Varga Imre: Reggelnapló 6-7.

Az írói terveim közt elveszik az írás.
Jó lenne, írom megint. Jó lenne nagyon.
Szóval: jó lenne naponta legalább két dolgos órát ülni a papír előtt. Leírni aznapra rendelt mondataimat, még ha másnap fölöslegesnek látszanak is. Mi az...

Varga Imre: Reggelnapló, 4.

Idegen szavak kergetőznek bennem: álomhatártól a feszülő izmokig; német nyelvkönyvet keresek (bár ezt már nem csak lelki térben): csupa idegenséggel indul belülről ez a hajnal. De a gerlék, verebek már a nyelven innenről; közvetlenül.

Varga Imre: Reggelnapló III.*

7
Egy költőnő, akit többarcú barátom hozott az asztalunkhoz, gratulál valamiért, valamihez. Az öröm belülről fakad. Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá; viszszaidézi a melled. Arcon csókol, megsimogatom a haját. Vérszemet kap, hozzám bújik...