Misad Katalin: Vizuális nyelvhasználat Dél-Szlovákiában.*

Mutatvány Dunaszerdahely intézményeinek nyelvhasználatából (tanulmány)

A vizuális nyelvhasználat kutatása az utóbbi egy évtizedben nyelvi tájkép címszó alatt önálló kutatási területté nőtte ki magát. A mai nemzet­közi kutatások tágan értelmezik a nyelvi tájkép fogalmát, így különféle vizuális nyelvhasználati módokkal foglalkoznak.¹ A szóban forgó tárgy­körben szlovákiai magyar vonatkozásban is egyre több vizsgálat folyik, ezek egy része arra irányul, milyen színtereken jelennek meg a kü­lönböző típusú egy- és/vagy többnyelvű felira­tok, továbbá hogy ezek magyar nyelvű szövegé­ben milyen kontaktusjelenségek fordulnak elő; másik része pedig a hivatali nyelvhasználatra, ezen belül is a kétnyelvű írásbeliségre irányuló részletkérdéseket tárgyal.²

Jelen tanulmány a vizuális nyelvhasználat azon tényezőit tekinti át, amelyek a szlovák és a magyar nyelv használatát, s ezáltal a magyar mint kisebbségi nyelv státusát jelzik egy dél­szlovákiai kisváros, Dunaszerdahely intézmé­nyeiben.

NYELVKÖRNYEZETTANI ADALÉKOK

A vizsgált település földrajzi elhelyezkedése

Dunaszerdahely (szlovák nevén Dunajská Stre- da) a jelenlegi közigazgatási felosztás szerint a Nagyszombati kerületben található, annak délnyugati részén, a Csallóköznek nevezett táj­egységben. Földrajzi elhelyezkedése alapján Po­zsony és Komárom között – a fővárostól 47 km- re, a határvárostól 36 km-re – fekszik. Viszonylag stabil magyar többségű település, egyben járási székhely.

A város rövid története

Dunaszerdahelyt és környékét már a korai tör­ténelmi korokban különböző népek lakták, ezt bizonyítják a város és vonzáskörzete területéről előkerült bronz- és római kori régészeti leletek. Első írásos említése, mely a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében maradt fenn, 1256-ból származik.³ Dunaszerdahely ekkor a Magyar Királysághoz, közigazgatásilag Po­zsony vármegyéhez tartozott. A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia része lett, 1918- ban pedig egy újonnan alakult állam, a Csehszlo­vák Köztársaság részévé vált. A történelem vi­harainak köszönhetően 1938 és 1945 között ismét Magyarország, 1945-től a Csehszlovák Köztársa­ság, 1993. január 1-jétől pedig a Szlovák Köztár­saság része.

A város 20. századi történelme hasonlít a Csehszlovákiához csatolt felvidéki városok történelméhez: átvészelt két világháborút, átél­te a reszlovakizáció és a kitelepítések időszakát, valamint a több mint négy évtizedig uralmon lévő kommunista rendszert. A rendszerváltás után Dunaszerdahely fejlődése felgyorsult, mára a szlovákiai magyarság legjelentősebb közigaz­gatási, kereskedelmi és kulturális központjává vált.

Demográfiai mutatók

Dunaszerdahely a lakosság nemzetiség, illet­ve anyanyelv szerinti hovatartozását illetően a „mérsékelt magyar többségű település”-ek közé tartozik.

Lakosainak nemzetiség szerinti összetételét a „valamely személynek egy adott nemzethez, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozá­sa” definíció alapján szemléltetjük.

Dunaszerdahely lakossága nemzetiség sze­rint:

Lakosság száma	Magyar		Szlovák		Egyéb
		%		%		%
22 477	16 752	74,5	4 373	19,4	1 352	6,1

1. sz. táblázat. Népszámlálási adatok 2011 (Forrás: http://www.statistics.sk)

A lakosság anyanyelv szerinti hovatartozását a következő megállapításhoz igazodva tesszük közzé: „Anyanyelv alatt azt a nyelvet értjük, amelyen a szülők a megkérdezettel gyermekko­rában leginkább beszéltek. Ha a szülők nyelve eltérő, a gyermek anyanyelveként azt a nyelvet kell feltüntetni, amelyen az anya beszélt vele.⁴ (vö. Útmutató a népszámlálási kérdőív kitölté­séhez. Személyi kérdőív 2001, Gyurgyík 2006: 19-20).

