Szőllőssy Balázs: Irodalom és tengerszem I.

Szőllőssy Balázs: Irodalom és tengerszem I.

Andy Travin Johnson felvétele

   
 
 
 
Csak azt a késő délutánt vagy késő estét,
ahogy a nap vagy a hold, mint valami kimerevített pillanatban,
lebukott vagy nem bukott le: csak azt a spanglit,
amit a határon félve vittem át, már megtekerve, amit
abban a kimerevített pillanatban, azon a nyergen, a kráter oldalában,
a lemetszett hegységben, az örvendezés tava mellett,

csak az a séta felfele, a kövek között, köveken át,
csak az a kemping, mintha ott se volna,
ahonnan indul az út a nyereg fele,
a kráterhez, mint valami kimerevített pillanatban,
látom magunkat, visszamenőlegesen,
lebuktunk vagy nem buktunk le, a vonaton,
a határon, csak az a határőr, ahogy figyel,
örvendezik, ahogy kipakolunk, örvendezünk,

ahogy kipakolunk, a kráter fele, ahogy a sínek kapaszkodnak,
felfele, csak az az út, ami a kempinghez vezet,
ha ott volt egyáltalán, ahonnan indult az út felfele,
csak az az átszállás, egy kávé, egy sör,
csak egy kis erdélyi román romantika, csak az a
késődélután vagy koraeste, az a kora reggeli naplemente,

csak azt a ködöt, azt a tiszta éjszakát, azokat a
lemetszett vízfelületeket: csak ahogy lebuktunk
vagy nem buktunk le, bele, a jéghideg hegyek között,
csak azért, hogy kimerevedjen, a pillanat, csak azért,
hogy odaérjünk valahova, csak azt a menedéket, csak
azt a napot vagy azt a holdat, csak visszakapni,
csak azt a szikladarabot, megtartani, csak hogy senkinek ne kelljen
sehova menekülnie, csak addig, amíg
kimerevedik, lemetszik, lebukik, vagy nem bukik le.   
 
 
 

Szőllőssy Balázs (1981, Buda)

Költő, író, szerkesztő, a Fiatal Írók Szövetsége titkára. Először 1996-ban járt tengerszemnél, azóta rendszeres látogatója a képződménynek.