnözői hajlamokkal bírt. 1922 végén, 1923 elején a beteg Lenin ugyan megpróbált tenni valamit, leveleket írt, de valójában kiesett a játékból. Emlékezzünk Preobrazsenszkijre a Kutyaszív végén, aki mély önkívületbe esett, amitől majdnem meghalt. Ez Lenin, aki bármilyen, akár kockázatos módszerekkel is, de próbál visszatérni az elszalasztott lehetőséghez, kiűzni Gömbös-Sztálint a saját kremlbéli lakásából. Lenin hiányában Angarszkijnak és Bulgakovnak Sztálin és Trockij között kellett volna választania.
Abban, hogy az apai és a családneve alapján zsidó származású Ivan Arnoldovics Bormental Trockij-Bron-
steinnel egyenlő, nincs semmi kétség, bár a Bulgakov-féle Trockij családi, apai és keresztneve nem annyira egyértelműen beszélő név, mint a Sztálin-Csugunkiné. Mindazonáltal a Bormental vezetéknév két részből áll: a „Bormen”-ből, amely a Bron-ra emlékeztet, s ami Trockij igazi családnevéből ered (a Bronsteinből), és a „tal”-ból, amelyben ott a „t” és az „l”, azaz L. Trockij álnevének kezdőbetűi. A név, amelyből Bormental apai neve képződött, az Arnold, az „l” és d” betűkre végződik, L. D. Trockij apai – és keresztnevének kezdőbetűire. Az Ivan név Johann Predtecsa neve, ahogyan a bolsevik jegyzékben Trockij az 1905-ös forradalom idején, a Pétervári Tanács vezetőjeként szerepelt (Lenin szerepe ebben a forradalomban meglehetősen szerény volt), és ő volt az, aki Lenin számára előkészítette az októberi fordulatot. Meg kell jegyezzük, hogy Bormental Bulgakovnál igencsak szimpatikus alak. Ehhez még annyit kell hozzátennünk, hogy Bulgakov Trockijhoz fűződő viszonya az évek múltával változott. Az Ördögösdiben a passzív Jan Szobesszkijként van jelen, a Végzetes tojásokban a pimasz újságíró Bronszkijként, A Mester és Margaritában pedig az ostoba Lihogyejevként.

Természetesen, a párton kívüli és a párton belüli értelmiségiek között, a Bulgakovok és Angarszkijek között, akiket érdekeltek a Kreml titkai és Oroszország jövője, Trockijnak nem kevés ellensége akadt. De a Kamenyevekkel és Zinovjevekkel ellentétben, akik úgy vélték, hogy Sztálin ugatni és morogni fog a politikai ellenfeleikre, és ők fogják vezetni Oroszországot, a Bulgakovok és Angarszkijek tisztában voltak Zinovjev és Kamenyev politikai vonulatának teljes ostobaságával. Preobrazsenszkij-Lenin nem hiába mondja, hogy Svonder után semmi hasznos se fog maradni. A bűnöző Sztálin-Gömböc-Csugunkin-Gömbös a kremlbéli lakosztály birtokosának minőségében szörnyű perspektíva volt.

Természetes, hogy Bulgakov és Angarszkij tápláltak némi illúziót Trockij Sztálinnal folytatott politikai csatározásának kimenetele szempontjából. Különösen erős ütőkártyának tűnt számukra Lenin „végrendelete”, és annak Sztálinról szóló utóirata. A Kutyaszív publikálása esetén reménykedtek a Trockij felé orientálódó cenzorok együttműködésében. Ám az események egyáltalán nem Trockij javára billentek el, ezért Bulgakov hamarabb, míg Angarszkij egy kicsit később, de lemondott a Kutyaszívről. Bulgakov például nem kezdett el könnyes levelet írni a cenzúrának, ahogy Angarszkij tanácsolta neki, és valószínűleg hűvösen viszonyult a MHAT ajánlatához is, hogy írja meg a Kutyaszív színpadi változatát.