Dunaszerdahely lakossága anyanyelv szerint Lakosság száma Magyar Szlovák Egyéb % % % 22 477 17 813 79,2 3 343 14,8 1 321 6,0 2. sz. táblázat. Népszámlálási adatok 2011 (Forrás: http://www.statistics.sk)

A táblázatokból kitűnik, hogy a 2011-es nép­számlálási adatok szerint Dunaszerdahely la­kosságának 74,5%-a vallja magát magyar nem­zetiségűnek, míg magyar anyanyelvűnek ennél jóval többen: a város összlakosságának 79,2%-a. A szlovák népszámlálási gyakorlatban ugyanakkor a nemzeti hovatartozás kategóriája sokkal erősebb politikai motiváció hordozója, mint az anyanyelv, pedig az utóbbi nagy valószínűséggel hűbb képet mutat egy bizonyos kulturális közösséghez tarto­zók számáról, település- és társadalomszerkezeti megoszlásáról, mint a nemzetiség bevallásán ala­puló adatok (vö. Gyurgyík 2006: 15).

A VIZUÁLIS NYELVHASZNÁLATOT BEFOLYÁSOLÓ SZLOVÁK TÖRVÉNYEK

Az 1989-es rendszerváltás után Szlovákiában több olyan törvény született, amely az országban élő kisebbségek nyelvhasználati jogait – köztük a kisebbségi nyelvek vizuális használatát – sza­bályozza.

Az 1995. évi államnyelvtörvény

Közülük a legszigorúbb a máig hatályos 1995. évi 270. számú ún. államnyelvtörvény, amelynek lényege, hogy a korábbi (1990. évi) nyelvtör­vénynek a hivatalos érintkezés nyelvét szabályo­zó rendelkezéseit kiterjesztette az oktatásügyre, a tömegtájékoztatásra, a közművelődésre, a rend­védelmi szervezetekre, a hadseregre, a tűzoltó­ságra, a bírósági eljárásokra, a gazdasági életre, valamint az egészségügyre is (vagyis minden kommunikációs színtérre). A törvény értelmé­ben a Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv előnyt élvez bármely más nyelvvel szem­ben, s egyben mindennemű hivatalos érintkezés nyelve is.⁵

A rendelkezés 3. §-ának 5. pontja szerint a közfeliratokon, tájékoztató táblákon és reklám­felületeken idegen nyelvű szöveg csak a szlovák nyelvű szöveg hű fordításaként s kizárólag az államnyelven íródott szöveg után jelenhet meg.⁶

Az 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati törvény

Az államnyelvtörvény elfogadásakor a szlovák kormány és parlament – nemzetközi nyomásra – ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül törvényt hoz a kisebbségek nyelvhasználati jogairól is. Az 1999. évi 184. számú törvény⁷ azonban a ki­sebbségi nyelvhasználat jogait csupán a hivata­li érintkezésre szűkíti le, s a kisebbségi nyelvek bizonyos hivatalokban való használatát csak az olyan településeken teszi lehetővé, amelyeken az utolsó népszámlálási adatok szerint az adott kisebbségnek az összlakossághoz viszonyított számaránya eléri a 20%-ot. A feltételeknek meg­felelő településeken az önkormányzat a saját területén az utcaneveket és más helyi földrajzi jelöléseket a kisebbség nyelvén is feltüntethet. A nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken két nyelven kell feltüntetni a fontos információ­kat, főként az óvó, figyelmeztető és az egészségre vonatkozó tájékoztató szövegeket.

Az államnyelvtörvény módosítása (2009)

Az 1995. évi 270. számú törvény 2009. szept­ember 1-jétől hatályos módosításának alapvető rendelkezései a nyelvtörvény eredeti változatá­hoz képest nem tartalmaznak jelentős változást. A szlovák nyelv mint „a szlovák nemzet egye­diségét kifejező legfontosabb ismertetőjegy, kul­turális örökségének legbecsesebb értéke, továbbá a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifeje­zője, állampolgárainak […] egyetemes érintke­zési eszköze” továbbra is előnyt élvez az ország területén beszélt más nyelvekkel szemben, „az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek pedig kötelesek vé­deni az államnyelvet” (lásd 1. § 1. pontja, 2. § 1. pontja). A módosított jogszabály az eredeti meg­fogalmazással szemben ugyan bizonyos színte­reken (pl. a kisebbségi oktatási intézményekben) engedélyezi a kisebbségi nyelvek használatát, de szigorúan csak az elsőbbséget élvező állam­nyelvvel párhuzamosan. Lényegesebb változá­sok inkább csak az egyes rendelkezések meg­szegése miatt kiszabható bírságok tekintetében figyelhetők meg: kismértékben ugyan, de szűkül a bírsággal sújtható személyek köre (magánsze­mélyek például már nem kötelezhetők pénzbír­ság fizetésére).⁸

