más­vi­lág
a szel­le­mek­kel pogózó vén  in­di­án meg­fá­radt
az ár­nyék­vi­lág fa­la­in erőt­le­nül dö­röm­böl
már sej­ti a túl­ol­dal ta­lán an­­nyi
mint a zárt aj­tó alatt pis­lá­ko­ló fény

A NYELV­BE VE­TETT­SÉG ÉL­MÉ­NYÉ­NEK KÖL­TŐ­JE
Ivan Štrpka a kor­társ szlo­vák köl­té­szet hat­va­non va­la­me­lyest tú­li nem­ze­dé­ké­nek ki­ma­gas­ló je­len­tő­sé­gű kép­vi­se­lő­je, a Rom­bo­id cí­mű iro­dal­mi-kri­ti­kai lap...

„Lágy öled­be rin­gass el.”
(Trisztán)
Be­sü­tött a nap a ka­bin ab­la­kán, hu­nyo­rog­tam a fény­ben. Leg­szí­ve­seb­ben ma­rad­tam vol­na még ab­ban az édes, fé­lig ön­tu­dat­lan ál­la­pot­ban, ahogy mos­ta­ná­ban min­den...

Egy gon­do­lat

Vál­la­i­don nem te­her a múlt,
De a jö­vő­be ve­tett hi­ted meg­fa­kult.
Ko­rom­sö­tét­nek lá­tod az eget:
A pusz­tu­lás itt van, meg­ér­ke­zett.
…ha en­ge­ded…

Egy­ál­ta­lán nem kel­lett vol­na meg­szü­let­nem.Ez már több­ször is eszem­be ju­tott. Még gyak­rab­ban ki­mond­tam. Meg­gon­do­lat­la­nul. Leg­alább­is nem ITT, te­szem hoz­zá, ha úgy ér­zem, hall­ga­tó­tár­sa­mat mé­lyen meg­döb­ben­tet­te...