Arról, hogy Sarik (amit Hetényi Zsuzsa tökéletes megoldással Gömböcként fordított – a fordító megjegyzése) nem más, mint Sztálin, nemcsak a Csugunkin családnév árulkodik. A Sarik jelentése kis gömb, Sztálin pedig kis növésű és igen szerény származású volt. Figyelemre méltó, hogy a világirodalomban Bulgakov adja a legrészletesebb leírását Sztálin külsejének és személyiségének. Idézünk ebből a leírásból néhány részletet, azzal a következetességgel, ahogy Bulgakovnál találjuk: „Csakhogy mennyi gúnyolódást kell neki (Vasznyecova-Boksanszkajának, Sztálin szeretőjének – a szerző megjegyzése) elviselnie ezért a selyemért. Mert a szeretője nem ám csak úgy közönségesen akarja, hanem franciázik vele.” „Torkig vagyok már otthon az én Matrjonámmal (Sztálin elnök feleségével – a szerző megjegyzése), eleget vacakoltam a flanel nadrágokkal, most eljött az én időm. Most elnök vagyok, és akármennyit lopok, azt mind női testre, selyemcukorra és Abrau-Dürszóra költöm. Mert eleget éheztem fiatalkoromban.” „A mosolya kellemetlen és mesterkélt.” „Káromkodott. Káromkodása módszeres, folyamatos.” (Sztálin nagy szakértője volt az orosz és a grúz káromkodásoknak). „Egy kis növésű, ellenszenves külsejű ember.” „Maga a legalacsonyabb lépcsőfokán áll a fejlődésnek… még csak most kezd kialakulni, egy gyenge értelmi képességű lény, minden cselekedete teljesen állatias, és maga… megengedi magának, hogy elviselhetetlen fesztelenséggel kozmikus méretű és kozmikus ostobaságú tanácsokat osztogasson…” (Preobrazsenszkij) Preobrazsenszkij Gömbösről nyilatkozva gyakran használja a „bűntény” szó.

Csugunkin-Gömböc-Gömbös-Sztá-lint Klim Csugunkinnak hívják. Mint ismeretes, így hívták Klim Vorosilovot, aki ezekben az években a Vörös Hadsereg egyik vezető személyisége volt. Sztálin a Leninnel folytatott harcában épp arra a hadseregre támaszkodott, amelyet Vorosilov és Budennij vezetett. Mint az közismert, a Vörös Hadsereg parancsnoki állománya egyfelől a Vorosilov,- a Budennij-, a Csapajev- és a Dibenko-félékből állt, vagyis egy munkás-paraszt pugacsovi betyárcsapatból, másfelől pedig az egykori cári tisztekből. Az 1919-es, katonai szakemberekről folytatott vitában Lenin és Trockij az egykori cári tisztekre támaszkodott, Sztálin viszont a pugacsovistákra. A Lenin és Sztálin között dúló harc döntő pillanatában a pugacsovisták tűntek a tiszteknél erősebbeknek.

Most pedig rávilágíthatunk a Kutyaszív utolsó furcsaságára. Bormental aligha fojthatta meg Gömböc-Gömböst, hiszen az épnek és egészségesnek látszott, és tartósan berendezkedett Preobrazsenszkij lakásában. A magyarázat egyszerű. Lenin és Trockij arra irányuló törekvései, hogy megállítsák Sztálint a hatalom felé való törekvésében, ideiglenesen sikerrel jártak ugyan, de aztán Lenin és Trockij vereséget szenvedett, Sztálin pedig megvetette a lábát a Kremlben.