A módosított jogszabály a kisebbségi nyelvek vizuális használatára vonatkozóan nem tartal­maz az eredeti szabályozástól eltérő rendelkezé­seket.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása (2011)

2011. június 28-án a szlovák parlament változta­tások nélkül hagyta jóvá a kisebbségi nyelvhasz­nálati törvény módosítását, melyet ugyanazon év márciusában Ivan Gašparovič köztársasági elnök megvétózott és elutasításra javasolt. Gašparovič legfőbb kifogása akkor az volt, hogy a módosí­tott jogszabály több esetben egyenjogúsítja a ki­sebbségi nyelveket az államnyelv szerepét betöl­tő szlovák nyelvvel, illetve hogy korlátozza az államalkotó szlovák nemzet jogait. Az akkori el­lenzék (többek között a jelenlegi miniszterelnök, Robert Fico és párttársai) szintén élesen bírálta a módosításokat, magyarosító jellegűnek, a szlo­vák állam érdekeivel ellentétesnek minősítette.

A módosított nyelvhasználati törvény legfőbb erényének azt tartják, hogy a jövőben 20%-ról 15%-ra csökkenhet a kisebbségi nyelvhasznála­ti küszöb Szlovákiában. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a szlovákiai településeken a ki­sebbségi lakosság arányának elég lenne 15%-ot elérnie ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a hivatalos érintkezésben használhassák az anyanyelvüket. Az viszont már kevésbé jó hír, hogy a nyelvhasználati küszöb csökkenése csak 2021-től lép életbe, s a település csak akkor kerülhet fel a kétnyelvű települések listájára, ha a kisebbségi lakosság számaránya két egymást követő népszámlálás során – tehát húsz évre kiterjedően – eléri a 15%-ot. Annak ellenére, hogy valójában csak szimbolikus jelen­tősége van, pozitív változásként értékelhető az a rendelkezés, hogy amennyiben a 20%-os szám­arányt elérő kisebbséghez tartozó ügyfél igényli, az önkormányzati hivatalok kötelesek kisebbsé­gi nyelven is kiállítani a születési, a házassági és a halotti anyakönyvi kivonatokat. Mivel azonban az anyakönyveket továbbra is csak egy nyelven, az állam nyelvén vezetik, ezeknek csak a szlovák nyelvű változata minősül hivatalosnak. Hason­lóképpen igényelni lehet egyéb kétnyelvű köz­okiratokat is, pl. különböző engedélyeket, igazo­lásokat; sőt az önkormányzati hivatalok mellett az állami hivataloknak (pl. adóhivatal, munka­ügyi központ) is biztosítaniuk kell kétnyelvű űr­lapokat, formanyomtatványokat. A módosított jogszabály értelmében a szóban forgó hivatalok kötelesek tájékoztatni az állampolgárokat a ki­sebbségi nyelvek használatának lehetőségeiről.

Visszalépésnek tekinthető azonban az a mó­dosítás, hogy az önkormányzati hivataloknak nem kell kötelezően olyan személyt alkalmazni­uk, aki beszéli a településen 20%-os számarányt elérő kisebbség nyelvét, illetve hogy a hivatal megszabhatja, mikor tart félfogadást a kisebbség nyelvén.

A következő negatív irányú változás az, hogy a közterületeken elhelyezett információk közül a törvény csak az életveszélyre figyelmeztető, illetve az egészséggel és a vagyonbiztonsággal kapcsolatos tájékoztatásokat teszi kötelezővé a kisebbség nyelvén is feltüntetni. S bár a törvény a nyelvhasználati küszöböt elérő településeken található vasútállomásokon, repülőtereken, ki­kötőkben stb. engedélyezi ezek kisebbségi nyel­ven való megjelölését, a gyakorlatban ez nem va­lósul meg, ugyanis a szóban forgó intézmények, társaságok belső szabályzatuk rendelkezéseire hivatkozva elutasítják a törvény végrehajtását.⁹

VIZUÁLIS NYELVHASZNÁLAT DUNASZERDAHELY HIVATALAIBAN

A kutatás a település tudatosan kiválasztott¹⁰ nyolc intézményének külső és belső felirataira

irányult. Külső feliratként az intézmény épületén elhelyezett feliratokat, belső feliratként pedig az intézmény belső terében található tájékoztató- és hirdetőtáblákat kezeltem (ez utóbbiak közé soroltam a faliújságokat, továbbá az irodák ajtaján vagy ajtaja mellett elhelyezett névtáblákat is).

