John Keats: Óda egy fülemüléhez

A szívem fáj és bágyadt zsibbadás kábít nyomasztva, akárha bürök levét innám, avagy valami más mákonynedűt, Léthébe merülök – nem mert irigylem boldogságodat, sőt örömödhöz jó sorod emel, hogy Téged, bükkön rebbenő driád, fent lombos ág fogad...

Veres Erika: Duett a sárban

cserépsíp szikkadt vázába halt légytetem – halk zümmögése a hézagok közt remeg tovább mint eltévedt róka a faluszélen vagy surrogó magnószalagról lekopott szavak elfelejtettük megnyomni a gombot, rekedt őrjöngésben duzzad a hang. soha nem lesz...