A búsuló szobor         Ferde márványszobor ül         háttal az izzó lávakő         előtt,         lucskos esőt vegyít        rá a tavaszi szél.        Arcát elnyeli a megszentelt        tengervíz iszappal keverve.        A csillagok fényútján kúszik        a Hold árnya sátoros kúpja        alól tekergő kígyók szeme        villog elő.   … Bővebben: Markó Emil versei