A vizsgálat elsősorban a feliratok nyelvére vo­natkozott, de azt is megfigyeltem, hogy ameny- nyiben kétnyelvű (szlovák-magyar) a felirat, van-e tartalmi vagy grafikai jellegű különbség a többségi nyelvű (szlovák), illetve a kisebbségi nyelvű (magyar) feliratrész között.

• ‘Városi Hivatal¹¹

A dunaszerdahelyi önkormányzat székhelyé­nek homlokzatán a következő felirat található: RADNICA – VÁROSHÁZA¹². A magyar felirat sorrendileg a szlovák után következik, betű­nagyságuk és egyéb formai jegyeik (betűméret, szín) megegyeznek. A bejárati ajtó mellett két tábla hirdeti az épületben székelő intézménye­ket: az egyiken a Mestský úrad – Városi Hivatal, a másikon a Matričný úrad – Anyakönyvi Hivatal felirat olvasható. A szlovák felirat mindkét eset­ben megelőzi a magyar nyelvűt, egyéb – tartalmi vagy grafikai – eltérés azonban nincs közöttük. Az ügyfélfogadás rendjét az épület főbejáratán található Stránkové hodiny – Ügyfélfogadás felirat jelöli, ezen sem tapasztalható különbség a betűk nagyságát és a betűtípusokat illetően.

Az intézmény belső terében egy hirdetőtábla függ a következő, csak szlovák nyelvű felirattal: Úradná tabul’a – Povinne zverejnované informácie (magyarul: Hirdetőtábla – Kötelező tájékoz­tatások), amely a vizsgálat időpontjában csak szlovák nyelvű tájékoztatásokat tartalmazott.

Ugyanebben a térben található egy másik hirde­tőtábla, szintén csak többségi nyelvű felirattal: Úradná tabura – Iné úradné písomnosti, oznámenia (magyarul: Hirdetőtábla – Egyéb hivatalos dokumentumok, értesítések), ezen az anyaggyűjtés időpontjában csupán egyetlen magyar nyelvű értesítés függött (Tűzvédelem bebiztosítása a fűtési időszakban – közlemény címmel). A hivatal egyes szakosztályainak megnevezése két nyelven, azonos betűnagysággal és -típussal történik: az irodahelyiségek ajtaja melletti táblákon először szlovákul, majd magyarul jelenik meg az osztály, ill. az alosztály neve, pl. Odbor stavebný – Építés­ügyi főosztály, Agenda rozvoja bývania – Lakásfej­lesztési képviselet. Az önkormányzat dolgozóinak neve az ún. szláv sorrend alapján van feltüntetve az irodák mellett elhelyezett névtáblákon: az első helyen a keresztnév található, ezt követi a csalá­di név, pl.: Piroska Horváth; a munkaköri beosz­tást azonban mindkét nyelven közzéteszik, pl.: vedúca odboru – szakosztály vezetője.

• Járási Hivatal

Ennek a közigazgatási szervnek a nevét kétnyelvű felirat jelzi az intézménynek helyet adó épület fa­lán: OKRESNY ÚRAD DUNAJSKÁ STREDA – JÁ­RÁSI HIVATAL DUNASZERDAHELY, miközben a magyar névforma nem a szlovák mellett, hanem alatta található, és betűi kisebbek, mint a többségi nyelvű szövegé. Az épületben elhelyezett tájékoz­tató táblán azonban már egymás mellett szerepel az intézmény, továbbá az egyes szervezeti egysé­gek szlovák és magyar neve, pl.: Odbor starostlivosti o životné prostredie – Környezetvédelmi Főosztály.

