Nagyon jó gombok a kabáthoz – a NyitottKönyv projektről
natasha-barova felvétele
NyitottKönyv 2. alkalom: Konfliktuskezelés, május 20., Budapest
A NyitottKönyv elnevezésű foglalkozássorozat az egyik szervező, a magyar-angol szakot végzett Rudolf Panka lassan öt éve futó projektje, a Booktion nyomán jött létre. Ez utóbbi – ahogyan azt a “book” és az “action” szavak összevonásával született névből sejteni lehet – egy dícséretes interaktivitással működő, alapvetően mégis l’art pour l’art irodalmi program, vagyis az egyes alkalmakkor tárgyalt, egyúttal játékos módon továbbgondolt művek szeretete – vagy épp a rájuk való kíváncsiság – teszi igazán egységes élménnyé. Panka az itt már jól bevált pedagógiai hangnemet gondolta tovább, amikor bátyjával – az első sorban coach Rudolf Dániellel – közösen elindította a NyitottKönyvet, amelyet ők maguk röviden úgy határoznak meg, hogy önfejlesztés irodalommal. Az irodalom tehát itt bevállaltan alkalmazott művészetként van jelen, az eseményt kis túlzással irodalomterápiás programnak is lehetne nevezni – Panka jelenleg tanulmányokat is folytat ebben az irányban. Ezen belül minden alkalommal más és más fő téma mentén halad a NyitottKönyv, ez az általam látogatott esetben a konfliktuskezelés volt.
Bevallom, voltak fenntartásaim, amikor pár nappal a program előtt kaptam a szervezőktől egy kitöltésre – szigorúan csak – javasolt pszichológiai kérdőívet. Nem tudtam ugyanis, hogy ennek kapcsán mennyire kerülnek elő esetleg szárazabb tények a későbbiekben. A kíváncsiság jegyében végül kitöltöttem, hogy aztán legközelebb a program második felében kerüljön elő. A NyitottKönyv ugyanis szakterületei mentén időben is két részre oszlik: a nagyjából egy hosszabb szünettel öt óra hosszúságú alkalmak első felében az irodalmi, a másodikban a pszichológiai szempontok dominálnak. Ezzel a sorrenddel ügyesen kerüli el a kényelmetlenül okító hangnemű szájbarágás veszélyét a program, mert bár a kabáthoz a gombot-hasonlattal élve az irodalom itt csak gomb, olyan gomb, amely egyetlen odavarrás után soha nem szakad le, a kabát – vagyis a pszichológiai vonal – pedig vele válik teljessé. Arról nem is beszélve, hogy külsőre is igazán imponáló gombokról beszélünk: a Rudolf Panka által előre kiválogatott irodalmi szövegek, amelyek valamilyen laza – vagy épp kevésbé laza – módon az adott alkalom fő témájához kapcsolódnak, egy büszkén felvállalható irodalom részei, vagyis jók. Esetünkben Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdőjének egyik fejezetével indítottunk – kivételesen teljes terjedelmében -, majd előkerültek részletek Kosztolányi Esti Kornéljából, Nick Hornby Focilázából, és az általam addig nem ismert Jostein Gaardner A történetárus című művéből is. A részletek kapcsán azt vizsgáltuk közösen, hogy hol jelenik meg bennük a konfliktus, illetve hogyan kezelik azt a résztvevők. Kellemesen sokszínű problémakezelési palettát kaptunk így, ráadásul Rudolf Dániel arra a felvetésemre is rábólintott, hogy a konfliktus figyelmen kívül hagyása is egy lehetséges kezelési módszer. Erre a Focilázból kiemelt részletben találtuk a legjobb példát, amelyben egy barátnő úgy tesz, mintha valójában nem jelentene neki fájdalmat, hogy az elbeszélő az ő születésnapi bulija helyett inkább egy meccs megtekintését választja. A felmerült helyzetekre itt az irodalmi példákon túl már személyesebb reflexiók is érkeztek a résztvevőktől. Ezek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a pszichológia orvosi formáját követve a NyitottKönyv ezeket titoktartással kezeli.
A szünetet követő pszichológiai rész eleinte enyhén éles váltásnak érződött, különösen amikor Rudolf Dániel egy függvénytáblázatot rajzolt fel a jó előre odakészített – tartalmi összesítésekre már a program első felében is használt – táblára. Pedig az ábra logikája amúgy nem nehéz: az egyén önmagát, illetve másokat az előtérbe helyező hajlama alapján különböztet meg öt kategóriát: versengést, együttműködést, kompromisszumot, elkerülést, és alkalmazkodást. Ezek értelmezésekor még történt visszautalás az előző rész irodalmi példáira, ugyanakkor már szorosan kapcsolódtak a korábban említett kérdőívhez is, amelynek a “megoldókulcsát” már helyben kaptuk meg. Az ennek segítségével kijött eredmények árulkodtak arról, hogy az öt kategória közül melyik a legjellemzőbb a kitöltőre. A szervezők ezen a ponton sem köteleztek senkit semmire, vagyis az eredmény kibeszélése is fakultatív lehetőségként állt előttünk, mégis mindannyian éltünk vele.
Ezt követően részben beigazolódtak előzetes aggodalmaim a száraz tények közlését illetően, ugyanakkor ezzel együtt sem gondolnám, hogy ezen a ponton a konfliktusok típusainak, illetve Friedrich Glassl kilenc kiéleződési fokozatának a felsorolása – amelyeket egyébként szuvenírként papíron is megkaptunk – haszontalan lett volna. Sokkal inkább hatott az addig tapasztaltak feszes összefoglalásának. Zárásképpen pedig egy típuspélda alapján rögtönzött problémamegoldási kísérletre is sor került, amely a korábban elhangzott elméleteket hatékonyan terelte a gyakorlatiasság felé. Egy kicsit sajnálom, hogy erre már kevés idő jutott.
Az élményt összegezve mindenképpen egy hasznos szombat délutánt töltöttem el a NyitottKönyv programmal. Jó irányérzékkel közelít az irodalomtól a pszichológia és az önismeret felé, nagy többségében lendületes gördülékenységgel. A komplexitás lenyűgöző, a szervezők felkészültsége pedig megkérdőjelezhetetlen.
Stermeczky Zsolt Gábor (1992, Budapest)
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán tanult esztétikát. Jelenleg költő és jórészt szabadúszó újságíró. Eddigi munkássága jelentősebb részét zenei, színházi és könyves kritikák képezik, melyek többek között a Quart, a Pótszékfoglaló, a FÉL, a PRAE.hu, a kolozsvári Helikon, a Kortárs, illetve a contextus.hu felületén jelentek meg. Ez utóbbinál a színház rovat vezetője is.