Hizsnyai Zoltán: Állóhullám I.

Lezúdítja a lét. Egyrészt a torkán, másrészt, hosszabb távon, a mondat rejtett alanyaként. Nem tudja, mitévő. Legyen-e egyáltalán. Ül a sutba. Aztán már ott ül. Telik, eltelik, mindkét értelemben. Gyomor, idő és akit most önmagának képzel...

Z. Németh István: A róka; Sárnap

A róka A róka ott ül az út melletti fűben, néz téged, ha mozdulsz, nem szalad. Vöröslik szőre, mint a világvégi átok, szemében mély őskeservek alszanak. Széttéptem a macskád, ez nem gonoszság részemről, inkább élvezet, most eljöttem, hogy...