A hivatal szakosztályait az irodák mellett függő kétnyelvű táblák hirdetik, pl.: Odbor starostlivosti o životné prostredie – Környezetvédelmi Főosztály. Ezt követi az illető osztályon dolgozó ügyintézők neve, mégpedig a hivatalosan bejegy­zett névalakban, pl.: PhDr. Ivana Neszméryová, Mário Halász. Az irodák ügyfélfogadási rendje kétnyelvű, pl.: Stránkové hodiny – Ügyfélfogadás, de a magyar felirat nem a szlovák mellett, hanem alatta található. Hasonlóképpen fölé-alárendelt viszonyban tüntetik fel az ügyfélfogadási napo­kat, s míg a többségi nyelvű szövegrészt normál betűtípussal, addig a kisebbségit kurzívval jelö­lik. A hivatal folyosóin elhelyezett egyéb felira­tok mind egynyelvűek, pl.: Vchod vedla, Únikový východ stb. Ugyancsak egynyelvű a hivatal hirde­tőtáblája, lásd: Úradná tabuľa, s a rajta függő érte­sítések, formanyomtatványok, kérelemminták is mind szlovák nyelvűek.

• Adóhivatal

A Szlovák Adóhivatal dunaszerdahelyi kiren­deltségének falán kétnyelvű, azonos betűnagy­ságú és -típusú felirat hirdeti az intézményt: Financná správa Slovenskej republiky, Danovy úrad Trnava, Pobočka Dunajská Streda – Szlovák Köztár­saság pénzügyi igazgatósága, Adóhivatal Nagyszom­bat, Kirendeltség Dunaszerdahely.

A hivatal épületében található tájékoztató tábla feliratai szlovák nyelvűek, pl.: Orientačná tabula. Mellette egy telefont helyeztek el, amely fölött kétnyelvű felirat tájékoztatja az ügyfeleket a hivatal dolgozóinak elérhetőségéről: Telefónny zoznam – Telefonszámok. Az ügyfélfogadó iroda aj­taján egynyelvű (szlovák) felirat értesíti az ügy­intézőt az iroda rendeltetéséről: Klientská zóna. A mellette lévő ajtón is csak szlovák nyelvű fel­irat szerepel: Nové tlačivá na registráciu, nahlásenie zmien a zrušenie registrácie, alatta pedig különbö­ző szlovák nyelvű nyomtatványminták találha­tók. Az egyes irodák mellett elhelyezett névtáb­lák a szlovák írásmód, de az ún. magyar sorrend szerint tüntetik fel a hivatal dolgozóinak nevét, pl.: Varga Jozef.

• Szociális Biztosító

Az intézményt megnevező felirat az épü­let homlokzatán szlovák nyelvű: SOCIÁLNA POISTOVŇA – pobočka Dunajská Streda, a bejá­rati ajtó felett azonban már kétnyelvű: Sociálna poistovna pobocka Dunajská Streda – Szociális Biztosító Dunaszerdahelyi kirendeltsége. A betűk nagysága és színe mindkét feliratrészben azo­nos. A szolgálati bejáraton is kétnyelvű felira­tok függenek: Vstup pre zamestnancov – Szolgá­lati bejárat, illetve Objekt je chránený kamerovym systémom! Kamerával védett objektum! A hivatal harmadik ajtaján a szintén kétnyelvű Informačno- poradenské centrum – Ügyfélszolgálati Központ fel­irat szerepel, az alatta található félfogadási, ill. nyitvatartási rendek azonban már csak egynyelvűek: Stránkové dni a úradné hodiny pre klientov, Stránkové dni a úradné hodiny, pokladňa, Stránkové dni a úradné hodiny podateľňa.

Az intézmény egyes osztályait jelölő feliratok kétnyelvűek, pl.: Oddelenie poistenia v nezamest- nanosti a garancného poistenia – Munkanélküli és garanciális biztosítások osztálya, a magyar nyel­vű feliratrészek azonban vékonyabb betűkkel vannak szedve. A hivatal pénztárának ajtaján az egynyelvű Pokladna felirat látható, a mellette elhelyezett faliújságon szintén egynyelvű a fel­hívás: Prosíme, aby ste potrebné kópie dokladov do- niesli so sebou!

• Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal

Az intézmény szlovák és magyar nyelvű meg­nevezése két különálló táblán olvasható a fő­épület falán: Úrad práce, sociálnych vecí a rodiny v Dunajskej Strede, illetve: Munka, Szociális és Családügyi Hivatal Dunajská Streda¹³. A hivatal bejára­ti ajtaján két egynyelvű felirat található: Stránkové hodiny, ill. Informačno-poradenské stredisko.

