Januárban a fények lassanként elnyelik az éjszakát

Turchányi Zsófia Szindróma című kiállításának megnyitója

Turchányi Zsófia még csak 18 éves, születése óta vérében folyik a művészet iránt érzett zsigeri szerelem. Fest, táncol, ír. Kiállításai már átlépték az országhatárt. 2017. január 10-én a debreceni Inkognitó Club adott otthont annak a különleges megnyitónak, mellyel szülővárosában második alkalommal mutatta meg alkotásait.

A szemtelenül fiatal és tehetséges művésznő hatodik kiállításának címe: Szindróma. Azaz egy betegségre jellemző tünetösszesség. A címben benne rejlik a kiállított költemények összes ecsetvonása. Hiszen, minden kép életre kelt egy tünetet, és úgy fertőzi meg a befogadót, hogy az már nem tud, és nem is akar küzdeni az éltető kórral szemben. Ez a gyilkos, mégis teremtő betegség maga a művészet, és annak szeretete. Zsófi festészete azért is különleges, mert minden képe saját lelkéből, a mindennapjaiból táplálkozik. Őszintén és bátran, feketén-fehéren mutatják be a lány érzéseit. Lepkeszárny könnyedséggel hordozzák az élet legnehezebben kimondható mozzanatait. Lelkét meztelenre vetkőztetve, nem fél saját testét vászonra vinni. Öröme, bánata, vívódásai, kudarcai – az élet nevű kór eddig megtapasztalt tüneteinek mindegyike megjelenik ezeken az alkotásokon.

„Az a maroknyi tapasztalás, amit felnőtté válásom óta éberen álmodva gyűjtögettem, most vásznakra feszülve mesél annak kusza, érthetetlen, kifürkészhetetlen, és éppen ettől ragyogó, néha selyemkönnyű valóságosságáról.” – Zsófi így vall festményeiről, melyek már puszta jelenlétükkel is misztikus atmoszférát teremtenek. A földöntúli érzetet Áfra János szavai, és egy modern improvizációs duett teszi még tapinthatóbbá.

„A levágott szarvasfejek,
a kitépett madárszárnyak,
a begyűjtött kígyószemek,
az összevarrt majomszájak
nem tűnnek el nyomtalanul,
miután lopott éles szerveid-
ként használhatatlanná váltak.”

Áfra János Tisztító főzet című versének felolvasásával kezdődik a performansz. A fiatal költő új versei szinte kézen fogva járnak a festményekkel. A vászonról ránk néző levágott szarvas fej elevenné válik, és mi magunk is a tisztító főzet forró levében találjuk magunkat. A varázslat hatalma hamar úrrá lesz a zsúfolásig telt kultúrkocsmán. Zsófi mozgását árnyékként követi táncpartnere. A kísérteties zenével, a varázsigeként ható versekkel, és magának az alkotónak a falakról ránk néző, arctalan portréival lépcsőnként hullunk alá a misztikum vermébe, ahol a januári fények uralmuk alá hajtják a sötét hideg éjszakát.

Rácz Patrik fényképei az estről

Bécsi Éva (1991, Berettyóújfalu)

Miután elvégezte a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakát, munkába állt a vagy.hu debreceni online napilapnál. Tanulmányait a Debreceni Egyetem filozófia szakán folytatta, itt tervezi a PhD-fokozat megszerzését is. Írásai főleg interjúk és riportok, természetesen kiemelten foglalkozik irodalommal és kultúrával, de a versírás sem áll messze tőle. Érdekli a divat, írásaiban rendszeresen felbukkannak a napi trendek. Kedvenc festőművésze a mexikói Frida Kahlo.