Mellár Dávid: Medúza és tenger

Ahogy a nedvességbe oltott potencia kilöki magából a kitermelt, idegen anyagot, s a gyöngyöző cseppek határai egymáshoz érnek szabadon, föloldódva, lassan eggyé körvonalazódnak a sóval ízesített tájban: A tengerhabból kiforró anyag testén...

Nagypál István: Schiele asztala

Egon Schielének vagy Jarosław Kozłowskinak köveket dobálnak a folyóba Bécsnél miközben színes esernyők alatt nyeszlett kis figurák isznak kávét vagy teát és Adolph vallatón festő fiára néz a víz tiszta az tiszta az tiszta az tiszta a bűnt...

Géczi János: Köpés. És a zaja

A halált túléli a szégyen! Négy óránál indul, tizenegy felé tart, de hétnél csapódik a falnak. Mint megannyi hasonlat, ha ívet rajzol, de a sorsa végezetül az alsóbb szférák egyikébe helyezi. Nincs mit hezitálni, a pálya alkotja a...

Irena Brežná: A hálátlan idegen

(próza, Vályi Horváth Erika fordítása) A sötétített üvegű rabszállító behajt az udvarba. Felmegyek a lépcsőn, a váróteremben belelapozok a bulvárlapokba. Ebben az intézményben csak ezek jelentik a színt. Beleolvasok egy gyilkossági esetbe...