A hivatal egyes osztályait, ill. alosztályait je­lölő feliratok kétnyelvűek, pl.: Oddelenie aktívnej politiky trhu práce – Aktív munkaerőpiaci eszközök osztálya. Referát podpory zamestnanosti – Foglalkoz­tatási támogatások alosztálya. Az alkalmazottak ne­vét a hivatal az ún. szláv sorrend szerint tünteti fel a névtáblákon. A folyosókon található faliúj­ságok feliratai a kifüggesztett dokumentumok­kal együtt kivétel nélkül mind szlovák nyelvűek, ugyanez állapítható meg a hivatalban találha­tó tájékoztató táblák nyelvéről is, pl.: Pracovné ponuky, Vývoj nezamestnanosti v okrese DS.

• Vámbéry Ármin Gimnázium

A település egyik magyar tannyelvű középisko­lájának nevét a főbejárat felett elhelyezett tábla két nyelven hirdeti: GYMNÁZIUM ÁRMINA VÁMBÉRYHO S VYUČOVACÍM JAZYKOM MAĎARSKYM V DUNAJSKEJ STREDE – VÁM­BÉRY ÁRMIN MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁ­ZIUM DUNASZERDAHELY. A többségi és a ki­sebbségi nyelvű feliratrészek között semmilyen grafikai eltérés sincs, a betűk mérete, típusa és színe is azonos. A bejárati ajtón olvasható két feliraton a magyar nyelvű szövegrész megelőzi a szlovákot: Az iskola területére idegeneknek belépni tilos! – Vstup cudzím do priestorov školy je zakázany!, ill. Az iskola épületében és udvarán a dohányzás szi­gorúan tilos! – V budove školy a na skolskom dvore je fajčenie prísne zakázané!

Az iskola belső terének alagsorában három egynyelvű felirat fogadja a látogatót: Vstup zakázany, nebezpečenstvo úrazu!, Pri poziari ihned volaf císlo 150!, Zákaz manipulácie s otvorenym ohnom! Ezek az egynyelvű feliratok valószínű­leg az 1995. évi államnyelvtörvény alapján szü­lettek, melynek értelmében a figyelmeztetést tartalmazó tájékoztató feliratoknak államnyelvűeknek kell lenniük. A magyar oktatási intéz­ményben található többi felirat kivétel nélkül kétnyelvű, pl.: Riaditel’ – Igazgató, Zborovňa – Ta­nári, Hospodárka – Gazdasági felelős stb. Az egyes tantermek ajtaján szintén magyar nyelvűek a feliratok, pl.: I. A osztály, továbbá az osztály­főnök neve is magyar nyelven és az ún. magyar sorrend szerint szerepel rajtuk, pl.: Osztályfőnök: Both Lajos. Az igazgatói iroda melletti közpon­ti faliújságon magyar és szlovák nyelvű értesí­tések, hirdetések, tájékoztató anyagok egyaránt találhatók, a szlovák nyelvűek azonban nem az intézményben készültek, de az iskola vezetése fontosnak tartotta kifüggeszteni őket (pl. szlo­vák felsőoktatási intézmények továbbtanulási útmutatóját).

• Városi Művelődési Központ

Az intézményt megnevező többségi és kisebb­ségi nyelvű felirat külön táblán található az épület homlokzatán: az egyiken a MESTSKÉ KULTÚRNE STREDISKO, a másikon a VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT olvasható, mindkét

szöveg azonos színű és méretű. Az épület külső falán elhelyezett plakátok nyelvét a rendezvény nyelve határozza meg: magyar nyelvű rendez­vényt magyarul, szlovák nyelvűt szlovákul hir­detnek. A belső térben elhelyezett faliújságon szintén magyar vagy szlovák nyelvű a prog­ramajánlat. A mellette lévő információs tábla két nyelven segíti az épületben való tájékozódást, pl.: Prednášková miestnosť – Előadóterem, Klubovňa – Klubhelyiség, Velká zrkadlová sála – Nagy tükör­terem, Bábkové divadlo – Bábszínház. A feliratok azonos méretűek és színűek, a betűk mérete és típusa is megegyezik. Az irodák mellett elhelye­zett táblákon a szervezeti egység neve olvasható két nyelven, pl.: Organizacné oddelenie – Szervezési osztály. Ezt követi az alkalmazott neve magyaros formában és sorrendben, pl.: Szabó Jolán, majd a beosztása: organizačná pracovnícka – művelődés­szervező.

A művelődési ház épületében székelő könyvtárat szintén kétnyelvű tábla hirdeti: Zitnoostrovská kniznica – Csallóközi könyvtár, és kétnyelvű a bejárati ajtón függő kölcsönzési rend is: Výpozičný čas – Kölcsönzési idő. A könyvtárban való keresést további kétnyelvű feliratok segítik, pl.: Náučná literatúra – Ismeretterjesztő irodalom, Beletria – Szépirodalom. A könyvespolcokon talál­ható feliratok az adott szakterületen belüli eliga­zodást tartják szem előtt, pl.: Dejiny sveta – Világ­történelem, Dejiny Európy – Európa története.

