„A fiatalok csak figyeljék egymást” – Interjú Nádasdy Ádámmal

Új Isteni színjáték-fordítás, nyelvészet, költészet, ELTE, Graff Miklós, versaukciók és még sorolhatnánk. Kihez kapcsolódhat ez a felsorolás? Nádasdy Ádámot kérdeztük többek között az imént említettekről, valamint a fiatal irodalomról.

Egy tavalyi HVG-nek adott interjújában úgy nyilatkozott, jövőre lesz kész állapotban az új Isteni Színjáték-fordítás. Nem állított valótlant, hiszen valóban kiadásra került idén, 2016-ban. Így, visszagondolva, elégedett a munkájával?

Igen, amit emberileg lehetséges, azt beletettem. Ideértve azt is, hogy nehéz dolog volt mérlegelni, mit ne tegyek bele — mert ez is fontos egy ilyen könyv jegyzetanyagánál.

A Debreceni Egyetem egyik oktatója, Madarász Imre is szakértője Dante Alighierinek. Kikérte valaha a véleményét? Egyáltalán, milyen viszonyban vannak egymással?

Ismerjük egymást, de ő nem vett részt ebben a munkában. Az én szaklektorom Mátyus Norbert volt, a Pázmány Egyetem docense.

A korabeli nyelvi környezetet, amiben ez a szöveg megszületett, mennyire vizsgálta meg, járta körül?

Nyelvész vagyok, olasz szakot is végeztem, ezért sokat tudok az olasz nyelv történetéről, beleértve a középkori állapotot is. Több szakkönyvet használtam, amelyek egy-egy elavult szót vagy igealakot megmagyaráznak.

Úgy tudom, korábban a próza nyelvén igyekezett megszólaltatni a művet, viszont akkoriban nem létezett próza. Nem gondolja, hogy érdekes lett volna a próza műfajában fordítani az Isteni színjátékot?

Nem igazán, mert a próza szükségképpen parafrázis, azaz elmondása annak, hogy mit ír az eredeti. A prózának nincsenek terjedelmi korlátai, elvben nem fékezi semmi, hogy egy nehéz gondolatot akár kétszer olyan hosszan fogalmazzak meg, mint Dante. Ezt nem akartam: fontosnak tartottam, hogy ő mit mekkora terjedelemben tárgyal.

Nyíltan beszél coming outjáról, és politikai álláspontjáról is véleményt formál a nyilvánosság előtt. Több pályatársa már nem ekképpen áll ehhez. Mit gondol, miért és mitől félnek?

Érdekes, hogy “pályatársat” mond. Itt homoszexuális nyelvészekre, talán műfordítókra gondol?

Homoszexuális írókra.

Természetesen vannak ilyenek, mint ahogy mindenütt másutt is vannak melegek, hiszen minden huszonötödik ember meleg. Hogy mitől félnek? A megszégyenüléstől, a rokonok általi kiközösítéstől, hogy a barátaik elfordulnak tőlük, hogy a munkahelyükről kirúgják. Nem elég ez?

Azonban van/volt egy írói álneve, mégpedig Graff Miklós. Többek között az Öt kenyér (keresztény-meleg portál) felületén (eredetileg a Mások.hu-n) publikált a meleg felvonulásról, s a meleg témát boncolgatta e név alatt. Akkor még nem érzett magában elég erőt, hogy a valódi nevén adjon hangot véleményének? Egyáltalán, honnan ered, mit lehet tudni Graff Miklósról?

Hagyja meg ezt a titkot nekem – azért álnév, hogy álnév maradjon.

Úgy tudom, nem érték Önt különösebb támadások sem meleg identitása, sem politikai nézetei miatt. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

Nyilván nem vagyok elég érdekes. Unalmas célpontra minek lődözzenek?

Áprilisban a ContextUs.hu kulturális portál és a Rombusz Műhely szervezett egy versaukciót a Romaversitas Alapítvány támogatása érdekében. Ön is részt vett nem csak kézirataival, de jelenlétével is, mégpedig Paskó Ildikó, a Romaversitas project managerének felkérésére. Vállalt már korábban is romákhoz kötődő közreműködést? Ha igen, mit és hol?

Igen, például az Írók Boltjában volt verskézirat-aukció az éhezők javára, többször is.

Mennyiért “kelt el” a két verse?

Nem tudom!

Nyelvi ismeretterjesztő munkája utoljára 2008-ban jelent meg a Magvető gondozásában. Várható hasonló kötet a közeljövőben?

