Juhász Tibor: Malvin vécéje

A vécéhasználat százhúsz forintba kerül, és bár kötelező minden használónak bizonylatot adni, a legtöbben csak leteszik a pénzt az asztalra, és már mennek is be a mellékhelyiségbe. Néhányan elveszik a bizonylatot, ők nem is az asztalra, hanem Malvin kezébe rakják az aprót, talán azt akarják jelezni ezzel, hogy ők nem tartoznak ezek közé a szutykos disznók közé, akik ide járnak tisztálkodni. Tüntetőleg ki is húzzák magukat, felvont szemöldökkel várják a visszajárót, és büszkén állják Malvin szúrós tekintetét. A vécés néni utálja az ilyen embereket. Mert miért kell fennakadni százhúsz forinton? Lehetne olcsóbb, de ő akár ötszázat is kifizetne annak érdekében, hogy ne kelljen tartania Pestig. Ez végül is mindenkinek jó, a leendő utasoknak azért, mert nem kell feszengeniük az egyébként is kényelmetlen üléseken, neki meg azért, mert így össze tudja spórolni az ebédjét meg a cigarettáját.

Az első törzsvendég tizenegykor jön, leteszi a pénzt a kasszának kikiáltott műanyag doboz melletti keresztrejtvényre, odabiccent Malvinnak, és a Férfi feliratú ajtó felé indulva vetkőzni kezd. Leveszi a pulóvert és a trikót, ráteszi őket a csapok melletti rozsdás radiátorra, majd belenéz a mosdókagylók feletti tükörbe. Leélt, borostás arca van, az egyik szeme összeszűkült, a másik véreres, azt vizsgálgatja, miközben nyitja a csapot, majd a hónalját kezdi mosni, a nyakszirtjét, és szó nélkül tűri, ahogy a hideg víz végigcsorog a hátán. Az arcát is megpaskolja, majd a törülközőnek odarakott vécépapírral szárazra törli a felsőtestét. Őt egy köpcös, tokás ürge váltja, aki szintén fizet, de köszönés nélkül halad tovább. Nekivetkőzik ő is, ügyetlenül borotvapasztát ken magára, és hevenyészve simogatni kezdi az arcát egy rozsdás pengével. Mikor végez, kisebb-nagyobb fecniket tép le a gurigáról és a sebeire nyomja őket, hogy minél hamarabb elálljon a vérzés. Innentől aztán folyamatos az áradat, mosakodni jönnek, a dolgukat végzik, vagy csak Malvinnal beszélgetnek, megérkeznek azok is, akik a Volánban kezdték a napot, beülnek a furnérlemezekkel elválasztott fülkékbe, magukra zárják az ajtót, és nadrágjukat letolva elalszanak az ülőkén. Malvin fogja ébreszteni őket, késő délután, amikor befut az utolsó előtti egri járat, és a sofőr egy hóna alá csapott múlt heti napilappal éppen szarni igyekszik. Közben is próbálnak majd bejutni a szedett-vedett fülkékbe, de Malvin átküldi a dühös várakozókat a Volánba, mert hangoskodni a kocsmában kell, hugyozzon a piszoárba, vagy mosson kezet, szerintem ön sem örül, ha akkor zavarják, amikor a dolgát végzi.

A férfimosdóval szemközt nyílt a női. A tükröt itt beverte valaki, és ha az ember belenézett, akkor egy felismerhetetlenségig szabdalt arcot látott. Ezért a kurvák vakon sminkeltek, elnagyoltan húzták ki a szemüket, a szájukat, a csapok feletti tükör amúgy is csak vállig mutatott volna, attól lejjebb meg csak egy kis forma kellett. A női mosdóban gyengébb volt a forgalom, a hasukat szorító utasok visszafordultak, mihelyt meglátták a csapoknál álldogáló felszaladt harisnyájú nőket. Talán azt gondolták, hogy ezek idehordják a kuncsaftjaikat, vagy betegek lesznek, ha egy levegőt szívnak velük. Igaz, néha tényleg behoznak egyet, leginkább télen, de akkor is csak elvétve, mert sokszor kézenfekvőbb a kocsiban, a garázssorok mögött vagy a játszótéren megcsinálni, azt a hárompercnyi hideget meg mindenki kibírja. Ebben a nyári időszakban csak sminkelni jönnek be, kifújják magukat, elszívnak egy cigarettát, és a torkukba rázzák a táskájuk alján lévő laposüvegből az utolsó cseppeket. Pár fiatal anyuka szalad még be, megpisilteti a gyerekét, kelyhet formázó tenyeréből inni ad a kicsinek.

Miután végez, az egri sofőr még vált pár szót Malvinnal, kér tőle egy szálat, rágyújt, és további szép napot kíván. Akkor Malvin megszámolja a műanyag dobozban lévő összeget, összeveti a tömbből kiszakított bizonylatokkal, a többletet pedig a zsebébe rakja. Nagyjából összesöpör, felmos, bezár, megkérdezi a pontos időt egy cigarettázó férfitól, és elégedetten nyugtázza, hogy még nyitva a pékség, ahol ilyenkor már nyolcvanszázalékos árengedmény van a zsemléken.