• OTP Bank

Az OTP Bank Magyarország legnagyobb keres­kedelmi bankja, amelynek egyik külföldi leány­vállalata az OTP banka Slovensko. Ez utóbbi 69 bankfiókot működtet Szlovákiában, közülük egyet Dunaszerdahelyen.

A bank önálló épületben székel, melynek hom­lokzatán nem a pénzintézet nemzetközileg ismert neve, hanem annak a szlovákban használatos vál­tozata olvasható: OTP BANKA¹⁴. A bejárati ajtón két változatban található a nyitva tartás rendje: az egyik szárnyon csak szlovákul (Otváracie hodiny), a másikon két nyelven (Otváracie hodiny – Nyitva tartási órák), az utóbbi felirat magyar szövegrésze ugyanakkor kisebb betűkkel van szedve, mint a szlovák. A bejárat mellett egy szlovák nyel­vű figyelmeztető táblát helyeztek el: Priestor je chránený kamerovym systémom.

Az intézmény belső terében két vegyes nyel­vű felirat látható: Úvery pre fyzické osoby – Hitelek magánszemélyek részére, ill. Oznam – Felhívás. Az ügyféltérben található többi felirat, valamint az ott elhelyezett plakátok, reklámanyagok, szóró­lapok kivétel nélkül mind szlovák nyelvűek.

ÖSSZEGZÉS

Dunaszerdahely intézményeinek vizuális nyelv­használata csak kisebb mértékben tükrözi a tele­pülés magyar nemzetiségű/anyanyelvű lakossá­gának számarányát. A „hivatalos”-nak számító feliratokon annak ellenére is gyakori a kizárólag szlovák nyelvű szöveg, ha a törvényi szabályo­zás megengedi a kétnyelvű felirat használatát.

Az általam vizsgált intézmények közül az ön­kormányzati hivatal, illetve a magyar tannyelvű oktatási intézmény vizuális nyelvhasználatában mutatkozik meg a városban élő magyar kisebb­ség dominanciája. Kutatási tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy a többi – főként a központi közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó – intézmény fél a kétnyelvű feliratok használatától, hiszen azok a többségi nemzet as­pektusából bizonyos máshová (is) való tartozást tükrözhetnek.

—

* A tanulmány alapjául szolgáló kutatások az 1/0051/14 számú Ideológie, identity, sebareprezentácia v kontexte lingvistiky a literárnej vedy v multikulturálnom kontexte c. Vega-projekt keretében folytak a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén (Comenius University, Fakulty of Arts, Department of Hungarian Language and Literature). 1 Petteri Laihonen: Nyelvi tájkép egy csallóközi és egy mátyusföldi faluban. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2012/3. 27–49.

2 Szlovákiai magyar vonatkozó kutatások: Hájos Nikoletta: A feliratok nyelvének vizsgálata Dunaszerdahelyen – Skúmanie jazyka nápisov v Dunajskej Strede (Szakdolgozat). Bratislava, 2012, Filozofická fakulta Univerzity Komenského. Lanstyák István – Szabómihály Gizella: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. Pozsony, 2002, Kalligram, 48–62. Menyhárt József: Nyelvünk és törvénye. A hivatalos ügyintézés nyelve Dunaszerdahelyen és Nyékvárkonyban a kisebbségi nyelvhasználati törvény érvénybelépése óta. Szerk. Lanstyák István – Simon Szabolcs, Pozsony, 2002, Kalligram. Tanulmányok a kétnyelvűségről, 34–56. Misad Katalin: A magyar nyelv használata a hivatalos érintkezésben. Szerk. Lanstyák István – Simon Szabolcs, Pozsony, 1998, Kalligram. Tanulmányok a magyar– szlovák kétnyelvűségről, 43–69. Misad Katalin: Nyelvi kontaktusok. Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok. Dunaszerdahely, 2009, Lilium Aurum. Misad Katalin: Kisebbségi nyelvhasználati jogok Szlovákiában, Finnországban és Dél-Tirolban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, 2009/1. 49–56. Misad Katalin: A magyar mint kisebbségi nyelv használatának gyakorlata a hivatalos érintkezésben. Szerk. Szabómihály Gizella – Lanstyák István: Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv. Somorja, 2011, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 39–51. Szabómihály Gizella: A nyelv szimbolikus funkciója a szlovák államnyelvtörvényben. Magyar Tudomány, 2009/11. 1329–1334.

