Papp-Zakor Ilka: Irodalom és kutyák III. / Szalonna

Andy Travin Johnson felvétele

Az utcán találtam, biztosan azért gyötrődik ennyire, hogy megfeleljen nekem. Amikor hazavittem, egyértelművé tettem a számára, hogy csak könyörületből teszem.

– Nem járunk majd hosszú sétákra – mondtam neki -, mert könyvet írok.

Okos alázattal bólintott és hozta a labdát.

– Ha végeztem ezzel a fejezettel, játszhatunk egy kicsit – ígértem.

Néha, amikor megpróbál a monitorra sandítani, eltakarom előle.

– Úgysem értenéd – próbálom megszégyeníteni.

Pedig mostanában egyre többet olvas a kedvemért. Szemlesütve hozza haza a krimiket és a közmondásgyűjteményeket. Látja, hogy fintorgok, de abban bízik, hogy mire befejezem a könyvemet, az ő irodalmi ízlése is kiforr.

– Pallérozom magam – szabadkozik, és összehúzott szemöldökkel silabizálja a közmondásokat. A labdáját már rég nem találjuk.

Hónapok alatt sem jut előbbre az olvasással. A legolcsóbb ponyva is komoly fejtörést okoz neki.

– Szerinted most akkor szerelem volt első látásra, vagy csak hitegeti? – kérdezi tőlem aggodalmasan. De én sem végeztem még az első fejezetemmel. A téma valahogy folyton kicsúszik a kezem közül. Biztosra veszem, hogy ő is tudja, soha nem lesz a könyvemből semmi. Kitartó hűséggel veszi vállára a terhemet. Leszegett fejjel ül a kupacba hordott puhakötésesek fölött és sóhajtozik. Néha megesik rajta a szívem.

– Kutyából nem lesz szalonna – vakarom meg a fültövét. Ez valamiért mindig jobb kedvre deríti.

Papp-Zakor Ilka (1989, Kolozsvár)

A Babeș – Bolyai Tudományegyetemen tanult orosz és magyar szakon. Első írása 2002-ben jelent meg a Korunk folyóiratban. Angyalvacsora című kéziratával 2014-ben elnyerte a József Attila Kör JAKkendő-díját.