Hevesi Judit: Berlin 2.

„Derűsen lépjünk ki terekből terekbe/ne válasszuk egyiket sem hazánknak.”

Fél perc alatt bealszom a gépen, Cs. a repülőtéren vár, körülbelül arra ébredek, hogy megölel. Olyan szeretetteljes és tiszta, mint a rózsaszirmok, amiket kisüt, hozzá rebarbarás https://www.youtube.com/watch?v=MKs6nm7fJ6Q eperszósz, az erkélyen kávé és friss esőillat, a beszélgetés mélysége, a sok nevetés, ez az életigenlő megnyugvás. És hogy minden körülmények között megy minden tovább, ezt ne felejtsem el, mondja, a szív, az legyen kész mindig, engedni és újrakezdeni egyaránt.
Hiszek abban, hogy néha el kell hagyni a megszokott tereinket, hogy tisztábban lássunk, merre tartunk, talán ezért is vagyok olyan sokat úton. És ha nem is tudjuk meg azt, merre van az otthonunk, de távolabbról nézhetjük magunkat és másokat, engedhetünk el minket bántó helyzeteket, kapcsolatokat. De most nem akarok okoskodni sem, csak örülni egy barátnak, az itteni levegőnek, a nyelvnek, ennek az otthonos, lakályos idegennek, az elvesztett vagy az elhagyott tereknek. És később, ígérem, mesélek majd a városról, „kicsit éneklős hangon”, mert „ez kímél meg a jelen zűrzavarától” (Berlin felett az ég), addig meg itt az út a sötét terekből, vezessenek minket kifelé:

Hesse: Lépcsők (Magyar)
Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.
És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.

Derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra…
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

(Keresztury Dezső fordításában)

Fotó: Valuska Gábor

Hevesi Judit (1990, Hódmezővásárhely)

Költő, fordító. Budapesten él, a Corvina Kiadó szerkesztője. Első kötete Hálátlanok búcsúja, a második pedig Holnap ne gyere címmel jelent meg a Magvető kiadónál.