3 Ebben Syridahelnek nevezik, a későbbi forrásokban Zerda (1283), Zerdahel (1270 és 1283), Zredahel (1358), illetve Szerdahel (1786) alakváltozatokban szerepel. Mai nevének, Dunaszerdahelynek előtagja a Duna folyó közelségére, utótagja pedig a szerdai napokon tartott néhai vásárokra utal. Vö. Püspöki Nagy Péter: Dunaszerdahely város címere. Heraldikai és történelmi tanulmány. Dunaszerdahely, 1970, Városi Nemzeti Bizottság.

4 Vö. Útmutató a népszámlálási kérdőív kitöltéséhez. Személyi kérdőív. http://www. kerekasztal.org/press/nyelvijogok-szlovakiaban-elkeszultazutmutato (Letöltve: 2016. július. 5.) és Gyurgyík László: Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években. Pozsony, 2006, Kalligram, 19–24.

5 Vö. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1995. évi 270. számú törvénye a Szlovák Köztársaság államnyelvéről c. törvényrendeletet (www.foruminst.sk/publ/ magy/2/magyszlovban_36-43. pdf Letöltve: 2016. július 3.) Lanstyák–Szabómihály: Magyar nyelvtervezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok, 2002, valamint Misad: Kisebbségi nyelvhasználati jogok Szlovákiában, Finnországban és Dél-Tirolban, 2009b.

6 Vö. Misad Katalin: Nyelvtörvények tükrében. Szerk. Simon Szabolcs – Török Tamás, Komárom, 2012, Selye János Egyetem. A tudomány vonzásában. Köszöntő kötet a 70 éves Vörös Ottó tiszteletére. 69–83.

7 Zákon 184/1999 Z.z. o používaní jazykov národnostných menšín. http://www.ucps.sk/ Zakon_184_1999_o_pouzivani_ jazykov_narodnostnych_mensin (Letöltve: 2016. július 11.)

⁸ Vö. 318/1009 Z.z. Zákon z 30 júna 2009, ktorym sa mení a dopl- na zákon Národnej rady Slovenskej republiky c. 270/1995 o státnom jazyku Slovenskej republiky v zne- ní neskorsích predpisov a o zmene o doplnení niektorych zákonov: i. m., § 1. bod 1, 2. § 2. bod 1 és Misad: Kisebbségi nyelvhasználati jogok Szlovákiában, Finnországban és Dél-Tirolban, 2009b, valamint Misad: Nyelvtörvények tükrében, 2012.

9 Vö. 204/2011 Z.z. Zákon z 28 júna 2011, ktorým sa mení a dopĺňa zákon č. 184/1999 o používaní jazykov národnostných menšín v znení zákona 318/2009 Z.z. a ktorým sa menia a dopĺňajú niektoré zákony és Misad: Nyelvtörvények tükrében, 2012.

10 Az intézmények kiválasztásakor fontos szempontnak számított, hogy különféle típusúak legyenek, melynek következtében a vizsgálat közigazgatási (azaz államigazgatási és önkormányzati), oktatási, művelődési, ill. pénzügyi jellegű intézményekre is kiterjedt.

11 A vizsgált intézményeknek a szlovákiai magyar nyelvhasználatban elterjedt nevét közlöm, de helységnévi elemüket (lévén minden esetben Dunaszerdahely) nem teszem közzé. Írásmódjuk tekintetében az egységesség elvét követem, így kivétel nélkül az intézménynevek írásának főszabálya szerint jelölöm őket.

12 A feliratok szövegét mindkét nyelv vonatkozásában a vizsgálat során felgyűjtött formában közlöm.

13 Annak, hogy az intézmény magyar megnevezésében többségi nyelven tüntették fel a helységnevet, a következő a magyarázata: a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának 2000. évi iránymutatása alapján az államigazgatási szervek kisebbségi nyelvű megnevezését tartalmazó táblán a hivatal székhelyeként megjelölt település nevét államnyelven kell feltüntetni.

¹⁴ Petteri Laihonen finn nyelvész egy Dunaszerdahelyen tartott előadásában elmondta, hogy véleménye szerint Szlovákiá­ban hátrányt jelent, ha egy in­tézménynek vagy vállalatnak magyar neve van. Példaként