Papp-Zakor Ilka: Irodalom és kutyák II. / A kutyák irodalmi ízléséről

Andy Travin Johnson felvétele

Az udvar végében, a garázs háta mögött, ott, ahol a néhai ágyásokat és ribizlibokrokat már benőtte a csalán és a lonc, áll egy irodalom. Kicsit régi, kicsit pudvás, de még mindig otthonos. Nincs szívem eltüzelni, mert telente repülőkutyák költöznek belé.

Ha a hóbuckák közül ciripelést és fészkelődést hallok, tudom, hogy megérkeztek. Összebújnak, vacognak, de nem alszanak. Az a gyanúm, hogy átbeszélgetik az egész telet. Tavasszal aztán, ahogy kimelegszik az idő, kisüt a nap és virágba borul az udvar, nekik is lábuk kel. Vagy szárnyuk. Olyankor nekiállok kitakarítani a fészket. Kidobálom belőle a szemetet, a guanót és a levedlett bundát. Megerősítem a megroggyant belső falakat.

Amikor visszatérnek, bevásárolok. Főleg déligyümölcsöket veszek, banánt, kivit, de epret is, ha találok üvegházit. Összedobok nekik egy illatos salátát és tálcán kiviszem a hóba. Azt remélem, ha elég jól tartom őket, megbocsátják nekünk, hogy a könyvek kedvéért kivágtuk az erdejeiket. De a repülőkutyák nem járnak rá a gyümölcssalátára. A fészkük oldalából ráncigálnak ki tépett szövegdarabkákat. Azokon nyammognak márciusig. Elégedetten csipognak. Mindenbe belekóstoltak már, de azért az orosz realisták a kedvenceik.

Papp-Zakor Ilka (1989, Kolozsvár)

A Babeș – Bolyai Tudományegyetemen tanult orosz és magyar szakon. Első írása 2002-ben jelent meg a Korunk folyóiratban. Angyalvacsora című kéziratával 2014-ben elnyerte a József Attila Kör JAKkendő-díját.