Ének nagyapámról         I         Nagyapám udvaron ágál,         tyúkokkal hadakozik.         Kezében vasvilla villog,         valahol kutya vonít.         Csizmáján botlik a napfény,        lajbija varjú szárnya,        hófehér inge világít,        bele a tüzes nyárba.         Szavában somolygás táncol –        tűrömolajba lépett.        „Unokám, eszünk-e … Bővebben: Tóth Elemér versei