Nincs elég ilyen tárgyú írásom, amit kötetté állhatna össze. Az ÉS-ben írtam egy éven át tárcákat, de azok – mivel tárcák voltak – inkább társadalmi-emberi dolgokról, esetemben a meleg világról szóltak, nem a nyelvről.

Verseskötete pedig 2010-ben jelent meg Verejték van a szobrokon címmel. Ez hat évet jelent. Mi történt, a múzsája nem akarja homlokon csókolni?

Így van, illetve (nehogy megsértsem a múzsát) homlokon csókolt elégszer az Isteni Színjáték fordítása közben. De valóban: a saját verseket kissé elapasztotta ez a hatalmas költői fordítási munka.

Verseket, nyelvi ismeretterjesztőket, tankönyveket, esszéköteteket ír. Adott a kérdés: melyik műfaj áll legközelebb Önhöz?

A kérdés többi részére nemigen tudok állandó választ adni: hun így, hun úgy. Amilyen monogám vagyok a párkapcsolatomban, olyan poligám a műfajokban.

Interjúnk előtt néhány nappal sajnálatos hír rázta meg a – nem csak magyar – irodalmi életet: Esterházy Péter 66 éves korában elhunyt. Ön milyen viszonyban volt E.P.-vel, hogyan fogadta a tragikus hírt?

Szomorúan fogadtam, de felemelő volt, hogy az érintett milyen férfiasan, derűvel, mondhatnám halálmegvetően ment el – de ez utóbbit nem mondom, mert ő hívő keresztény volt s tudta: a halált nem megvetni kell, hanem elfogadni. Jó ismerősökként tartottuk számon egymást, de nem voltunk közeli barátok.

1972 óta az ELTE Bölcsésztudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, sőt 1997-től 2003-ig tanszékvezető is volt. Miért köszönt le a tisztségről?

A szabályok nem teszik lehetővé a hosszabb vezetői megbízatást. Rotáció van.

Úgy tudom, nem csak az angol nyelv szépségét tanítja hallgatóinak, de gyakorta becsempészi kurzusainak tematikájába például a dialektusok viszonyát, a francia hatást etc.

A “szépségét” nem tanítom, mert a nyelvészet ilyen fogalmat nem ismer. Ez olyan, mintha az anatómia professzorra azt mondaná, hogy az emberi test szépségét tanítja. A tematikák egyébként többfélék: van olyan kurzus, amely a dialektusokra, nyelvi változatokra, francia hatásra koncentrál — és van olyan, amely ezekkel egyáltalán nem foglalkozik, hanem pl. csak a hangtannal.

Kissé bagatell kérdést tennék fel: mit gondol, véleménye szerint milyen professzor? Ha egy gondolat erejéig a diákjai bőrébe kellene bújnia, s Nádasdy Ádámról mint az ELTE oktatójáról kellene véleményt formálnia, mit mondana?

Kicsit talán pedáns vagy kukacoskodó vagyok: a szemináriumon jelenléti ívet vezetek, a házi feladatokat beszedem, minden órán mindenkit igyekszem beszéltetni, azt is, aki csak elüldögélne. Viszont ritkán kalandozom el a tárgytól, jól gazdálkodom az idővel. A számonkérés szigorú, de – remélem – igazságos, vagy ahogy angolul mondanánk: fair.

A fiatal magyar irodalomról kérdezném végül… Mennyire követi az ifjú titánok pályáját? Ki tudna emelni akár egyet is közülük, akit érdemes másoknak is figyelemmel kísérni?

Nem a fiatalok a fő megfigyelési területem, ők figyeljék csak egymást, meg figyeljék őket a szerkesztők. Egyet-kettőt persze észreveszek (vagy észre véteti magát, mint pl. 10 évvel ezelőtt a fiatal Grecsó Krisztián vagy Krusovszky Dénes, vagy 20 éve a fiatal Térey. A maiak közül hadd ne emeljek ki senkit: ha a kezembe kerül, elolvasom, de nincs az a fajta jó szemem, amely meglátná a rügyben a későbbi virágot.

 

 

B. Zetas Péter (1990, Debrecen) A Debreceni Egyetem magyar szakán végzett. Verseit publikálta többek közt az Irodalmi Szemle, a Műút, a Tiszatáj, a Palócföld, a Zempléni Múzsa, a Vörös Postakocsi és a Várad. 2013-ban a Várad verspályázatán megosztott első helyezést ért el. 2015-ben Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjban részesült újságírás és költészet kategóriában. A ContextUs.hu főszerkesztője, a Rombusz Műhely egyik alapító tagja.

Kiemelt fotó: Cserje Zsuzsa felvétele