Aczél Géza: (szino)líra

Aczél Géza: (szino)líra

Alagi Mihály felvétele

 

 

 

torzószótár

 

Aránylag

aránylag jól vannak halottaim tüdejük nem szúr lábaikban a fájás nem hasogat és nem szökik fel vérnyomásuk akár közeli komor ablakok mögött akár távolabbra másutt a megalázó véget lezárva csöndesen titkolják hogy visszatérnének még egy pillantásra mivel vágyak halványuló töredékei maradtak még utánuk s közben a szeretet bús élményét békésebb esetekben néhány emberöltővel az idő koordinátái között előre és hátra lezárjuk ők az emlékezet töredezett képi világát fogyatkozó tekintetekkel s mozdulatokkal boltozva mitől olykor egységbe rendeződik az átmeneti vándorok hétköznapi gondja a káoszban valami különös tapadási felület amelyen ha már a magát habzsoló újabb nemzedék nem üzen hiányos emlékek szolgálnak a lélek táján némi eligazodásra melyből az elmagányosodó ember végső bölcsességével kivárja a múlásnak okos üzenetét s bár a mitológiai kínoktól és szellemi leépülése stációitól félve fél megbékélése is közeleg hitem szerint ez nem teleológiai egyveleg hanem az örök szomorúság magánszáma hol ráfogunk néhány szál fehér virágra melyeket előre váltott jegyként sírjainkhoz odateszünk

 

Aránylik

hogy alkatom és korom miatt is kijjebb szorultam a tágas művészeti jövés-menésből az alkatit azért hangsúlyoznám mivel kezdetektől eléggé tisztán láttam miként alakul az értékrend múló tábláinak megfaragása talán csak a géniuszok körül felcsapódó indulatokat kivéve mivel e láz legtöbbször a különleges értékteremtés erénye melyre egyként uszulódik a kitanult szakma és a mérsékelten alacsony szintű közvélemény másfelől mit a relatív tudásukra oly hiúk hevesen tagadnak idővel a biológiai diktátumok felé hajlik le az én magasságában pedig már fontosabb a koleszterinszint a fogazat hiánya félszemmel dante rejtelmes pokla mint az újabb nemzedék kellemetlenül értelmetlen áriája egyszóval egész életedben menekültél előle ám egy stációban csak rákapsz zsigerből gyalázkodva a napi politikára amelynek mindenkori romlottságát még úgy-ahogy megérted azt is sejtve labilis megérzések mentén csapkodni nem legszerencsésebb érdem miként az se hogy olyan zónába érsz mikor a tét már csak az a gonosz a gonoszabbhoz hogyan aránylik lépteid alatt miként ég ki a pázsit amit jóhiszeműen a múlás útja felé locsoltál

 

Aranymálinkó

a gyanútlan egyed gyakran a misztikus múltba néz s a hamis tudat mentén nem is sejti mi a tét még ha éppen történész vegyszerek tudója vagy állattanász s végtelenségig fokozható ez az ős nem-tudás babonák napjáig vagy az önpusztításig ahol zsigerekből sem számít amit századok során felhalmozott a bölcselet és lám az íróasztalok mellől sem olyan egyszerű minden miként az egyszeregy mert ahogy rendszerező mániám fokozatosan benyomult a versbe kívülnézetből valami olcsó automatizmust sejtve a szótár mentén riadtan ütköztem az aranymálinkóba ezzel aztán líraian miként keveredjek szóba hát ez az oriolus oriolus a mi sárgarigónk mi is lehetne más földrészünkön kívül pedig már oriolus oriolus kundoo a vándor változat és aprócska teste még mi mindenre ráhajaz főleg aktualizálva mert hiába tilinkózik a hazai lombozat rejtekében augusztustól májusig afrikai migráns a drága pontos leírások szerint kitartóan rárepülget akár madagaszkárra s még fokozhatnánk apró gyűrűzéssel a véget kerülve néhány renitensük merre megy csak érzelmi lényük kezd az aktákból kimaradozni a tavaszi trillázó hang s a sárga begy

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/2-es számában.

 

 

 

forrás: litera.hu

 

Aczél Géza (1947, Ajak)

Költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő.

Tags: aczél_géza