Ayhan Gökhan: Asztma, nyár, Bari Károly

A nyárról eszembe jut sok minden, ellenben ez a sok minden nem éppen kellemes. Épen maradt emlékek kellemetlenül, ígéretek és pollenszezon. Egyben van minden. Ígéret, hogy visznek a Balaton mellé, helyette a Bosnyák téri piacra visznek a virágot áruló nagymamám mellé. Részben ezért a ferde igazság azonosító jele nálam a nyár. A pollenszezon nyári utazást rendelt el, hát utaztam, a Kékestetőre, egy szanatóriumba, az asztmámmal. A nyár tehát utazás és verés és asztma. Nem azt mondom, hogy ott úgy megvertek, hogy azóta asztmás vagyok, azt mondom, a dolog másképp áll, igaz, állhatna rosszabbul is. Az asztmám miatt kijött nyáron az allergiám, ezért vittek el a szanatóriumba hatévesen, ahol a nagyobb gyerekek vertek meg úgy. Ahogy én soha nem vertem meg senkit. Nem azért vertek meg, mert asztmás vagyok és allergiás, hát ők is asztmások és allergiásak voltak, részben rám, a méreteimre, az alacsonyságomra vagy a törökségemre-cigányságomra-svábságomra, nem tudom én már, mire még.

A nyárról eszembe jut, hogy szűk teret szabott nekem. Az iskolában soha nem tudtam írni semmilyen nyári élményt. Balatont tizennyolc évesen, tengert huszonkét évesen, meztelen nőt hatévesen láttam először, azóta is az utóbbira emlékszem a legjobban. Az iskolai fogalmazások nyári élményének megírása a virágárulás és a Bosnyák téri piac elavult tetőszerkezetének a megírásában teljesedett ki, akkoriban még nem tudtam hazudni Balatont, tengert, kvarchegységeket, könnyen mondtam igazat, nem mintha manapság nem hazudnék ugyanolyan könnyen.
A nyárról jut eszembe, hogy egyszer majdnem megfulladtam egy nyári úszómedencében, erről nem jó beszélnem, erről most semmi jót nem tudnék írni, visszatérek rá valamikor, ha jóra fordul.
A nyárról eszembe jut, hogy az első, diktafonnal felvett interjút két éve csináltam Balázs János zongoraművésszel, akit a MOM Park bejáratánál vártam, aki olyannyira számított a felkészültségemre és érzékeny figyelmemre azon a júniusi napon, hogy nem jött el, és én ennyire elégedett még soha nem voltam a teljesítményemmel, a kérdéseim precizitásával, hogy boldogan és hiányérzet nélkül mentem haza és hallgattam újra és újra meg a rendhagyó felvételt.

A nyárról eszembe jut, hogy idén lesz a foci-EB és az olimpia és Karinthy Frigyes születésnapja. Ebből a szentháromságból Karinthy Frigyes nekem a szentlélek, a fiú és az atya, s ideje lenne a Damjanich utcai szülőház táblája körül a felújítás megkezdése, vagy hogy jobban látszódjék az egész, a ház lerombolása, és a helyébe felállított többméteres Karinthy Frigyes-szobor felhúzása.
A nyár a reklám helye is, ezért írom, hogy hamarosan elkezdjük a frissen szabadult rabokkal tervezett interjúkötethez felvenni az anyagokat.

S hogy a végén kedvenc költőmtől, Bari Károlytól ne maradjon le az idézet: „…honnan szólítasz engem? / föld alól? kő alól? zörgő avar alól? / a nyár aranyostorával meghajszolt fák patái alól?”