A jelenet, amelyben Gömböc elkapta Bormental lábát, utalás a Trockij és Sztálin közötti, az 1919-es polgárháború ideje alatt feszülő konfliktusra. Trockij főparancsnoka a cári hadsereg ezredese, I. I. Vacetisz volt. Sztálin erre a posztra az akkori védencét, Sz. Sz. Kamenyevet akarta kinevezni, aki szintén a cári hadsereg ezredese volt. Amikor Lenin Sztálin mögött maradt, Trockij a szolgálat alóli felmentését kérte. De Lenin rábeszélte, hogy ne mentesse fel magát. Azaz Sztálin-Gömböc Trockij-Bormentalnak kapta el a lábát, és Trockijnak le kell kellett nyelnie a sértést.
Az, hogy Gömbös a házbizottságon belül vezető szerepre tör, természetesen Sztálinnak a KB főtitkárává történő kinevezésével egyenlő, amelyre 1922. április 3-án került sor. A történészek számára nem volt világos, hogy kinek a kezdeményezésére történt a kinevezés. Sztálin később természetesen azt állította, hogy ezt Lenin kezdeményezte. Bulgakov egyértelműen azt közli velünk, hogy Gömbös-Sztálin kinevezése Svonder-Kamenyev kezdeményezésére, Preobrazsenszkij-Lenin tudta nélkül történt.

Arról, hogy Zinaida Bunyina miért Zinovjev-Apfelbaum, már szóltunk. Az apai neve, a Prokofjevna sem véletlen választás. A „Prokofij” jelentése kitartó, célratörő: ilyennek tarthatták akkoriban Zinovjevet is, akinek becsvágyó tervei voltak. Zina, a szobalány néha bekapcsolódik Preobrazsenszkij műtétjeibe, de fél a vértől. Mint politikust, Zinovjevet egyáltalán nem lehet összehasonlítani Leninnel, Trockijjal, Sztálinnal. Zina-Zinovjev nem több, mint egy szolga, aki hol Gömbös-Sztálin mellett, hol pedig ellene van.

Fentebb már megemlítettük, hogy Dzerzsinszkij nem más, mint a szakács Darja Petrovna Ivanova. Darja apai és a családneve széles körben elterjedt, átlagos név. A bolsevik vezetésben Lenin mellett Dzerzsinszkij mindig csak másodvonalbéli volt, soha nem választották be a Politikai Bizottságba. Hogy Darja egyenlő Dzerzsinszkijjel, még biztosabbá válik a számunkra, ha benézünk Darja Petrovna konyhájába, ahol ő, mint egy „dühödt hóhér”, „egy vékony, éles késsel levágta a védtelen császármadarak fejét és lábát”, „valamit megforgatott a húsdarálóban”. „A tűzhely ajtaja nagy robajjal kicsapódott, és felfedte a szörnyű poklot”, „az arca kíntól és szenvedélytől égett, kivéve holtfehérre púderozott orrát.”

Ha már itt tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy Darja-Dzserzsinszkij holtfehér orra egyáltalán nem Bulgakov művészi képzeletének terméke. Robert Payne, aki könyvet írt Leninről, miközben Dzerzsinszkij külsejét ecseteli, „vértelen orról” beszél.

Preobrazsenszkij Precsisztyenkán található nagy lakása, ahová Svonder-Kamenyevnek nem ad engedélyt a beköltözésre, de amelyben már ott lakik Gömböc-Csugunkin-Gömbös-Sztálin, Bormental-Trockij, Zina-Zinovjev és Darja-Dzezsinszkij, nem más, mint Lenin kremlbéli rezidenciája, ahová csak olyanokat enged be, akik kevés hatalommal is beérik.

