Demény Péter: Romok

amikor
elváltam
nem gondoltam
hogy
bosszúból
felnősz
hallgattál
ezt anyától
örökölted
még büszke
is voltam
azt hittem
hogy lehettem
ilyen ökör
barátod
volt már akkor
csak nem ez
egy másik
segédmunkás
hozzánk színészek
írók pszichológusok
és nem értem
szociálrasszizmus
mondanák
de
sok apa
belebukott már
a dallamos szavakba
a tudós kifejezésekbe
ikarosz lezuhan
de daidalosz is
mindenkinek
viaszból van
a szárnya
félek csak
konok tudok
egyelőre
de félek
attól is
hogy belenyugszom
és nem álmodok
semmit már neked
vajon van-e
olyan család
ahol az álmok
összeérnek
mindenesetre
a szívünk
között még
működött valami
és egyszerre
megszűnt
innen kell
felépítenem
magam
münchhausen
a romokból
épületet
milyen lesz az
még
a romok között
a szívem
cserepeit
keresem
és most már
el tudom
képzelni
néma lyányomnak
nem értettem
a sebét
milyen tájakon
jártál amikor
eljöttem