Vas Noémi versei

Nyomtalan

Ha most gondolnék egyet,

s elvágnám mindazt,

ami képes hidat húzni

pusztulás és pusztítás közt,

talán csak semmitmondó

létezésünk hagynánk magunk után,

mint felismerhetetlen lábnyomot.

Tágulat

Ragacsos nyálkaként ölelem a tegnapot,

magamhoz szorítom hártyás testét,

kitölteni vele a teret és időt,

csak levegővételnyi helyet hagyva.

Tüdőm utolsó tágulása vagy.

Lámpafény

Belőlem kihasadt lámpafény

arcodon megtörik,

felragyogva veszti el

utolsó leheletünk

megmaradt erejét.

S többé már nem teremtünk.

Vas Noémi 1990-ben született Budapesten. Korábban az ELTE BTK magyar szakos hallgatója kreatív írás minoron, jelenleg magyar nyelv és irodalom mesterszakon és gazdaságinformatikus alapszakon tanul.