Un livre un mois / Egy könyv egy hónap – II. Egy regény útjai
Kovács Flóra szemléje a kortárs francia irodalomról. Sorozatunk második részében David Foenkinos új könyvéről olvashattok. Az első részt itt olvashatjátok.
David Foenkinos nem ismeretlen a magyar nyelvű közönség számára. Egyrészt több könyve jelent meg fordításban (Boldogság esetén, A feleségem erotikus potenciálja, Nathalie második élete, Emlékek [Európa Könyvkiadó]), másrészt filmes munkássága révén szintén nevet szerzett magának. Az új regényét, a Le mystère Henri Picket a szerzőtől megszokott nagy mesélőkedv jellemezi.
A regény alapötlete egy olyan könyvtárhoz kötődik, amelybe a szerzők kiadóktól visszautasított kézirataikat személyesen vihetik be. Foenkinos megteremt egy Bretagne-i, vidéki figurát, aki Richard Brautigan ötletétől és vancouver-i példájától inspirálva létrehozza Crozon-ban e könyvtártípust. A szerző aprólékos, még arra is külön figyelmet szentel, hogy az alapítás dátuma szerepeljen (1992 októbere). Ez hozzájárul a mítosz születéséhez, a mítosz pedig majd táptalajt nyújt a paródiának, hiszen a visszautasított könyvek tárából származik az Henri Picknek tulajdonított nagy sikerű mű. A paródia megmutatja a kiadók versengését a legtöbbet visszadobott könyvek iránt, így jelenhet meg egy kötet reklámjában a „32-szer visszautasított mű” felirata. Mivel maga az alap bővelkedik parodisztikus lehetőségekben és így sztereotípiák feltűnésében, nem meglepő, hogy egy hatalmas sikert kiváltó könyv sugallt szerzője a soha nem olvasó és író Henri Pick, a pizzás.
Foenkinos ugyanakkor a könyvtár ötletéhez a tér kérdéskörét szintén párosítja. Nagy precizitással érzékelteti a könyvek elhelyezésének metódusát, sokat időz a polcok leírásán. Ez azért sem tekinthető véletlennek, mert az ellentétezést ez által tudja beemelni a kellő finomsággal. A könyvek beérkezése pillanatában már a „főkönyvtáros” Jean-Pierre Gourvec és munkatársa Magali tisztában van, hogy melyik mű hova kerül, a kiadott vagy a kiadatlan művek tárába. Az oppozíciók egymásra íródnak: a könyvek tárba való besorolása magával hozza a zártság és a nyitottság, a kint és a bent dichotómiáját. A vidéki könyvtárban tett felfedezés hírére, azaz Henri Pick kézirata miatt sorra utaznak Párizsból az újságírók és látogatók Bretagne-ba. Ennek apropóján létrejött párbeszédek a vidék és a főváros értelmezésében rejlő szembenállásokra összpontosítanak.
A könyvtár besorolási módja szigorúan a rendszerezés aktusában összekapcsolódik a temető parcellázási eljárásával a Foenkinos-könyvben. Ez akkor tárul elénk, amikor az újságíró Henri Pick sírját keresi. Jóllehet lazán, az állandóság rokonítható a könyvtárral a katalogizálások utáni bizonyosságban. A térrel való összefűzését azonban a szerző Magali érzékenyégére bízza: a nő készülne elhagyni férjét, s az éjszaka úgy szemléli a férfi testét, mint egy tájat. A férj az állandóságot, a biztoshoz való vonzódást testesíti meg, még akkor is, ha a megidézett táj ciklikussága rejti a változását tényét. A férfi és a nő házassága majd a kikényszerített módosulással mentődik meg. A férfi szemlélése így két irányba mutat az értelmezés során.
Mindenféle biztonsággal vagy állandósággal szembenit érvényesít a csavargás mítosza, amelyet leginkább Jérémie alakja, Magali ideiglenes fiatal szeretője képvisel. A kóborlás egy kissé finomított, vagyis a szakma által igazolt típusát adja Jean-Michel Rouche, az újságíró, aki nyomozást folytat Henri Pick szerző léte ügyében. A szerkesztő Delphine Despero, a szerző társának sétálási kényszere az előbbinek mintegy még tompított változata. Rouche internetelérés miatti lépkedése a szobában pedig a csavargás és az elmozdulás kifigurázása. Hervé Maroutou könyves szakember viszont egyaránt élethez és halálhoz kötődése a fenti példákhoz viszonyítva a sötétebben lefestett s találó válfajt érzékelteti. Henri Pick unokáinak Berlinbe költözése e problémaegyüttest éppenhogy megjeleníti, esetleg felvillantja, hiszen a két lány új városukban marad. Édesanyjuk ebből a szemszögből, lakhelye negyedéhez való ragaszkodásával az ő ellentétükként könyvelhető el.
A paródia révén előtérbe jutó sztereotípiák mellett szerephez jutnak a kevésbé megmosolyogtatók, így a bretonsághoz vagy a németséghez társulók. Az előbbi Crozon környéke és a hozzá társuló interpretációk miatt gondolható kiemeltnek, míg a könyvtáros névházassága okán játékba hozottnak a háború utáni németséghez párosított sztereotípiákra való figyelmeztetésben lehet a gyökere. Ez utóbbi sztereotípiákra ily módon éppen a kísérelt megszüntetésükkel reagál a regény. Ehhez társulhat Barbara Göttingen című dalának felidézése a könyvben. A könyvtáros felesége nevének magyarázata (híd) eközben már redundanciát képez a Foenkinos-műben.
Ehhez a redundáns szerkesztéshez tartozik az a szemléletmód, amely a sikeres regény címével, Egy szerelmi történet utolsó órái és a keretet formáló regény szereplőinek életével egyezést alakít. Henri Pick lánya és Rouche kezdődő közös története azonban ellenáll ennek a logikának. A Foenkinos-könyv vége az Egy szerelmi történet utolsó órái-regény tényleges szerzőjének felfedését eredményezi, azaz Henri Pick nevének kölcsönvételét és egy újabb regény különleges könyvtárba helyezését. A rejtély megoldása így követi az előre elkészített mintázatot, azaz az említett eljárásmódot, a népszerű regénynek és a keretszereplők sorsának egymásra helyezését.
A Le mystère Henri Pick David Foenkinostól megszokottan izgalmas, szórakoztató olvasmányt nyújt és nyelvezetében a túl nagy könnyedséget kockáztatja. Ez utóbbi miatt esetlegesen a lektűrhöz sorolást szenvedné el e könyv, ám ettől a tér sokirányú bemutatása menti meg.
(David Foenkinos: Le mystère Henri Pick, Paris, Gallimard, 2016., 288 oldal, 19,50 Euro)
Kovács Flóra
1982-ben született Hódmezővásárhelyen, az SZTE-n végzett magyar-francia szakon. Irodalomtörténész (PhD), egyetemen tanít, szerkeszt, kortárs irodalom, komparatisztika, színházelmélet területén közöl írásokat. Megjelent kötetei: A közösség a kortárs erdélyi drámában és színházban (2013), Az emlékezés a kortárs erdélyi irodalomban (2015).