A kitömött bagoly az üvegszemével, a rádobott vörös ronggyal, naftalintól bűzölögve nem más, mint Krupszkaja, akinek a bazedovkortól dülledt ki szürke, kommunista ideológiával teli üvegszeme. Mecsnyikov professzor portréja – aki a hosszú élet specialistája és Preobrazsenszkij tanára – Marxnak, azaz Lenin tanárának a portréja. Gömböc letépi a falról és széttöri Mecsnyikov portréját, vagyis Sztálin semmibe veszi Marx tanításait. Ám jellemző, hogy Preobrazsenszkij már nem kéri, hogy ismét függesszék ki a portrét, azaz Marxra többé nincs szüksége Leninnek.
Itt kell megemlíteni a Gömbös számára váratlan, de Sztálin számára természetes érdeklődést Engels Kautskyval folytatott levelezése iránt, amelyből ez a félanalfabéta marxista Sztálin semmit se ért. Preobrazsenszkij-Lenin azt kívánta, hogy égessék el Kautsky levelezését, akit Lenin ezekben az években kegyetlenül szidott (s akit Preobrazsenszkij ördögnek csúfolt). Gömbös-Sztálin Zina-
Zinovjevet Preobrazsenszkij-Lenin szociális szolgálólányának nevezi, magát Preobrazsenszkij-Lenint pedig menseviknek. Gömbös-Sztálin utal Preobra-
zsenszkij-Lenin és Bormental-Trockij titkos szövetségére. Bormental-Trockij visszaemlékszik az első találkozására Preobrazsenszkij-Leninnel: éhező egyetemi hallgatóként jelent meg nála (Trockij fiatalemberként az emigráns Lenin londoni lakásán jelent meg, aki nagyon szívélyesen bánt vele.)

Könnyen megérthetjük, merrefelé kell keresnünk, „ki kicsoda” Preobrazsenszkij professzor páciensei között. A megfiatalodott idős hölgyben nem nehéz felismerni Alekszandra Mihajlovna Kollontajt (1872-ben született). Ő az állami gondozottak első népbiztosa, valamint jelentős pártember és diplomata volt. A fiatal szeretője, Móric, aki fűvel-fával csalta, nem más, mint Dibenko, a híres tengerész, aki a Budennij- és Vorosilov-féle hadtestnek volt a hadseregparancsnoka (1889-ben született.)

A kövér és tagbaszakadt, katonai egyenruhás ember, aki értesíti Preobrazsenszkij-Lenint Gömbös-Sztálin cselszövényeiről, nem más, mint Sz. Sz. Kamenyev, a cári hadsereg ezredese, 1919 és 1924 között pedig a köztársaság fegyveres erejének főparancsnoka.

A házfelügyelő Svonder, aki nyílt és ádáz ellensége Preobrazsenszkijnek, L. B. Kamenyev-Rosenfelddel, a Moszszovjet elnökével egyenlő. A „Rosenfeld” németül rózsamezőt jelent, az orosz „svand” pedig domboldalt. Bulgakov egyszerre utal a „mező” és a „domb” szemantikai hasonlatosságára és Kamenyev politikai elhajlására. A történészek számára közismert, hogy Kamenyev sokáig támogatta Sztálint, de közötte és Lenin között semleges volt a viszony.

Svonder kísérői közül kettőt könnyű felismerni. A szőke, kucsmás férfi P. K. Sternberg (1865-ben született), híres bolsevik, 1905-től a párt tagja, csillagász professzor. A szeretője, Vjazemszkaja, V. Ny. Jakovlevával egyenlő (1884-ben született, tizenkilenc év volt közöttük a korkülönbség), a Moszkvai Komszomol titkárával, aki 1904-től volt párttag. Akkor ismerkedtek meg, amikor Jakovleva egyetemi hallgató volt, Sternberg pedig a Moszkvai Egyetem professzora. Nagyon szép nő volt, igazi orosz szépség. Az ilyen szépségeket ábrázolják a vjazmai mézeskalácsokon, innen jön a Vjazemszkaja családnév.

Minden vágyunk ellenére nem könnyű értelmezni Preobrazsenszkij-Lenin maradék két látogatójának az alakját: azt, hogy ki volt a macska kék szalaggal, akivel Gömbös-Sztálin összekapott, és ki volt a bolha, amit Gömbös-Sztálin a hóna alatt talált.

Mindezeknek a kérdéseknek, azaz bizonyos részleteknek a tisztázása itt nem jöhet szóba. Az alapvető feladat most, véleményem szerint, magának a kérdésnek a feltevése. Az irodalomtörténészek és a történészek azt kell megértsék, hogy itt Bulgakovnak nem egyszerűen egy művészi alkotásával, hanem egy teljes szatirikus ciklusával állunk szemben.

Gyürky Katalin fordítása