Gráf Dóra versei
Gráf Dóra rajza
nekem kellett volna
emlékszel a nagyhajú Amanda nénire,
akinek mindig összeszorult a szája, amikor
rosszalkodtál, és egyszer sírt is, és
csapdosta maga után az alapiskolában,
ahol minden teremnek két ajtaja volt,
pedig csak hárman ültünk odabent,
én, te, és a sarokban egy nagy doboztévé,
amit soha nem volt szabad bekapcsolni, de
te egyszer, amikor az Amanda néni
hátrament a zongorához, hogy szolmizáljunk
(szúnyog lányát kéri), akkor fölmásztál
és bekapcsoltad a doboztévét,
pedig te nagyon jól tudtál szolmizálni,
nekem kellett volna bekapcsolni, mert
én semennyire sem tudtam,
de amiatt nem haragudott az Amanda
néni, csak a tévé miatt, és akkor sírt is,
és azt mondta, hogy bárcsak
átment volna azon a vizsgán,
merthogy eredetileg rendőr akart lenni,
rendőrnő, csak nem ment át azon a
vizsgán, hanem inkább idejött gyerekeket
tanítani szolfézsra és furulyára,
ezt mondta, hogy bárcsak,
és becsapta a folyosóra vezető ajtót,
mi meg ott maradtunk, néztük a néma
adást, és arra gondoltam, hogy jó, hogy nem
az udvar felőli ajtót csapkodta,
mert akkor esetleg kitörött volna az üveg
(a pénztárgépet…)
a pénztárgépet jött ellenőrizni – plomba és gépnapló – dobálózott a szavakkal, tolta maga előtt a hideget, hiába minden igyekezet, hősugárzó, infrapanel, reggel óta tartó portörölgetések, mosolygások, hiába minden, január lépett be az ajtón, nincsen mit, csak bámulni a karácsonyi izzósort az ablakban, és arra gondolni, hogy még ennek a kínosan akkurátus pénztárgépellenőrnek is jó volna végigsimítani a karján, ha úgy adódna, fiatalnak legalább fiatal, annyi szent
megmutatja
megmutatja a pálinkát a hűtőben,
meg a színes baseball sapkákat,
telefonról küldözgeti a képeket, hogy
hogyan szereli a biciklijét, hogyan
világít a hold a gangon. közelebb
állok a falhoz. mint hozzá.
beszél a növényekről, amiket megörökölt
– számolja az újonnan nőtt leveleket –,
és azokról, amiket otthagyott
egy valaha volt közös lakásban.
emlegeti az asztalon heverő zöld cigarettát,
de én nem ismerem a zaj-zene
mélyrétegeit, a napokon át tartó céltalan
kóborlásokat. látod, más a vérmérsékletünk.
elmélázik egy külső merevlemez fölött,
meztelen képek egy régi barátnőről,
mérsékelt érzéketlenség, lebeg a
semmi, kiülök a sötét konyhába.
egy mozdulattal veszi le az összes
ruhámat, az első érintésnél még nevetgél.
Gráf Dóra (1993, Budapest)
Képzőművész, grafikus, költő, író. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és a Krakkói Jan Matejko Képzőművészeti Akadémián végezte.