Un livre un mois / Egy könyv egy hónap – I. A létrehozás

Marie Darrieussecq

Kovács Flóra szemléje a kortárs francia irodalomról. Sorozatunk első részében Marie Darrieussecq új könyvéről olvashattok.

Kétségtelen, hogy eseményként lehet számon tartani Franciaországban, amikor Marie Darrieussecq új könyvvel jelentkezik. Ez első, Truisme (magyarul: Malacpúder. Budapest, Magvető, 1997.) című könyve óta észrevehető.

A szerzőnő nemrég kiadott munkájáról is elég hamar közöltek hosszabb-rövidebb írásokat a sajtóban. A kötet címe Être ici est une splendeur, Rainer Maria Rilke hetedik duinói elégiájának egy sora, amely Tandori Dezső fordításában „Fenséges jó a jelenlét”-ként szerepel. Nem véletlen, hogy Darrieussecq Rilke-sort, és éppen ezt a részletet választotta, hiszen Paula Modersohn-Becker festőnőről ír, és a jelenlétét szeretné újra megteremteni, mintegy újra elő akarja hívni. A szóhasználat nem esetleges, ugyanis a szerzőnő olyan nagy lépteket tesz, amelyekkel eljut Kate Barry fotóművészig.

A recenzensek megállapodnak az új Darrieussecq-opusz műfaját tekintve az életrajzi mű terminusban (Le Monde, Télérama), ugyanakkor nem győzik hangsúlyozni, hogy emellett, ezzel összefonódva értékes esszéket kapunk.

A szerzőnő Paula M. Becker életét és festészetét feltárva utal női alkotókra, így találkozhatunk Camille Claudel, George Sand, Virginia Woolf vagy Kate Barry nevével. Woolf egyik könyvét mellesleg éppen e kötet megírása közben fordította újra Darrieussecq, és az általa választott cím kifejezése olvasható is a Paula M. Beckert taglaló műben. Az Être ici est une splendeur szerzője úgy döntött, hogy szakít a Saját szoba megszokott kifejezésével, ehelyett az Un lieu à soi-t, azaz a Saját hely megnevezést használja. Ez összhangban van a Paula M. Becker-t illető fejtegetéseivel – a magány és a művészeti életben betöltendő pozíció együttes megteremtésének vágyában. Az előbb idézett névsor tagjaihoz képest, s ezt jól érzékeli Darrieussecq, Paula M. Becker kevésbé ismert a hangsúlyozottan német nyelvterületen kívül. Darrieussecq azt fedi fel, hogy női művészek külföldi ismertsége egészében sokkalta nehézkesebb, mint a férfi kollégáké. (Ezt külön kiemeli Dorothée Barba-nak adott interjújában.) A kevéssé elfogadottságnak szinte az ellenpontjaként működik az a csodálat, amellyel többek között a festőnő és Rilke viseltetett Auguste Rodin iránt. A szobrász és Rilke mércékként lehettek jelen a kulturális életben, míg Paula M. Becker nem adott el igazán sok képet.

Az elismertség viszonylagos hiányát mutatja az a tény, hogy Rilke, a jó barát, a fiatalon elhunyt festőnőt nem képes megnevezni. Ebben természetesen közrejátszik a hogyan nevezés kérdésköre is. Darrieussecq rámutat arra a problémára, amely a nő névvel szerepeltetése körül gyökerezhet: egyrészt a nő túl közeli lehet Rilkéhez, másrészt a költő nem akarja a lánykori nevet, azaz az apa nevét, harmadrészt a férj nevét sem beemelni. E nő azonban jelen van, időről időre visszatér Rilke gondolataiba, írásaiba. A francia szerzőnő a maga részéről a megnevezést úgy valósítja meg, hogy a férj nevét csak kezdőbetűjében hagyja meg.

Darrieussecq számára a fentiek mellett azért fontos Paula M. Becker, mert őt tételezi az első festőnőnek, aki saját magát meztelenül ábrázolta. Ezen a ponton a szerzőnő terminológiai játékot léptet életbe: feltételezi, hogy Paula M. Becker akkor mutatta önmagát gyermeket várva egy festményen, amikor még nem lehetett állapotos, hiszen a férjével éppen nem élt együtt, más férfival való kapcsolata pedig kétséges az életrajzi adatok alapján. Darrieussecq szerint tehát a festőnő önmagáról való képe (autoportrait) egyben önmaga fikciója (autofiction). Paula M. Becker sorsának sajátos és sajnálatos ténye, hogy majd későbbi szülése következtében fellépő rendellenességben fogja életét veszteni.

A német művésznő férje, Otto Modersohn csakugyan festő, csak már alkotó korszakában elismert. Felesége munkáin nem ezt az újszerű, a férfi tekintet nélkülözését mutató ábrázolást nehezményezte, hanem sokkal inkább a hibák, az elfedni való testi állapotok vászonra felvivését.

Felmerül természetszerűleg a kérdés, hogy Darrieussecqet mi vonzotta az említetteken túl ily erővel Paula M. Beckerhez, miért gondolta kiemeltnek egy róla szóló könyv megírását. Részint a festőnő utolsó szava miatt („Kár”), részint Paula M. Becker francia környezethez való ragaszkodása, párizsi tartózkodásai és mostani francia kulturális közbeszédben jelen-nem-levése, részint saját családi veszteségeinkről való megnyilatkozás okán.

Marie Darrieussecq Être ici est une splendeur című kötetében fel-feltűnnek azok a markáns jegyek, melyeket tőle már megszoktunk, így a természet aprólékos leírása, a kísértet és a kísértés tág értelemben vett kérdése, továbbá az a szép nyelv, amelybe mindezt vegyíteni tudja. Könyve sajtóbeli tárgyaltsága bizonyára kedvez annak a célnak, amelyet kitűzött: Paula M. Becker jelenlétének előmozdítása megtörtént.

(Marie Darrieussecq: Être ici est une splendeur. Vie de Paula M. Becker. Paris, P. O. L., 2016, 160 oldal, 15 Euro)

Kovács Flóra

1982-ben született Hódmezővásárhelyen, az SZTE-n végzett magyar-francia szakon. Irodalomtörténész (PhD), egyetemen tanít, szerkeszt, kortárs irodalom, komparatisztika, színházelmélet területén közöl írásokat. Megjelent kötetei: A közösség a kortárs erdélyi drámában és színházban (2013), Az emlékezés a kortárs erdélyi irodalomban (2015).