Sirbik Attila: Irodalom és aranyfüst III. / Ljubljanszka utca
Kerosin felvétele
Francnak kell Marinkora hallgatni, a gatyája is rámegy, hogy kifizesse az óvadékot és oda a piros MZ is, a faterja, Miki bácsi adja el, valamelyik citerás zenészhaverja fiának, aki kapva kap az alkalmon, épp megszerzi a hajtásit, amit Zoki azóta sem. Tizenhétszer kapják el a közlekedésiek és mivel egyszer sem fizeti be a büntetés összegét, ami a kamatokkal együtt végül olyan tetemes, hogy inkább vállalja a dutyit, de nem sokáig bírja. Ugyanott, ugyanabban a szabadkai börtönben van elszállásolva, ha nem is ugyanabban a szárnyban, ahol később Marinko a gyilkosságok miatt. Az a hír kering sokáig, hogy a Dolina Lopova közelében fogják el, de ez hülyeség, mert akkoriban már rég nem lakik Szabadka környékén, áttelepül Magyarországra, mert bármennyire is, tekintettel a háborúban végrehajtott „dicső” tetteire, a jugoszláv hatóságok egy ideig békén hagyják és szemet hunynak kegyetlenkedései felett, amikor egy verőfényes májusi délután rálő egy fontos emberre a Zlatna nevű étteremben, elfogatóparancsot adnak ki ellene.
Addigi sokkal véresebb, de a szerb hatalom szemében senkiháziak ellen elkövetett ügyei nem sok vizet kavarnak felsőbb és rendfenntartó körökben, mint például a Marinko által bevallott és bizonyított első gyilkossága sem, amit 1993. február 24-én követ el. Marinko tippet kap egy Jovan Sredanović nevű autóneppertől, és annak apjától, akikkel egy ideig Zoki is együtt dolgozik, van egy-két közös útjuk, hogy Szabadka belvárosában, a Ljubljanszka utcában él egy gazdag zsidó ékszerész, aki legalább 12 millió német márkát tart otthon a házában. A gondos terepszemle, a rabláshoz szükséges Scorpio típusú gépfegyver beszerzése és egy balul sikerült próbálkozás után, a kutya ugatni kezdett, mikor a két maszkos férfi beugrott a kerítésen és a szomszédok a zajra felkapcsolták a villanyt – 1993. február 24-én este fél 11-kor Marinko és Sredanović behatol a kiszemelt házba. A kutyát egykettő egy hangtompítós gépfegyverrel némítják el, úgy tudják, nincs otthon senki, elkezdik átkutatni a házat, idegesen feltúrni, szaggatni minden opcionális rejtekhelyet. Az ékszerész aznap este tényleg nincs otthon, de mielőtt elmegy otthonról megkéri bejárónőjét, hogy töltse a házban az estét. Fehér Ida felébred a neszezésre és az egyik szoba sarkából rémülten „Ki az?”-t kiált. Marinko úgy lövi agyon a nőt, hogy azt sem látja pontosan, hol áll, csak a hangját hallja. Később roppant büszke arra, hogy a légióban tanult hallás utáni lövés technikát itt is kamatoztatni tudta. A rablók a hatalmas zsákmány helyett összesen 3000 márkával távoznak.
Sirbik Attila (1978)
Jugoszláviában született. Élt Szabadkán, Rovinjban, Pécsett, Prágában, Csantavéren és Újvidéken. Požarevacon volt katona. A Symposion c. művészeti folyóirat főszerkesztője. Első regénye St. Euphemia címmel jelent meg a Magvető és a Forum közös gondozásában.