Juhász Tibor versei

 Lytovchenko Volodymyr felvétele

Otthonzár

Mint akit ütni akarnak, a felé lendülő
kapaszkodók miatt reflexszerűen emeli
fel a karjait. Aztán kapkodva lejjebb
húzza a kabátja ujját, úgy rejti el a foltokat,
mintha saját bűnössége jeleit titkolná.
A leszállók elől a korláthoz bújik, összehúzza
magát, hogy még a sofőr se vegye észre.
Aztán a lépéseit számolja, a lépcsőházban
a fokokat, és egyre görcsösebben szorítja
a zsebében a kulcsokat, hogy megkönnyebbülés
legyen, mikor az egyiket a zárba helyezi.

Testvérszorítás

Először a kialvatlansággal magyarázta
a bal szeme alatti kékséget, később
egy fürdőszobai balesetre hivatkozott.
Állandóan a kezében volt a telefonja,
és mikor megcsörrent, hirtelen összerándult,
mint aki fedezéket keres. Máskor napszemüvegben,
hosszúujjas felsőben láttam, próbáltam
nem észrevenni, ahogy erőltetett nevetései
közben a bordáihoz kap. Telefonszámokat,
honlapokat ajánlottam neki, újabb és újabb
történeteket találtam ki a barátaimról,
hogy tudja, nincs egyedül. A felkartörése
után sírt először. A vállára tettem a kezem,
szorítottam, mintha a testvére lennék,
hogy én is megértsem, mi kell az elhatározáshoz.

Gyerekgond

Az utolsó hónapban minden apróságon
felidegesítette magát. Egymás után szívta
a cigarettákat, és tajtékozva kereste másik
nyugtatóját, a garázsban elrejtett söröket.
Olyankor a konyhaszekrényre is felmászott,
lábujjhegyre állt, hogy a tetején összegyűlt
lomok között kutasson. Attól féltem, hogy miattam
fog leesni, ezért mindig adtam neki három-négy dobozt.
Fél óra múlva lecsillapodott, szívélyessé vált,
tudta, képtelen vagyok nemet mondani.
Felbontott egy újabbat, jobb kezét a hasára tette,
és elegyengette rajta a pólót.

(Megjelent az Irodalmi Szemle 2017/4-es számában.)

Juhász Tibor (1992, Salgótarján)

Költő, író, szerkesztő. Első kötete 2015-ben jelent meg az Apokrif irodalmi folyóirat és a FISZ közös gondozásában, Ez nem az a környék címmel. A Debreceni Egyetem hallgatója, a KULTer.hu és a Szkholion szerkesztője.